Mesék Dahabból - Szabadon
Utazási élmények1/2. oldal
Volner Miklós búvároktató megörvendeztetett minket egy izgalmas beszámolóval, amit a méretére való tekintettel több részletben fogunk a közölni. Most arról mesél, milyen az, amikor a merülésvezető túristák nélkül, maga örömére merülhet.
Caves (barlangok)
Az egyik legtávolabbi merülőhely Dahabtól délre. Két, a part alá mélyen benyúló, hatalmas üreg található itt, amelyek önmagukban nem túl szépek, mindössze néhány nagyméretű bőrönd és sünhal vakoskodik odabent. Belülről azonban csodaszép kilátás nyílik a kéken ragyogó nyílt tengerre. A barlangoktól jobbra és balra merész leszakadások szaladnak a mélybe, köztük erős lejtésű homokoskavicsos dűne ereszkedik 30 m alá. Lakói ceruza vastagságú angolnák, akik egész életüket ugyanabban a lukban töltik el és kizárólag a szomszédjukkal párosodnak. Messziről nézve több száz ilyen "kukacot" láthatunk kecsesen hajladozva táncolni, de már 10 méter közelségbe érve azonnal eltűnnek apró üregeikben. Merülésünk vége felé Viktor - aki korábban 6 hónapig divemasterkedett Dahabban - igazi ínyencséget mutatott nekünk: egy leírhatatlanul élénkvörös, hatalmas tengeri rózsa ringatózó csápjai között egy szépséges bohóchalpár élte életét.
Viktor egészen közel hajolt hozzájuk, majd reduktorától megszabadulva légbuborékokat eregetett az izgatott halacskáknak. Azok bátran a közelébe merészkedtek, és óvatosan csipkedni kezdték a száját. Hihetetlenül komikus látványt nyújtottak!
A teve és a búvár esete
Felszerelésünket ezután a dzsip platójára tornyoztuk, majd sofőrünket visszaküldtük a dahabi bázisra. Egy kiadós ebédet követően újabb kalandba vetettük magunkat: a keskeny, sziklás parti sövényen elindultunk észak felé, a 8 km-re fekvő Ras Abu Gallum természetvédelmi terület irányába. Ezen az úton kerekes járművek már nem képesek közlekedni. A turisták gyalogosan vagy tevén vonulnak vezetőikkel ott, ahol a sziklás hegyvonulat a tengerrel egyesül. Utazásunk egy kiterjedt homokos síkságnál ért véget, mely nyüzsgött a rengeteg tevétől, turistától és a szikár beduinoktól. A sátrakból arab férfiak futottak felénk, "Hash! Hash!" kiáltással kínálgatva barna, bódító portékájukat. Az egyiptomi kormány szemet huny az őslakosok könnyűdrogkereskedelme felett, a törvény nem ér el a városok határain túlra. Halászati joguk szintén csak a beduin törzsek népeinek van.
A part menti pálma bodegákban kábult európaiak heverésztek, magukba fogadva a homokos part és az azúr tenger kontrasztjának lélekgyógyító erejét. Kellemes vacsorát költöttünk el frissen sütött halakból, majd jeleztem vendéglátónknak, hogy a visszaútra igényt tartanék egyik tevéjére. Biztosított róla, hogy legerősebb tevéje gondjaira fog bízni.
A sátorból kilépve egy apró fiúcska állt egy roskatag, teveszerű lény mellett. Az állat tulajdonosa elkapta kétkedő pillantásom, és büszkén intett rosszabb időket megélt jószága felé. A következő pillanatban a teve - aki addig háttal állt nekem - hátranézett, hogy felmérje leendő utasát (ismét hozzátenném, súlyom meghaladja a 110 kg-ot). Szegény pára hatalmas riadalmában mintegy másfél kilónyi apró bogyóval szórta meg önnön bokáját. Útitársaim sokáig nem tudtak fölegyenesedni abból a hisztérikus röhögőgörcsből, amit a teve eme cselekedete váltott ki belőlük.
A legrosszabb még csak ezután következett, mivel az öreg beduin meg volt győződve róla, hogy az állatot és engem Allah is egymásnak teremtett. Belepréseltem magam a szűk nyeregbe, melyből elölhátul kemény rúdcsonkok álltak ki. A sivatag hajója négyfokozatú hidraulikus emelőrendszerrel rendelkezik. Felszálláskor összecsomagolt helyzetben fekszik a porban, majd gazdája parancsára először hátsó felével, majd az elsővel, és ezt még egy fokozatban megismételve olyan hirtelen mozdulatokkal tápászkodik fel, amire képtelenség felkészülni, főleg, hogy a nyereg nemigen kínál megfelelő kapaszkodót. Az emelkedési fokozatok közben az ember fia két alkalommal is 45 fokban előre majd hátrabucskázik, miközben a kiálló rudak felváltva zúzzák össze nemesebb szerveit és gerincét.
Az elképesztő fájdalomtól hirtelen levegőt sem kaptam, majd miután visszanyertem lélekjelenlétem, jeleztem bérbeadómnak, hogy elállok szándékomtól. A teve leszálláskor még kegyetlenebb módon hajtja végre a korábbi mozdulatsort. Könnyeimmel küszködve kifizettem a bérlés felét - hálából, hogy megszabadítottak az átkozott dögtől - majd széles terpeszben elindultam a többiek után a visszaúton.
Az éjszaka a sivatagban ért bennünket. Ide már nem értek el a város fényei, így tökéletes sötétségben csodálhattuk meg az Ezeregyéjszaka millió csillaggal teleszórt ébenfekete égboltját. Nem sokkal később arra lettünk figyelmesek, hogy a tenger mintha visszatükrözné a csillagok fényét. A víz fodrozódása miatt ez fizikai képtelenség lett volna, ezért közelebb mentünk megvizsgálni a jelenséget. Elképedve láttuk, hogy a part közeli vízben világító halak rajai hemzsegtek! Felmásztunk egy magas sziklára, ahonnan visszatekintve úgy éreztük, ez a nap már nem tartogathat ennél több gyönyört számunkra: a parti tengersáv zölden izzott a halaktól, ameddig csak a szem ellátott!
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4.5) nehéz körülmények 
Horvátország
