Merülések Mexikóban: Cenoték
Utazási élmények3/3. oldal
 |
|
Albumhoz klikk a képekre.
|
Majdnem teljesen sötét van, a mennyezeten csak egy kisebb lyuk van, ezen át szűrődik be fény és jön be az életet adó levegő. Körbevilágítunk lámpáinkkal. Mintha egy mesebeli erdőben járnánk. Az itteni fák valójában a felszíni fák gyökerei, melyek víz után kutatva utat törnek maguknak a mészkő repedésein át. Amint vizet érnek lefelé növekedésük megáll és kiszélesednek, hogy nagyobb felületen tudják felvenni a táplálékukul szolgáló folyadékot. Néhány fotó után elúszunk a felszínen a terem egyik sarkába, ahol több ezer vékony szalmacseppkő díszíti a főtét. Újabb fotók csattannak, majd ellenőrizzük a levegőkészletünket és tovább indulunk.
 |
|
Cseppköves terem
|
Egy nagy leguán ijedten odábbáll amint meglátja kis csapatunkat. Az áthajló fal egyik sötét zugában lógó denevérek nem zavartatják magukat, nyugodtan alszanak. Csak 100 méterre vagyunk a merülésünk kiindulópontjától, de mégis olyan, mint ha egy egészen más világban járnánk. Egy utolsó levegő ellenőrzés és elindulunk vissza. Ahogy a hátunk mögött sötétedik a fény, úgy erősödik eredeti bejáratunknál. Az édes-, sós víz határzónából kibukkanva már élesen látszik, hogy honnan indultunk. Két perccel később már a felszínen vagyunk.
Mindenkinek tetszett, van aki esküszik, hogy ez volt élete legjobb merülése, pedig már járt pár helyen. Kimászunk, átszerelünk, szendvicset eszünk, jókedvű beszélgetés. Most érti meg mindenki, miért kellett olyan korán kelni. Az üres kis tisztás megtelt kisbuszokkal, autókkal amíg mi a víz alatt voltunk. "Ezek mind itt fognak most merülni???" Igen, de nem ott ahova mi megyünk másodiknak, remélhetőleg ott is egyedül leszünk még... Jellegében hasonló, de mégis teljesen más. Szavakkal leírhatatlan. Meg kell nézni!
Kamarás Norbert
www.divemexico.eu
Képek: Rogelio Mier, Kamarás Norbert
(átlag: 3.8) átlagos nehézségű 
Budapest
