Nagy találkozások Baja Californiában
Utazási élmények1/2. oldal
Mexikó kapcsán sok búvár a karib-tengeri úticélokra vagy a cenotékra gondol. Ám az ország nyugati partja szintén izgalmas hely.
Ha röviden kellene összefoglalni a túránkat: egészen elképesztő élményekben volt részünk! Talán elég, ha annyit mondok, képet sikerült készítenünk delfinek és manták tucatjairól(!), egy cetcápáról, oroszlánfókákról és hidegebb vizek felé vonuló bálnákról (pilot whales) a Kaliforniai-öbölben. Ez volt túránk mexikói része, melyet konkrétan a Loretoi Tengeri Nemzeti Park vizeiben abszolváltunk. Az élővilág sokszínűségét az öbölben a váltóáramlatok határozzák meg, így fordulhat elő, hogy a hidegebb és melegebb vizeket kedvelő élőlényekkel egyaránt találkozhatunk kis távolságon belül is.Baja California sokszínűségére egy külföldi búvárújság hívta fel a figyelmünket. Úgy indultunk el, hogy ha annak akár a töredéke is igaz, amit e térségről mesélnek az máris több, mint amit valaha láttunk. És bár még csak egy éve búvárkodunk, ezalatt eddig is igyekeztünk különleges helyeket feltérképezni, hiszen ezért kezdtünk bele ebbe az egészbe. Amit most átéltünk az viszont maga volt a csoda, a földi Paradicsomban jártunk és óriási köszönet érte mindenkinek, aki információival ezt elősegítette!
Baja Californian belül azért esett a választásunk Loretora, mert bár a legdélebbi területek, mint La Paz vagy Cabo San Lucas még változatosabb élővilágot ill. még nagyobb méretű egyedeket ígértek, viszont ezek állítólag kifejezett "turistagyárak" nagy szállodákkal, embertömeggel, amit mi szerettünk volna elkerülni. Ezen városokat leszámítva a Baján belül még Loretoban találtunk nemzetközi repteret, ráadásul van egy tengeri nemzeti parkja, így ideális kiindulási pontnak tűnt. A városka a poros kis utcáival (na jó, a főutca és a tengerparti sétány le volt betonozva), mintha a Desperado című filmből lépett volna ki, nagyon autentikus.
A Loretoi Tengeri Nemzeti Parkot 5 sziget alkotja nagyjából 44 merülőhellyel, mi a városunkhoz két legközelebb eső sziget (Carmen és Coronado) merülőhelyeinek egy részét jártuk be, a kihajózási idő általában fél-egy óra között mozgott. A búvárkodást a Baja Outpost nevű bázissal intéztük, elméletileg öt palackos merülést és öt snorizást fizettünk, mert a párom kisfia is velünk tartott, így felváltva terveztük a merülést, mint eddig is, ha valahova együtt mentünk hármasban. Miután szerencsére rajtunk kívül más búvár érdeklődő nem volt a bázison ebben az öt napban, így a merülésvezetőnk rábeszélt minket a közös merülésekre úgy, hogy ő is elhozta a napi kihajózásokra a kisfiát, és amíg mi merültünk, a gyerekek a hajóskapitánnyal játszottak a hajón. Ez aztán a full service! Ebből lehet következtetni, hogy túlzottan nagy szél és hullámzás nem volt, a nyár elég csendes időszaknak számít. A tél hidegebb, levegőt-vizet tekintve is, rosszabb a látótáv- viszont jóval népesebb és változatosabb bálnarajok vonulnak. Manta, cetcápa ellentétben nincs.Az öt hajós merülés palackkal, töltéssel, ólommal és ebéddel a hajón és az öt sznorizás szintén hajóról összesen 370 dollárba került fejenként, a gyereknek a hajókázásért, sznorizásért és ebédért 150 dollárt számítottak fel. Két palackos merülés hajóról, töltéssel, ólommal, ebéddel nagyjából 90 dollár körül mozog. Egyébként, hogy mikor merültünk és mikor sznoriztunk ez eléggé ad-hoc módon dőlt el, függött a szigetek körüli aktuális időjárási viszonyoktól (szél, áramlások, látótávolság, stb.), illetve attól, hogy rádión éppen milyen infót kaptunk, arról ki hol látott cetcápát vagy bálnákat. No meg az is befolyásolt, hogy az igazi vérbeli tengeri medve kapitányunk éppen milyen állatokat látott meg útközben a hajóról, a felszín közelében úszkálni. Így akadtunk bele többször a delfinekbe, mantákba, sőt még a bálnákat is ő szúrta ki. A cetcápát aznap délután már öbölszerte emlegették, és Kiki kapitány őt is megtalálta. Ilyenkor gyakorlatilag úgy löktek be minket a vízbe, jó ha a maszkot és az uszonyt fel tudtuk gyorsan kapni, sőt a bálnáknál addig dobáltak minket több körben, amíg nem jeleztük hogy valóban közvetlenül alattunk úsztak el. Ezt az odaadást iszonyúan értékeltük! Így viszont a lényegesebb (vagy talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy a nagyobb) dolgokat inkább sznorival láttuk.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 3.5) átlagos nehézségű 
Szolnok
