Shagra legészakibb merülőhelye, Abu Dabbab fölött északra, kicsit barlangos-bújkálós. Mivel vízre szállni csak a szirtplatón átgyalogolva lehet, csak szép időben merülhető. Ez azt jelenti, hogy hullámzásban kell begyalogolni egy mini-Blue Hole-hoz, ott valahogy felküzdeni az uszonyokat, le 5-6 m-re a medence aljára, ahol a kövekbe kapaszkodva kell megvárni a többieket. A medencéből egy kanyonon át lehet elérni a szirt külső falát és a nyílt vizet. Az északi és a déli rész merülhető, mi délre indultunk el, velünk egy öntelt francia az öntanított kamasz fiával, aki túl volt súlyozva, nem tudott merülni és lebegőképességről még csak nem is hallott.
A hullámzás miatt elég rossz látótávolság (még a halak is hintáztak). Megkerülve egy kiugró szirtszakaszt, két angolnakert egymás után (Gorgasia sillneri), majd fal. A koralloszlopot a végén már nem értük el, mert idő előtt vissza kellett fordulnunk. Korallok, kéksárga márna (Parupeneus cyclostomus) , kecskehal-rajok, visszafelé neoncsíkos tüskésmakréla tánca (Caranx melampygus). Ezt a makrélafajt most láttam először.
Tulajdonképpen minden a kezdő körül forgott, a merülésvezető végül cipelte, mint egy intróst (függőlegesen fityegett és időnként kapálózott, ilyet még nem is láttam) - a merülés hangulata mindenesetre elromlott. Visszaérkezve a medencébe még vagy tíz percig kellett lógnunk a kötélen, mert a kölyköt nem tudták rávenni, hogy feljöjjön. Alagút, keskeny kémény, felszín.
És még az apja volt megsértve.