A szállásunk a Grand China Hotel volt, nevéhez híven a kínai negyedben, átlagos hotel jó helyen tisztességes reggelivel és elfogadható szobákkal -  a felső emeleten medencével és forgó étteremmel. Természetesen bejártuk a környéket egy kis kínai hatást (és konyhát) élvezve, megnéztük a virágpiacot és átsétáltunk a királyi palotához is - ahol egyébként nem lakik az uralkodó, a turistáknak van.

Big Buddha Albumhoz klikk a képre.

Nem olcsó a belépő, de érdemes megnézni, mert nagyon attraktív, olyan dús díszítés található mindenen, hogy csömöre lesz az embernek a sok aranyozott, csillogó ... mindentől. És persze ne feledjük a fő attrakciót, a hatalmas, aranyozott fekvő buddha szobrot ami ... hát az valami eszméletlen brutális, tényleg nem aprózzák el a Thaiok, ha Buddha szoborról van szó.

Volt két egész napos programunk is: egyik az ősi főváros, Ayuttahaya és környéke újabb Buddha szobrokkal, templomokkal és ősi romokkal, erről beszéljenek a képek. Továbbra is azt mondom, Buddhában nem ismernek tréfát, a méret a lényeg. Meg persze az aranyozás.

Erawan vízesés

A másik egész napos program hosszú 2x3 órás buszozás árán az Erawan vízesés és a híd a "Kwai" folyón vonatozással megspékelve. Előbbi egy több szintből álló vizesés rendszer, ahol meg is lehet mártózni a kialakult kis tavakban. A parkolótól kis golfkocsival felvisznek az első szintre, onnan gyalogolni kell. Az első 1-2 tó még aránylag közel van - épp ezért persze a legzsúfoltabb - a többihez jó kis kaptató visz fel. Ha elfogadtok egy javaslatot, a 3. szintnél nem mentek tovább, a négyes semmi extra, a 4-5 között pedig baromi sokat kell menni - és szerintem egyáltalán nem éri meg, tovább mi se mentünk. A hármas tó tökéletes, már nincsenek sokan és nagyon szép, be lehet menni a vízesés mögé, de egyébként az 1-2 is tök jó.

A vízeséshez az a vonat hozott el minket, ami a "Híd a Kwai folyón" filmből ismert hídtól indult. Itt van egy kis berendezett hadifogoly tábor, természetesen jó nagy bazársor és az említett vonat, ami gyermekkori emlékeket idézett a szűkös ülőhelyeivel. De egyébként nagy élmény, és lehet nézegetni a tájat, nosztalgiázni, a leszállás után a vízesés előtt pedig enni egy finomat.

Krokodil grill

Az egész napos programok után este irány a Khao San road a bazárokkal, dübörgő zenével, nyárson sült krokodillal és ízeltlábúakkal, és persze a ladyboyokkal :) Elég jól kimaxoltuk a Bangkoki tartózkodásunkat, ahonnan már hazafele vettük az irány a szokásos Doha-i, most 9 órás átszállással az éjszaka közepén.

Időközben persze kaptuk a híreket itthonról, hogy az olaszoknál egyre nagyobb a baj, de még nem igazán éreztük a veszélyt. Azért az elgondolkoztató volt, hogy utazásunk előtti napon a Qatari kormány megtiltotta néhány országból a belépést - köztük volt Thaiföld is, így a 9 órás átszállást a reptéren töltöttük. Március elején hazaérkezve a csapat természetesen 2 hét önkéntes karanténba vonult, akkor még mi voltunk a veszélyforrás. Mire elhagyhattuk volna az önkéntest, megjött a "maradj otthon", mert már mindenki veszélyforrás lett itthon is. Két hét alatt nagyot változott a világ.

Összességében egy hihetetlen jó utunk volt, nagyon jó programokkal, és iszonyú mázlival időzítés terén. Ha csak 2 héttel később megyünk, kalandosan jutottunk volna haza. Hogy mit hoz a jövő utazások terén, azt jelenleg senki nem tudja megmondani. Reméljük mielőbb lesz valami ellenszer, vagy gyógymód ami legalább a mortalitást drasztikusan megvágja, és visszazökkent minket a régi kerékvágásba, bár sokak szerint ez már sose lesz olyan mint 2020 előtt. Én azért remélem, hogy nem ez volt életünk utolsó külföldi utazása, sok ország van még a kaparós térképen, amit meg kellene látogatni.