A történelem érintése
Utazási élményekMégis, engem a másik roncs merülése késztetett inkább arra, hogy utánaolvassak a történelemkönyvekben a hajó sorsának. A HMS Maori ugyanis fontos szerepet játszott a második világháborúban. A romboló egyike volt azoknak a hajóknak, amelyek a Bismarck csatahajó üldözésében részt vettek, sőt, a HMS Maoriról vették észre újra az egy időre elmenekülő német hadihajót, aminek nem sokkal később megpecsételődött a sorsa. A későbbiekben a Földközi-tengeren vetették be, majd a máltai főváros, Valletta kikötőjében egy német repülőgép nagyon pontos bombatalálata jelentette a végzetét 1942-ben. Bár küzdöttek a megmentéséért, végül elsüllyedt, ám nagyon rossz ponton, mert több dokkot is elzárt a hajók elől. Ezek után kiemelték a roncsot és átvontatták a St. Elmo erőd közelébe, és itt került immár véglegesen a víz alá.
Persze a második világháború idején aligha gondoltak arra, hogy egy roncsnak micsoda vonzereje lesz majd a sportbúvárok számára. A 16 méteres mélységben nyugvó Maori érdekes helyen van, a forgalmas főváros szívén átvágva lehet eljutni arra a partszakaszra, ahonnan elindulva könnyen megtalálhatóak a maradványok. A látótávolság itt soha nem olyan jó, és a víz alatt töltött évtizedek meglátszanak a roncson, amely bizonyos részeken csak egy darab ócskavashalomnak látszik. Ám van pár érdekesebb pont is ahova könnyebb beúszni, és ott vannak a lőszerek is, amelyekről még leolvasható a gyártási évszám: 1941. Ez a málladozó fémhalom bizony egy darabka történelem volt számomra. Meglehet, ha csak tisztán a merülést tartanám szem előtt, a Maori felkeresését nem erőltetném, de ennek a roncsnak nem egyszerűen csak maradványa, de történelme és sorsa is van. Olyan sorba illeszkedik hát, amelynek illusztris tagja a Thistlegorm, az Umbria, a Szent István vagy a Britannic. Természetesen lehet rangsort felállítani a merülési élmény alapján, de a végzete ugyanúgy beszédtémául szolgálhat ezeknek a hajóknak.
Állapota és pozíciója miatt a HMS Maori nem számít annyira népszerű roncsnak, és ezért a búvárokat is megosztja. Én azok táborát erősítem, akik hajlandóak vagyunk elfogadni a rosszabb állapot és gyengébb látás kompromisszumát azért cserébe, hogy egy fontos roncsot merülhessünk. Ezt a véleményemet osztotta a minket kalauzoló vezető is a Lagoon búvárbázisról, akivel beszélgettünk a roncsról, megosztottuk, ki mit tud a hajóról. Mert erről a hajóról bizony lehet és érdemes beszélgetni. Természetesen mindenki magának tervezi meg a merülési programját, de mivel Máltán inkább többet, mint kevesebbet szokás merülni, a történelem iránt fogékony búvároknak mindenképpen javaslom, hogy a tipikus helyek mellett iktassa be a HMS Maorit is. Merülés előtt vagy után pedig olvasson utána a történetének, és próbálja magát beleképzelni a második világháború viharába...
GR