A Vörös-tenger

3/6. oldal

Albumhoz klikk a képre.

A Vörös-tenger vize erősen sós, ún. szuperhalin víztömeg. A zárt medenceterület a forró és száraz (arid) sivatagi éghajlati övben fekszik. A minimális csapadék, illetve a tengerbe ömlő folyók hiánya és az állandó napsütés miatt, a Vörös-tengeren igen intenzív a párolgás. E tényezőkkel és a korlátozott vízutánpótlással függ össze, hogy a világtenger 34,5-35 súlyezrelékes átlagától eltérően, a Vörös-tengeren a víz sótartalma lényegesen magasabb, mint az óceánokon. A szalinitás átlagos értéke 39-42 súlyezrelék között ingadozik. Az északi Szuezi-öbölben ez az érték 38 ezrelékre csökken, délen pedig, a Bab el Mandeb szoros területén a beáramló óceáni víztömeg hígító hatására, 36-38 súlyezrelék körüli a sótartalom. A keskeny és sekély déli összeköttetés miatt,- a Földközi-tengerhez hasonlóan -, a Vörös-tenger medencéjébe sem tudnak beáramlani a hideg, mélyóceáni víztömegek. Emiatt a Vörös-tenger vize csak igen kis mértékben kereszt-rétegzett. Még a tenger legmélyebb pontján, 3.034 méteres mélységben sem csökken a víz hőmérséklet 20 C fok alá. (Összehasonlításként: háromezer méteres mélységben az óceáni mélyvíz hőmérséklete csak 3-5 C fok körüli,még az Egyenlítő térségében is.) Az Indiai-óceánnal fennálló korlátozott kapcsolatnak köszönhető a lassú vízcsere. A teljes víztömeg kicserélődése mintegy 40-50 évet vesz igénybe. Emiatt a Vörös-tenger fokozottan érzékeny a víz szennyeződésére.

A Vörös-tenger áramlási rendszere

A keskeny tengervályúba zárt víztömeg mozgását az uralkodó szelek valamint a tengerjárás, nyáron a párolgástól besűrűsödő, és nehéz fajsúlyú felszíni víztömegek vertikális áramlása, illetve a Vörös-tenger déli területein a monszun befolyásolja. A téli hónapokban, a Földközi-tenger keleti medencéje, illetve a közel-keleti területek felett kialakuló, anticiklonális ún. iráni depresszió, a mediterrán medence felől száraz, hideg légtömeget sodor a Vörös-tenger fölé. A medenceterületre benyomuló hideg levegő november és március között tartós és erős észak-északkeleti szeleket generál. Ebben az időszakban a fő áramlási irány a partok mentén észak-északkeletről délfelé tart, míg a tenger középvonalában kialakuló fő áramlás délről északnyugati irányba mozgatja a víztömeget. A nyári időszakban megfordul a szelek és a vízáramlás iránya. Ilyenkor a dél-délkeleti szél válik uralkodóvá a medence területén. A Vörös-tenger nyugati partvidékén a víz délkeletről északnyugati, míg a keleti partszakaszon északnyugatról délkeleti irányba mozog. A tenger középvonalában kialakuló fő áramlás északnyugat felől a Bab el Mandeb szoros irányába, délkeletre szállítja a meleg víztömegeket.

A nyári forróságban a víz elpárolgása rendkívül intenzívvé válik. Hogy érzékeljük ennek a mértékét; a nyári időszakban a párolgás miatt átlagosan 70 centimétert csökken a Vörös-tenger vízszintje. Ez a vízszint csökkenés két, a víz áramlását jelentősen befolyásoló hatással jár együtt. Egyrészt, a párolgástól besűrűsödő és erősen sóssá váló nehezebb felszíni vizek lesüllyednek, és helyet cserélnek a kevésbé sűrű mélyvizekkel. Mindez egy folyamatos, vertikális áramlást keletkeztet a felső és a mélyebb vízrétegek között. Ezt a sajátos vízkörzést termohalin konvekciónak nevezzük. A viszonylag kis hőkülönbség miatt, a termohalin konvekciók jóval gyengébbek, mint az óceánokon. Másrészt, nyár végére a párolgás miatt lecsökkenő vízszint -a Vörös-tenger és az Indiai-óceán között kialakuló szintkülönbség miatt-, felgyorsítja az óceán vizének a beáramlását. Ez a magyarázata annak, hogy télen az uralkodó széliránnyal szembe áramlik a fő víztömeg. Igen érdekes a Vörös-tenger északi térségében az árapály jelenség indukálta erős áramlási rendszer mechanizmusa is. Noha a tenger zártsága miatt az óceáni dagályhullám benyomulása csak korlátozottan érvényesül, a keskeny és viszonylag magas fenékküszöbbel rendelkező Akabai-öböl bejáratánál a felduzzadó, majd apálykor visszahúzódó víztömeg igen erős lokális áramlatokat keletkeztet. Az árapály szintkülönbsége az Akabai-öbölben 100-120, míg a sekély Szuezi öbölben 180 centimétert tesz ki. A Tiran-szorosban például, az apály-áramlat sebessége elérheti időnként az 5-6 csomós, azaz a 9-11 km/órás sebességet is! A Vörös-tenger sajátos áramlási rendszere miatt, a medence víztömegének a kicserélődése, -a tenger szeparáltsága ellenére is-, lényegesen gyorsabb, mint a szintén izolált Földközi-tengeré.

Az írás a következő lapon folytatódik!

A Vörös-tenger

Merülőhelyek

Anemone Reef

Eurodive Búváriskola