Kuba víz alatt és víz felett
Utazási élmények6/6. oldal
Délután egy kisbusz vitt át minket Vinálasbe. A buszban csak egy CD volt, így kiszolgáltatva a sofőrnek kénytelenek voltunk mindent legalább háromszor meghallgatni. Néha még ma is eszembe jut a nóta. Vináles tényleg olyan csodás, mint azt minden Kubáról szóló könyvben leírják. Ezen a vidéken fekszik az ország egyik dohánytermesztő régiója. Mivel az utazásunk során rengetek különböző fiatal turistával találkoztunk, sok használható információ cserélt gazdát az utak alatt. Valaki már itt járt, a másik amott. Valaki salsatanár telefonszámot tud neked adni, a másik egy helyet tud ahol olcsón beszerezheted a kubai szivarok királyát, a Cohiba-t. Megint más már kipróbálta a lovastúrát a vinales-i völgyben. Mi is hasznát vettünk az infóknak, amiket egy befizetett társas úton az ember nem kaphat meg, vagy legalábbis nem tudom elképzelni, hogy ennyi kalandon keresztülmenve éli meg azokat. Alkalmi útitársainkkal mindig csak épp annyit voltunk együtt, hogy ne menjünk egymás agyára. Eddigi útjaink során mindig olyan helyekre próbáltunk menni, ahol nincs túlzsúfolva minden a turistáktól és Kubában is jól megoldható ez az igény.
Vinalesben az első nap "kilovagoltunk" egy dohányültetvényre. Szerencsénkre a lovak félautomata üzemmódban is működtek, mert egyikünk sem tud lovagolni. Meglátogattunk egy dohányszárító kunyhót, ahol vehettünk saját gyártású szivart a házigazdától. Beinvitált a házikójába is, amit a hurrikán annakidején elvitt a fejük felöl. Mesélte, hogy amíg elkészült az új kunyhó, addig a disznóólban voltak kénytelenek lakni. Itt is mint mindenhól Kubában friss gyümölccsel, ízletes mézédes kubai naranccsal és grapefruittal kínáltak. Isteni jó volt Nem mint az a kényszerérett spanyol és portugál, amit az EU ránk kényszerít. Másnap a völgy másik felébe mentünk egy gyalogtúrára vezetővel. Itt is miután felmásztunk egy hegyre és megnéztünk egy barlangot egy dohányföldön kötöttünk ki. Persze itt is vettünk szivart, mert az esti vacsora utáni hintaszékes pihizéshez hozzátartozott a szivar is.
Hát így múlattuk a napjainkat Vinálesben.
Utolsó nap reggel visszaindultunk Havannába, hogy betérjünk még a rummúzeumba a hazaút előtt. Érdekes volt, de annyira nem győzött meg. Kicsit olyan érzésem volt mintha futószalagon lennék és valaki magnóról mondaná azokat a naponta legalább húszszor előtt poénokat, amiket ugyan már nagyon un, de mégis mosollyal veszi az akadályt minden egyes csoportnál. Ez az érzés volt, ami ráébresztett, hogy én is hazaérve újból a taposómalomba fogok visszacsöppenni.
Mókás volt a repülőtéren látni, hogy ha a kubai baseball-válogatott játszik, akkor a reptéren megáll az élet. Szerencsénkre pont aznap játszott Kuba elődöntőt a Dominikai Köztársaság csapatával. Kuba 4:1-re nyert ha jól emlékszem. Ilyen örömünnepet és ennyi drukkoló embert nem láttam még soha. A nagy szurkolás miatt persze a jegykezelés sem működött.
Aki még szeretne egy kis bepillantást nyerni a víz alatti és víz feletti Kuba életébe, a szocializmus (amit mi a legdurvább kapitalizmusként tapasztaltunk utunk során) utolsó bástyájának egyikébe, az mindenképp mihamarabb utazzon és tekintse meg mindazt, amit pár év múlva esetleg már csak fényképen vagy filmen láthatna.
Róka Róbert
(átlag: 4.5) nehéz körülmények 
Budapest
