A tavalyi év cápatámadásairól
TudománySzomorú aktualitást ad a Shark Project hírösszeállításának a közelmúltban bekövetkezett baleset.
A Floridai Természettudományi Múzeum, és az American Elasmobarnch Society közös projektje, a világszerte évente bekövetkezett cápatámadásokat összesítő és feldolgozó program, az International Shark Attack File (Nemzetközi Cápatámadási Dosszié) közzétette a 2007-es évben bekövetkezett támadások összesített adatait. (Ebben nyilván nem szerepelhet még az osztrák búvár halálos balesete.)
George Burgess, az ISAF program igazgatója a február 12-én megtartott sajtótájékoztatóján elmondta, hogy - a halálos kimenetelű támadások szempontjából -az elmúlt húsz évben 2007 volt a legalacsonyabb fatalitási aránnyal rendelkező év. 2007-ben összesen 71 támadást regisztráltak, amelyből egy végződött halálos eredménnyel. Összehasonlítva ezt a megelőző három év adataival, a halálos végeredményű támadások folyamatos csökkenés állapítható meg. 2004-ben 7, 2005-ben illetve 2006-ban egyaránt 4-4 halálos kimenetelű cápatámadás történt.Az elmúlt évtized hasonló időszakának 12,3%-os fatalitási arányszáma 7,6%-ra csökkent az új évszázad első évtizedében. George Burgess szerint az adatok értékelésénél nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az elmúlt két évtizedben ugrásszerűen megnőtt a szabadidejüket tengerparton töltő emberek száma, és egyre népszerűbbek a különböző vízi sportok, mint például a szörfözés vagy a búvárkodás, ami miatt folyamatosan növekszik a vízben töltött idő statisztikai átlaga is. Egyes földrajzi régiókban időnként lecsökkenhet a támadások száma a hidrológiai és időjárási körülményekben bekövetkezett változások miatt.
Tradicionálisan, a világszerte bekövetkezett támadások mintegy fele az Egyesült Államok felségvizein történik. 2007-ben, az USA partvidékén bekövetkezett 50 támadás miatt ennél jóval nagyobb arány regisztrálható. A támadások földrajzi megoszlását vizsgálva a második helyezett 13 támadással Ausztrália, majd Dél-Afrika és Új-Kaledónia következik 2-2 regisztrált cápatámadással. Egy-egy támadásról érkezett jelentés Ecuadorból, Mexikóból, a Fiji-szigetekről és Új-Zélandról. Az áldozatok több mint a fele, 56%-a a szörfösök közül került ki 2007-ben is. őket követik 38%-os aránnyal a fürdőzők, a sznorkeles és a légzőkészülékes búvárok ellen elkövetett támadások aránya mindössze 6%.
Az elmúlt év egyetlen halálos kimenetelű cápatámadása szeptember 30-án történt, az új-kaledóniai Loyality-szigetek vizein. Az áldozat, egy 23 éves francia ápolónő, magányosan sznorkelezett, amikor a támadás érte. A sérülések jellegéből megállapíthatóan, valószínűleg tigriscápa (Galeocerdo cuvier) volt a támadó. A felszínen magányosan úszó ember potenciálisan sokkal jobban kitett egy esetleges nem provokált támadásnak, mint például a víz alatt tartózkodó búvárok.
A Földközi-tenger a világ legveszélyesebb vize a cápák és a ráják számára
Veszélyben van a Földközi-tengerben élő cápa és rája fajok 42 %-a -áll a World Conservation Union (IUCN) szakosított szerve, a Shark Specialist Group legfrissebb felmérésében. "A felmérésünk fedte fel, hogy a Földközi-tenger a Föld egyik legveszedelmesebb helye a cápák és a ráják számára" - jelentette ki a most publikált tanulmánnyal kapcsolatban Claudine Gibson, a Shark Specialist Group program menedzsere.
