Repülő állkapcsok
Utazási élmények1/3. oldal
A dél-afrikai Western Cape méltán tekinthető a cáparajongók Mekkájának. Az itt élő második legnépesebb nagy fehér cápa populáció mágnesként vonzza a cápás merülések megszállottait a világ minden tájáról.
I. rész
A kelperdő árnyai
A dél-afrikai Western Cape méltán tekinthető a cáparajongók Mekkájának. Az itt élő második legnépesebb nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) populáció mágnesként vonzza a cápás merülések megszállottait a világ minden tájáról. Kétségtelen tény, hogy a Seal Island, Gans-baai, valamint Mosel Bay a földkerekség legjobb nagy fehér cápás merülőhelyei. Szezonban, a dél-afrikai tél idején (június és augusztus között) különösen nagy a cápák aktivitása. A két világhírű cápakutató és természetfotós, Chris Fallows és Rob Lawrence társaságában nyílt alkalmam lemerülni a False Bay hűvös vizeibe, és testközelből szemügyre venni az óceánok királyát. A "Tévedés-öböl" partján fekvő Simon’s Town, Kalk-Bay, és Muizenberg még a régi viktoriánus hangulatot idéző festői kisvárosok. December és március között, a helyi nyár idején, az öböl gyönyörű partjait ellepik a fürdőzők és a szörfösök annak ellenére, hogy a False Bay-t tartják a világ egyik legveszedelmesebb fürdőhelyének. A cápa "főszezon" idején, a hűvös júniusban, azonban kihalt a vidék. Csak a fanatikus, és a környékbeliek vélekedése szerint "crazy" búvárok szorgoskodnak az öbölben. Szállásunk az egykori brit hadikikötő köré települt bájos Simon’s Town-ban van. Első nap bemelegítő parti merülést tartunk, néhány elszánt helyi búvár társaságában. Az égboltot betakaró zárt paplan a tengert ólomszürkére festi. A Pisces Dive Center mikrobuszán zötykölődünk lefelé a parti úton. A fejünk fölé tornyosuló hatalmas kopár hegygerinc déli vége elveszik a szürkés ködben. A ködlepel mögött emelkedik ki az Atlanti-óceánból a Cape-Point, a Fokföldi félsziget legdélibb pontja. Azon túl már csak az Antarktisz a legközelebbi szárazföld.Elhaladunk a 3000 pápaszemes pingvinnek otthont adó Boulders-öböl mellett, majd leparkolunk az állandó hullámverés által lekerekített hatalmas parti gránitsziklák tövében. A sziklatömbök közti kis homokos öböl megfelelő helynek tűnik a lemerüléshez. A tenger felszínét mindenütt elborítják az óriás barnamoszat (Macrochystis porifera) kikandikáló levelei. Merülőtársamnak ez lesz az első búvárkalandja a híres kelperdőben. Én már tapasztalt "kelp-diver"-nek számítok, hála a sűrű, kaliforniai moszaterdőkben szerzett merülési gyakorlatnak.
- Szerinted járhat erre nagy fehér? - kérdezi rezzenéstelen arccal merülőtársam, miközben teljes felszerelésben begázolunk a 14°C fokos vízbe. Sokat merültünk már együtt, imádja a kihívásokat, de konzervatívan merül, ami el is várható egy dive-mastertől.- Hm... Az öbölben élő szubpopuláció a Fóka sziget környékére koncentrálódik, ami ide jó 20 km - adom meg a tudományos választ.
- Persze, a fókákat követve elkóborolhatnak messzebbre - bölcselkedem tovább. Muizenberg környékén szoktak egyet-egyet a partközelben is látni,- nyugtatom buddymat, miközben beleköpök a maszkba.
