Az Open Water - és ami mögötte van
Egyéb2/2. oldal
A nagy nyilvánosságot kapott eset kataszrófát vetített előre a queenslandi búvárturizmusban. Közel ötvenezer ember dolgozik a Nagy Korallzátonyhoz kapcsolódó turisztikai iparban, ami 4,3 milliárd ausztrál dollárt hoz és 4 millió kirándulást bonyolítanak le minden évben. Az alaptalan rémtörténetek lerombolták a helyi búvárbázisok jó hírnevét. De ami még rosszabb, az az, hogy ez nem volt egy elkerülhetetlen baleset. A búvárhajók legénységének minden a vízbe menő és onnan kijövő búvárt meg kell számolniuk, és újból meg kell számolni minden vendéget, mielőtt a hajó elhagyja a merülőhelyet, de valahogy a Lonergan-házaspárról mégis elfeledkeztek.
Az Outer Edge kapitánya, Jack Nairn azt vallotta, hogy utasította a legénységet a számolásra, és az okozta a kavarodást, hogy ketten csak akkor mentek vízbe, amikor a többiek már régen a víz alatt voltak. Ha így is volt, az viszont senkinek nem tűnt fel, hogy két búvárfelszerelés hiányzik, miközben a hajó már Port Douglas felé tartott, és senki nem vett észre semmit akkor sem, amikor az Outer Edge másnap visszatért ugyanarra a helyre. Csak két nappal később adták ki a riasztást, amikor Nairn megtalálta Lonerganék elhagyott zsákját, benne az összes iratukkal. Akkorra viszont már Tom és Eileen talán nem is volt életben.
Az iparág károkat mérséklő mechanizmusa könyörtelen és durva volt. Pletykák kezdtek terjedni - melyek közül sokat az Outer Edge tulajdonosa, Tom Colrain kezdett el hangoztatni - arról, hogy egészen más volt az eset hátterében, mint ami első látásra valószínűnek tűnik. A búskomor bejegyzéseket Tom és Eileen határidőnaplójában annak bizonyítékaként hozták fel, hogy öngyilkosságot követtek el, esetleg a férfi ölte meg feleségét öngyilkosságnak álcázva, netán csak megrendezték saját halálukat, hogy új életet kezdhessenek, miután hirtelen észrevettek egy másik hajót, ami felvette őket. Szállingózni kezdtek hát a hírek Ausztrália minden sarkából, hogy valaki látta Lonerganéket.
A vizsgálat majd az azt követő per során, melyben Jack Nairnt emberöléssel vádolták, a találgatások még nagyobb teret kaptak.
- A védőügyvéd a naplókat arra használta, hogy teljesen tönkretegye a két áldozat megítélését - mondja Eileen édesapja, John Hains, aki Cairnsbe utazott a tárgyalásra. - Csalódtam, amikor meghallottam az ítéletet. (Jack Nairnt nem találták bűnösnek az emberölés vádjában.) Úgy éreztem, mint ha az esküdtek nem hitték volna el, hogy meghaltak, és számomra az tűnt az eljárás legfontosabbak kérdésének, hogy valóban meghaltak-e.
Még hat év eltelte után is Tom és Eileen Lonergan nevének említésével lehet a legkönnyebben rövidre zárni egy beszélgetést Cairnsben, így hát a film, az Open Water fogadtatása igen távol esik a kedvezőtől. Jack Nairn még mindig a környéken él, noha tönkrement a bírósági eljárásnak köszönhető nem kívánt nyilvánosság következményeként. Elzárkózott attól, hogy az esetről nyilatkozzon, és csak arról volt hajlandó beszélni, hogyan érintette őt az eljárás.
- Az az igazság, hogy ez az eset minden érintettet megviselt. Hihetetlen nyomást jelent rám és a gyermekeimre nézve, és számunkra szörnyű, hogy ez a film elkészült. Az egész iparágra is nagyon rossz hatással van.
Nairn félelmei a film hatásával kapcsolatban nem meglepőek, ha felidézzük Queensland búváriparágának kétségbeesett erőfeszítéseit, amit a Lonergan-házaspár halálát követően tettek a jó hírnevük visszaállítása érdekében. 2002-ben 59 búvárboltot ellenőrzött Queensland egészségügyi és biztonsági felügyelete, és összesen 76 esetben szabtak ki bírságot a búvárok számon tartásának és a naplóvezetés hiányosságai miatt - éppen ezek voltak azok a kiemelt területek, amikre a Lonergan-eset irányította rá a figyelmet.
John Hains nem foglalkozik az Open Water vetítésével.
- Nem érdekel a film, mivel minket érint. Nem fogjuk megnézni.
Hozzáteszi, hogy nem vádolja az Outer Edge legénységét vagy utasait.
- Nincs senkivel szemben ellenérzésem, mivel szerintem ez egy baleset volt - ám legnagyobb fájdalmával folytatja, ami az, hogy a Queensland északi partjára sodródott felszereléseken túl nem bukkantak a nyomára lányának. - Hihetetlen űrt hagy maga után egy gyermek elvesztése. Azt kívánom, hogy bárcsak megtalálnák őket, hogy legyen valami bizonyosságunk felőlük. Úgy képzelem, hogy talán a Nagy Korallzátony maga a bizonyosság. Most már ők is hozzá tartoznak.
David Fickling
[ CDNN , Guardian ]