»» ««

A Vörös-tenger

Tudomány
4/6. oldal


A Vörös-tenger élővilága

Albumhoz klikk a képre.
Ami igazán népszerűvé teszi a Vörös-tengert a kedvtelési búvárok között, az a tenger gazdag és színes élővilága. A Vörös-tenger biogeográfiai értelemben a trópusi indo-pacifikus faunaprovinciához tartozik. Annak ellenére, hogy a gerinces és az alsóbbrendű fauna nagyobb részt megegyezik az Indiai-óceán és a nyugat-pacifikus területek trópusi élővilágával, a Vörös-tenger sajátossága az endemizmus, azaz a csak itt honos, bennszülött fajok magas aránya. Például, a halak állatköréhez (Pisces) tartozó közel 1.100 fajból 17% csak a Vörös-tenger vizében előforduló endemikus faj.

A Vörös-tenger sokszínű, változatos halpopulációjára korán felfigyeltek a természettudósok. Említsük meg közülük Peter Forsskal (1732-1763) svéd zoológus, vagy a híres német természetkutató, Eduard Ruppel (1794-1884) nevét, akik elsőként írtak le tudományos alapossággal vörös-tengeri halfajokat. Az 1870-es években a Hurghadában élő német Klunzinger volt az, aki páratlanul sokrétű és pontos megfigyeléseit először foglalta össze a modern ichtyológia (haltudományok) követelményeinek is megfelelő monográfiában. A légzőkészülékes pionírok közül az osztrák Hans Hass és Jacques Yves Cousteau (1910-1997) úttörő jelentőségű kutatásokat végeztek a Vörös-tenger halfajaival kapcsolatosan, még az 1950-es években.

A porcoshalak osztályából (Chondrichtyes) a cápalakúakat (Selchiiformes) 45 faj képviseli a Vörös-tengerben. Viszonylag gazdagnak minősíthetjük a rája-alakúak (Rajiformes) populációját is. A búvárok szemében különösen népszerű szirticápákat elsősorban a fehérfoltos (Triaenodon obesus), a szürke (Carcharhinus amblyrhincos), a feketefoltos (Carcharhinus melanopterus), és a jóval ritkább, és elsősorban néhány szudáni zátonynál honos ezüstuszonyvégű cápa (Carcharhinus albimarginatus) reprezentálják. Hasonlóan ez előzőekben felsorolt szirticápákhoz, a nyílt vizeket kedvelő óceáni fehérfoltú cápa (Carcharhinus longimanus), a selyemcápa (Carcharhinus falciformis), és néhány zátony mélyebb vizében előforduló csipkés pörölycápa (Sphyrna lewini), valamennyien a kékcápafélék családjához (Carcharhinidae) tartozó fajok. A híres-hírhedt cápafajok közül a nagy fehér (Carcharodon carcharias), a bika (Carcharhinus leucas) és a kékcápa (Prionace galuca), nem fordulnak elő a Vörös-tengerben. A Vörös-tenger csúcsragadozója a ritkán észlelhető, de a Vörös-tenger vizeiben is közönségesnek számító tigriscápa (Galeocerdo cuvier). A Vörös-tengerben honos legnagyobb cápa és halféle is egyben, a planktonszűrögető életmódot folytató érdescápa (Rhincodon typus). A rája-alakúak közül megemlítendő a Vörös-tengerben is élő fajokból a hatalmas ördögrája (Manta brirostris), az elegáns foltos sasrája (Aetobatus narinari), az óriás tüskésrája (Taeniura melanospilos), az ostorfarkú tüskésrája (Himanthura uarnak) és a leggyakoribb, a hátoldalán rikító kék foltjairól könnyen azonosítható kékpettyes tüskésrája (Taeniura lymma).

A csontoshalak osztályából (Osteichtyes) csak a legfontosabb családok és fajok felsorolása lehetséges cikkünk keretei között. A muréna-félék családját (Murenidae) 16 fontosabb faj reprezentálja. A család legnagyobb tagja, a gyakran két méternél is hosszabb, robosztus testalkatú jávai szirtimuréna (Gymnothorax javanicus), igen gyakori a Vörös-tengerben. Több faj képviseli a kis mérete ellenére falánk ragadozónak számító gyíkhalakat (Synodontidae). Népszerű búvár "csemegének" számítanak a mimikrijüknek köszönthetően nehezen felfedezhető békahalak (Anntenaridae).

A fűrészessügér-félék családjából (Serranidae) kerülnek ki a korallzátonyok legméretesebb csontoshalai. A ritka óriás sügér (Ephinephelus lanceolatus) a maga 3 méteres hosszával és 4-450 kilogrammos testtömegével a csontoshalak között is a legnagyobbak közé tartozik. (Egy-egy méretes idős példány potenciálisan veszélyes lehet a búvárokra.) Természetesen, békésebb és gyakran észlelhető fajok is tartoznak a családhoz, mint például az endemikus vörös-tengeri sügér (Plectropomus pessuliferus), a gyönyörű, piros alapszínű és kék pettyekkel tarkított korallsügér (Cephalopholis miniata), a pávaszemes sügér (Cephalopholis argus), a méretes malabár sügér (Ephinephelus malabaricus), vagy a családban egyedüli fajként mélyen beöblösödő farokúszóval rendelkező lantfarkú sügér (Variola louti). A korallzátonyok falai mentén hatalmas tömegben rajzó apró, vörös színű zászlós ékes-sügérek (Pseudanthias squamipinnis) kis méretük ellenére, szintén a fűrészes sügér-félékhez tartoznak. Gyakran észlelhetők a korallágakon mozdulatlanul üldögélő korallőr-sügér félék (Cirrhitidae), illetve a korallágak között népes rajokban nyüzsgő korallsügér-félék (Chromidae) családjaihoz tartozó fajok.

Az írás a következő lapon folytatódik!


Merülőhelyek

Umm Gamar

Egypt, Red Sea

6/13 db alapján:átlagosan érdekes(átlag: 3.4) átlagos nehézségű
max: 36m, látótáv: 10-25m , driftes

napihajós megközelítésfal merülés roncs merüléshomokos élőhely korallos, trópusi élővilág mesterséges élőhelylegalább 1.5m-es hal teknős delfin

Látogasd meg és lájkold facebook csoportunkat, videóinkat pedig a Vimeo csatornánkon is elérheted.

Powered by babelrabbit engine © 2004-2024 Bunny - All rights reserved
Az oldal szöveges és képi tartalmának felhasználásáról az impresszumban tájékozódhatsz.
Impresszum / Adatkezelés