- Matematikailag persze nem zárható ki, hogy itt, az öböl déli végében is feltűnjön egy-egy portyázó példány, de nem szeretik a kelperdőt. - fejezem be a rögtönzött előadást, és ráharapok a nyomáscsökkentő csutorájára. Persze, nem azért merülünk le itt a Castel Rock-nál, hogy nagy fehérrel találkozzunk, hanem hogy szemügyre vegyük a jóval békésebb, kistestű, és a moszaterdőben honos cápafajokat. Számos, jellemzően a macskacápák családjába (Scylicorhinidae) tartozó faj csak itt fordul elő, a Fokföldi-félsziget körüli vizekben. Mint "cápaszakost", különösen érdekelnek ezek a ritka, endemikus fajok. A Castel Rock arról is híres, hogy moszaterdejében lehet időnként találkozni az akár 3 méterre is megnövő hétkopoltyús tehéncápával (Notorynchus cepedianus). Ez a faj valódi élő kövület, az ősi szabású szürkecápák (Hexchanhiformes) rendjébe tartozik. Így nézhettek ki egykor a dinoszauruszok korában, 100-200 millió évvel ezelőtt élt cápák. A hétkopoltyús tehéncápa aktív ragadozó, az emberre potenciálisan veszélyesnek is tartják. Ezzel együtt fantasztikus élmény lenne szembetalálkozni vele.
A látótávolság a Lupa-sziget tízfős nyílt vízi OWD-s gyakorlat utáni vizeire emlékeztet. A barnamoszat áthatolhatatlan ligetekben nyújtózik a felszín felé. Tíz méter alatt jelentősen javul a látótávolság. A sziklás, homokos tisztásokon gazdag a csalánzó fauna, szarukorallok, nagyméretű viaszrózsák hajlongnak az erős áramlatban. A kelperdő szélén húzódó sziklafalat teljesen elborítják a kék, vörös, és lila színű tengeri sünök, az aljzatot meg százszámra a kígyókarú csillagok. És megvan az első dagadó macskacápa (Haploblephaures edwardsii), aztán a második, harmadik. Számolni sem érdemes őket. Egy sziklahasadékban felfedezem a hosszanti fekete sávjairól találóan elnevezett pizsamás macskacápát (Penaderma africanum), amely a környékbeli kelperdő leghíresebb endemikus cápafaja.
A második merülést már "bátrabban", a parttól jóval távolabb hajtjuk végre a False-Bay hűvös vizében. Kicsi, de fanatikus csapatunk a bombardról szokásos hátrabukfenc után, 30 m-es mélységig merül a félhomályos vízben. Az aljzaton káprázatos az élővilág. Színes csillagokat, hatalmas, hajladozó gorgóniákat, languszták tucatjait, a felszínig emelkedő hatalmas barnamoszatokat, és a kelperdőre jellemző bizzar halakat látunk mindenütt. A látványba feledkezve, no meg a 14 °C-fokos víznek "köszönhetően" beleszaladunk egy dekós felemelkedésbe. Kicsit szánom Pétert a csuklya nélküli, 5 mm-es overallban, szerintem nem önti el hőhullám. Vagy mégis? Öt méteren, a semmiben lebegve, bal felől hirtelen egy hatalmas, bronzszínű árny suhan át a szürkészöld ürességen. Összerezzenünk, de csak egy jól megtermett, 2 m-es dél-afrikai hím medvefóka (Arctocephalus pusillis pusillis) tréfálkozik velünk. Laza kört csinál körülöttünk,- majd egy uszonycsapás,- és eltűnik a homályban.- Húúúú.... - mondja Péter, miután fejünk végre áttörte a felszínt. - Mi lett volna, ha egy nagy fehér üldözi?
- Legalább láttunk volna egyet - vetem oda hanyagul. Ha a cápa már kiszemelte a zsákmányát, csak arra koncentrál, nem érdekli más. Este a "Two Oceans" száraz fehér bort szopogatva latolgattuk, melyikünk lesz az első, aki holnap a Fóka-sziget vizein először veszi észre a háromszögletű uszonyt. Megállapodtunk, hogy a szerencsés fickót meghívjuk egy Two Oceans-ra...
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 5) átlagos nehézségű 
Budapest