A Földközi-tengerben élő 71 porcoshal fajból (47 cápa és 24 rája faj) 30 kihalás közeli, 13 kritikusan veszélyeztetett, 8 veszélyeztetett, 9 faj pedig sérülékeny helyzetben van. Csupán 14 faj tekinthető - egyelőre - nem veszélyeztetett helyzetűnek. A mediterrán térségben különösen elterjedt fenékkotrós halászat miatt elsősorban a benthikus életmódot folytató fajok, mint például az angyalcápa-félék (Squatinidae) és a ráják (Rajiformes) tartoznak a fokozottan veszélyeztetett fajok csoportjába. Kihalás közeli helyzetbe került többek között a máltai tüskés rája (Leucoraja melitensis) is, amely endemikus, csak a Földközi-tengerben élő ritka faj.Kritikus a mediterrán vizekben élő röviduszonyú makó (Isurus oxyrinchus) és heringcápa (Lamna nasus) populációk helyzete is, elsősorban a kontrolálatlan spanyol, francia, és japán cápauszony halászat miatt. (A fogás mind a távol-keleti halpiacokra kerül.) A szicíliai vizeken egykor nem ment ritkaság számba a mantához nagyon hasonló, akár öt méteres "szárnyfesztávolságot" is elérő ördögrája (Mobula mobular) sem, amely ma már szintén a kritikus helyzetbe került földközi-tengeri porcoshal fajok közé tartozik.
A legújabb tanulmányok szerint legalább 60 %-kal csökkent a még negyven-ötven évvel ezelőtt is a Föld tengereiben az egyik legnagyobbnak számított mediterrán nagy fehércápa (Carcharodon carcharias) populáció egyedszáma. Az egyedszám drasztikus csökkenése elsősorban a kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus) jelenlegi kihalás közeli helyzetére vezethető vissza, amely faj egyébként a mediterrán nagy fehércápák legfontosabb táplálékát alkotja.
A tonhalak kihalás közeli helyzetét a mediterrán vizeken folytatott nyakló nélküli kíméletlen halászat okozza. Észlelve a kritikus helyzetet, a Földközi-tengeren ipari méretű tonhal halászatot folytató 24 ország flottáit a 2006-ban Barcelonában megtartott konferencián elfogadott halászati egyezménnyel kívánják az előírt, és a faj védelmét szolgáló csökkentett fogási kvóták betartására ösztönözni. Sajnos, eddig csak 17 ország csatlakozott az egyezményhez, de például a Földközi-tengeren az egyik legnagyobb, és legintenzívebb tonhal-halászflottát állomásoztató Japán képviselői még csak el sem mentek a konferenciára. A barcelonai egyezmény záradéka ugyan a veszélyeztetett fajok közé sorolja a nagy fehércápát is, de a mediterrán országok közül eddig csak Málta tiltotta be, és szankcionálja az illegális nagy fehér fogást.
A legutolsó ismert nagy fehér fogás a horvát felségvizeken történt, a Splittől észak-nyugatra található Jaboda szigeténél. A 2003. június 26-ra virradó éjjel tonhal halászok kerítő hálójába akadt idős nőstény 5 méter 70 centiméteres hosszával a legnagyobb nagy fehér, amelyet valaha is az Adriai-tengerből kifogtak. A tonnarában, azaz a tonhalak fogásához használt kerítő hálóban vergődő nagy cápát a halászok agyonütötték, a fogait kitépkedték, majd elkerülendő az agyonvert cápa látványa miatti pánikot, a kikötés előtt az élettelen nagy fehért visszadobták a tengerbe.
Utoljára 2007 júniusában észleltek nagy fehércápát a mediterrán vizeken a montenegrói partok előtt, a szokásos hisztérikus hírverés mellett. A Földközi-tengerből ismert az eddigi legnagyobb méretű nagy fehércápa, amelyet egy máltai halász, Alfred Cutajar fogott ki a Gozóhoz közeli kopár karszt sziget, Filfla közelében. A több szakértő által vitatott rekorder hitelesítés szerint Cutajar zsákmánya elérte a 7 méter 13 cm hosszúságot. (A szerk. megjegyzése: a napokban pedig egy tunéziai halász fogott ki egy 500 kilós cápát, aminél nagyobbat még soha nem ejtettek el az afrikai országban a hírek szerint.)
Dr. Elter Tamás
PADI instructor, az American Elasmobranch Society tagja,
MARINE LIFE PADI 5 Star IDC Dive Centre, SHARK Project
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Szolnok
