Félelmetes!
EgyébA vérengző állat levegőbe röpítése nagyon jellegzetes megoldás az ilyen filmekben: már a Jaws sorozat első epizódjában éltek vele. Persze azért vannak árnyalatnyi különbségek. Furcsa, hogy a főszereplők általában könnyen jutnak robbanószerhez, időnként a víz alatt bukkan fel váratlanul egy-két akna (például a Jaws 3-D végén a cápa által megevett búvár keze még kilóg a cápa száján, aki még holtában is tartja a nem aktivált gránátot).
Az angolul például The Great Alligator címen ismert, eredetileg olasz film is hasonló módon zárul. Meglepő egyébként, hogy az olaszok mennyire jeleskedtek a víziszörnyes, zombis és hasonló rémfilmek készítésében, amihez még másodvonalbeli amerikai színészeket is sikerült szerződtetniük. Ebben a filmben Barbara Bach a legismertebb szereplő, aki 1979-ben még aránylag jegyzett színész volt, alig pár évvel korábban Bond-lányként is feltűnt. A pusztító krokodil szintén tipikus módon egy turistaparadicsomban nyaraló emberek közül szedi elsősorban áldozatait, és nem sok hiányzik ahhoz, hogy a főszereplőket is széttépje. Ám a víz alá süllyedő mikrobuszban rekedt hölgy és partnere véletlenül pont talál az elszórt cuccok között egy komplett búvárfelszerelést, és még bomba is akad, ami végez a krokodillal.
Szintén részben olasz produkció az 1977-es Tentacoli, aminek szereplőgárdája olyan nevekkel büszkélkedhet, mint Henry Fonda, Shelley Winters vagy az elsősorban rendezőként ismert John Huston. A helyszín ismét üdülőhely, ahol ezúttal egy óriási polip válik vérengző emberevővé. A szokásos módon bajba kerülő emberek segítségére viszont ezúttal nem pár kiló dinamit siet, hanem néhány kardszárnyú delfin, akik nemes egyszerűséggel széttépik a polipot. De ez a film szimplán és egyszerűen rossz. A legkeményebb jelenet az, amikor a polip az ifjúsági vitorlásverseny hajóit veszi célba (nyilván lentről jól látni, hogy a fedélzeten ifjú, zamatos falatok várják az emberevő polipokat), és a száguldó hajók nyomába ered. Utoléri őket, mégpedig úgy, hogy karjaival előre úszik nagy sebességgel. Attól tartok, elég kevesen láttunk a víz alatt ilyen technikával "gyorsúszó" polipokat.
Általában nem a hosszú élet titka, ha valaki az ilyen típusú filmekben búvárfelszerelést ölt, mert előbb-utóbb szembetalálják magukat legszörnyűbb rémálmukkal. Persze akadnak kivételek, az igazán önfeláldozó, vagány búvárok a víz alatt dobnak össze kisebb atombombákat, afféle mélységi McGyverként. Ellenfelük hiába villámgyors, erős és vérszomjas, az emberi találékonyság mindig győz- legalábbis ideig-óráig. A jól bevált és jól jövedelmező ötleteket szeretik újra elővenni a filmesek, ezért a legtöbb film végén mindig hagynak egy kiskaput, ami lehetőséget ad a folytatás elkészítésére. Persze az újabb epizód nagyobb durranása kedvéért még nagyobb csavar kerül a sztoriba, és így válik a minden extra képességgel felvértezett szörny mulatságossá.
Ám nem mindenki nevet olyan jól a képtelenségeken. A filmekben minden előfordulhat- ugyanez áll a szegény nézők fantáziájára. Vannak, akik ilyen filmek láttán talán még úszómedencébe sem engednék szeretteiket, nemhogy az ezer veszélyt rejtegető óceánba, hiszen beleképzelnek óriás mutáns polipot, repülő piranhát vagy bármi mást. Ennek a felfogásnak a végeredményét aztán mi is megtapasztalhatjuk a mindennapokban: könnyen szenzációvá válhatnak a valóságos alapokon nyugvó sztorik, mint a gyilkos tüskés rája támadása, vagy hasonlók. Aztán ezekből egyszer akár hatásvadász játékfilm is készülhet.
GR
(átlag: 3.3) könnyű körülmények 
Szolnok
