Búvárút a világ végére
Utazási élmények2/2. oldal
Az első napokban minden merülés után úgy jöttem fel, hogy valami olyat láttam, amivel azelőtt meg soha nem találtam magam szemben. Ezek közé tartozik a levélhal , pigmi csikóhal, hajas békahal, krokodilhal. Mondani sem kell, a megszokott, tipikus trópusi élőlényekből is bőven akadt: oroszlánhal, tintahal, polip, barrakuda, óriás papagájhal, angyalhal, denevérhal, kék szalagos muréna, és még folytathatnám a felsorolást. Fontos volt a helyi vezetők ismerete, hiszen például elképesztően nehéz megtalálni a korallok között elbújó, álcázott, alig 3-4 mm-es, a korall színével megegyező színű és a korall mintáját magára öltő mini csikóhalat. Egy érdekes, nem köztudott tény a csikóhalakkal kapcsolatban, hogy a férfiak lesznek terhesek és szülnek miután a nők elhelyezik a tojásokat a férfiak hasába.
Rengeteg apróságra leltem a korallokon rejtőzve. Színes rákok, garnélák és csigák tömkelege közül válogathatott minden fényképész a kedvére. A merülések előtt a divemasterek javaslatot tettek, hogy az adott helyszínen inkább nagylátó vagy makró lencsét vigyenek a fotósok attól függően, hogy a rengeteg pasztell színű korall tábla volt a dominánsabb a merülésen, vagy az apró állatkák, akik a korallháztömbökben laknak.
Wakatobit leginkább az egészséges, burjánzó, színes és változatos koralljai miatt emlegetik oly sűrűn búvár körökben. Meglepetésemre viszonylag sok sznoris is volt a szigeten a búvárok mellett, ami hamar érthetővé vált a sekély, korálzátonyokkal és rájákkal teli öblökben való délutáni úszások után.
Az elképesztően gazdag élővilág és tiszta tenger egyik oka a távolság a "turistagyáraktól", a másik a központ tudatossága, az ökoturizmusra fektetett hangsúlya. Mint megtudtam, a szigeten levő falut az üdülőhely látja el elektromos árammal, amit tanító szándékkal átmenetileg kikapcsolnak, amennyiben megtudják, hogy a kijelölt és védett merülőhelyeken horgásztak a helyiek. A 40 merülőhelyet rendszeresen cserélgetik a három hajó között és meg véletlenül se merül egy helyen két csoport.
A búvárok által épített és vezetett búvárparadicsom a luxus és az eldugott szigetek mezítlábas hétköznapjainak keveréke. A házak fából készültek nádtetővel, belül tágasak, tiszták és kényelmesek. Az ágy körül moszkitóháló van, és minden épülethez tartozik egy terasz, no meg egy, a pálmafák köze függesztett függőágy. Akiknek mindenképpen kommunikálniuk kell a külvilággal, azok számára ingyenes, de hihetetlenül lassú wifi áll rendelkezésre. A felszolgált táplálékok organikusak és ízletesek. Étkezéskor a friss gyümölcsök és zöldségek mellett átlagosan három féle étel közül választhatnak az éhes búvárok, végül ízletes desszertekkel koronázhatják meg az élményt. A legfinnyásabbak is mindig találtak valami kedvükre valót a választékban. A naplementék a “jetty bar"-ban találták a társaságunkat koktélok no meg a napi búvár sztorik mellett. Hihetetlennek tűnik, de mintha este tízkor már takarodót fújtak volna, mindenki ágyban volt a napi 3-4 órányi víz alatt töltött időnek köszönhetően.
Az utolsó nap a délutáni merülés helyett ellátogattunk a szigeten levő faluba, ahonnan közel százan dolgoznak a resortban felszolgálóként, takarítóként, vagy hajós kapitányként. A gyerekek ugróköteleztek az udvaron, mosott ruhák száradtak a kerítéseken, csirkék sétáltak ráérősen. Az utcák és házak elnyerhetnék a legtisztábban tartott környék címet. A helyiek mosolygósak, kedvesek és láthatóan elégedettek voltak az életükkel, pláne mióta bevezették az áramot és tudnak focimeccset nézni. Mindig meglep amikor tanúja vagyok, hogy milyen kevés is elég valakinek ahhoz, hogy boldognak és elégedettnek érezze magát.
A Wakatobin töltött napok felejthetetlenek és páratlanok voltak. A szigeteket minden valószínűség szerint sokáig fogom emlegetni beszélgetéseim során baráti körökben, hiszen nem minden nap jut el az ember a világ végére, ahol ennyi páratlan természeti gyönyörűséggel van körbevéve.
Gőgh Szilvia
[ www.miss-scuba.com ]
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Horvátország
