Viszlát és kösz a halakat!
Tudomány3/3. oldal
Az agykoponya belső térfogatából határozták meg az agytérfogatot és -tömeget, a többi csont alapján pedig megbecsülték az állat teljes testtömegét. Ezekből az adatokból minden faj esetében kiszámolták az úgynevezett agytömeghányados-t (EQ), amely azt adja meg, hogy az állat agya hányszor nagyobb, mint az azonos testtömegű állatok átlagos agytömege. Eredményeik szerint a 35 millió évvel ezelőtt élt korai delfinfélék meglehetősen nagyok, kilenc méter hosszúak voltak, de agyuk csak fele akkora volt, mint az testsúlyuk alapján várható lett volna (EQ=0,5).
Ekkor azonban ez a korai csoport kihalt, és a helyükre lépő kisebb méretű fogascetek már nagyobb aggyal rendelkeztek, agytömeghányadosuk elérte a 2,5-et is. A kutatók szerint erre az ún. echolokációhoz, tehát az ultrahangok segítségével történő tájékozódáshoz volt szükségük, de valószínűleg komplex szociális életük is hajtóerőt jelentett a nagyobb agy kifejlesztésére. Körülbelül 15 millió évvel ezelőtt nyolc új fogascet-faj jelent meg a tengerekben (közöttük a modern kori delfinek elődei is); nekik már négyszer-ötször nagyobb agyuk van, mint az testtömegük alapján várható lenne. Mi okozhatta ezt a hatalmas változást? Mivel az agy egy igen "költséges" szerv, így valószínűtlen, hogy anélkül fejlődött ilyen naggyá, hogy fontos funkciót látott volna el. A kutatók többsége szerint a gyors és összetett információfeldolgozás volt a megnövekedett agy feladata; ez a képesség sikeresebbé tette a delfineket kisebb agyú társaikhoz képest, így az ő utódaik terjedtek el a populációban. Valószínűleg e közmegegyezés miatt keltett nagy feltűnést 2006-ban Paul Manger, a johannesburgi Witwatersrand Egyetem professzora. Manger elmélete szerint a delfinek agytömege nem azért nőtt meg jelentősen, hogy képesek legyenek a komplex gondolkodásra, hanem azért, hogy hőt termeljen. A kutató szerint körülbelül 30 millió éve lehűlt az óceán, így védekezniük kellett a veszélyes hőveszteség ellen. Mivel az agykéregben lévő idegsejtek igen sok hőt termelnek, ez a szerv alkalmas "fűtőtestként" működhetett.
Manger és munkatársai összehasonlították a világ különböző hőmérsékletű vizeiben élő delfinfajainak testükhöz viszonyított agyméreteit, és azt találták, hogy minél hidegebb vízben élnek, agyuk annál nagyobb, ez pedig elméletüket támogatja. A már korábban idézett Lori Marino ezt az összefüggést a hidegebb víz támasztotta nehezebb követelményekkel magyarázza. A hideg vízben kevesebb hal él, így az itt élő delfinek nehezebben juthatnak táplálékhoz. Azok az egyedek, amelyek nagyobb aggyal rendelkeztek, így gyorsabban, összetettebben gondolkodtak, előnyt élvezhettek a vadászatban kisebb agyú társaikhoz képest.
Elképzelhető az is, hogy bár a delfinek agya eredetileg a hőtermelés miatt nőtt meg, később mégis az információ-feldolgozás lett a fő feladata. Gyakori jelenség az evolúcióban, hogy egy szerv funkciót vált fejlődése közben. Ennek oka az, hogy "olcsóbb", tehát kevesebb időt, energiát igényel egy meglévő szerv erőforrásait használni egy új feladatra, mint egy teljesen új szervet kifejleszteni. Manger szerint azonban itt nem ez a helyzet. Szerinte a delfinek agyának felépítése nem alkalmas az összetett gondolkodásra, kognitív képességeik pedig csak legendák, illetve rosszul tervezett kísérletek helytelenül értelmezett eredményein alapulnak.
Állításait számos kísérlet eredménye cáfolja. Ezek a delfinek magas szintű memóriáját, komplex gondolkodási képességeiket bizonyították. A delfinek képesek új viselkedéstípusokat kifejleszteni, fel tudják mérni társaik (és az ember) szándékait, motivációit, kifinomult kommunikációs rendszerrel rendelkeznek, és felismerik magukat a tükörben, amit bizonyos kutatók az öntudat egy formájaként értelmeznek. Természetesen a delfinek képességeinek is vannak korlátai, azonban bizonysággal kijelenthető, hogy számos elmebéli képességeiket figyelembe véve elérik, ha meg nem haladják az emberszabású majmok képességeit.
Molnár Csaba
[ Origo ]
(átlag: 3.6) átlagos nehézségű 
Szeged
