Dave Shaw története - A merülés
A búvárkodásról8/8. oldal
Nuno Gomes ma az egyetlen élő személy, aki tudja, hogy milyen érzés a Bushman barlang fenekéig merülni, és ő megérti, hogy Shaw miért került bajba akkor, amikor egy aljaztba ágyazódott test helyett hirtelen egy lebegő tetemmel állt szemben. "Amíg ott vagy lent, nem gondolsz új tervre. Ez nem működik. A gondolataid beszűkülnek. Képtelen vagy rá," állítja Gomes. De ő is csodálkozik azon, vajon Shaw miért nem csinált több felkészítő merülést, hogy növelje a narkózissal szembeni tűrőképességét - ahogy egy hegymászó próbál akklimatizálódni a magassághoz - és fejlessze azon képességét, hogy felismerje, ha a narkózis veszélyes szintre szökik. "Amikor elkezdte a testet betenni a zsákba és nem sikerült neki, azonnal abba kellett volna hagynia a merülést," mondja Gomes. Nuno nyílt rendszerű készülékkel merül, és elsősorban rekordok felállítására törekszik. (Júniusban szerezte vissza a mélymerülési világcsúcsot, amikor a Vörös-tengeren 318 méteres mélységet ért el.) "Nem hiszem, hogy Deon Dreyer maradványainak felhozatala ért annyit, hogy egy búvár kockára tegye az életét," állítja határozottan. Ennek ellenére Shawt elesett bajtársaként tiszteli. "Ez egy nagylelkű, hősies merülés volt. Azt tette, amiben hitt, és azt kell hogy mondjam, rendkívül bátor volt," folytatja Gomes. "A nap végére véghezvitte, amit meg akart valósítani, annak ellenére, hogy az életével fizetett érte."
A Bushman barlangnál Shawval együtt merülő búvárok közül senki sem gondolta úgy, hogy ez egy vakmerő merülés volt. Ahogy Mark Andrews segédbúvár fogalmaz, "Ha a merülés előtt az esélyekről kérdezel, akkor azt mondtam volna, 99 százalék hogy sikerülni fog és 1 százalék, hogy ott kell hagynia a testet. És 0 százalékot adtam volna annak, hogy Dave nem jön vissza."
Verna van Schaik, aki már hozzászokott ahhoz, hogy az emberek azt mondogatják neki, hogy túl mélyre merészkedik, sajnálja Shaw halálát, de magát a búvárt nem. "Dave akart visszamenni," mondja. "A tény, hogy megtalálta Deont, csak még érdekesebbé, még izgalmasabbá tette számára a helyet. Dave tisztában volt a veszélyekkel. Ezek a veszélyek rá leselkedtek és ő vállalta a kockázatot."
Az összes búvár, aki azon a napon jelen volt a Bushman barlangnál, folytatja a búvárkodást, és ahelyett, hogy másként vélekednének Shawról, büszkén nyilatkoznak róla. "Dave olyan szintre emelte az újralégzős készülékes merülést, ahol ezelőtt még sosem volt. Haláláig megmutatta, hogy egy ilyen felszerelés olyan dolgokra is képes, melyekre az emberek nem is gondoltak," mondja Peter Herbst. "200 méter mélyre merülni egy újralégzős felszereléssel átkozottul mélynek számított. Dave másfélszer ilyen mélyre ment vele. Kitágította a határokat."
Tíz nappal a holttestek felszínre kerülését követően Theo és Marie Dreyer szemügyre vették a fiuk maradványait. Amikor a hullaházi alkalmazott megkérte őket, hogy lépjenek be, Marie nem tudta, mire számíthat. Mikor meglátta a testet, abbahagyta a sírást és lelkét boldogság öntötte el. Bár a feje hiányzott, de a fia maradványai ott feküdtek előtte. Theo csodálkozva nézte, hogy Deon lábai mennyire megtartották sportos alakjukat. Marie alig hitte el, hogy gyermekén még mindig rajta volt a Jockey alsóneműje. "Láttuk őt," magyarázta csillogó szemekkel. Erőt vett magán, előrelépett és átölelte halott fiának maradványait.
Ann Shaw abban reménykedett, hogy férje örökre a Bushman barlang mélyén fog pihenni. Mikor Herbst felhívta azzal, hogy a férfi teste előkerült, Annt elhagyta az ereje. Rövid gyötrődés után úgy döntött, hogy Shaw hamvait Dél Afrikában, azon a helyen, melyet annyira szeretett kellene elszórni. Ann továbbra is Hong Kongban él és dolgozik. Ahányszor problémája akad a számítógépével, vagy segítségre van szüksége a konyhában mindig megfogalmazódik benne a kérdés, hogy Miért tetted ezt velem? Most nekem kell csinálnom mindent. De nem harag az amit érez, hanem veszteség. "Lételeme volt a búvárkodás és én ezt elfogadtam," mondja Ann. "Nem akartam őt se megváltoztatni, se korlátok közé szorítani."
Lisa Shaw az apjának írt búcsúbeszédében így fogalmazott, "Tudom, hogy mielőtt apám szembenézett a halállal nem volt benne félelem és teljesen megbékélt a helyzetével. Tudom, és ő is tudta, hogy az Úr ott lesz vele, hogy új kalandok felé vezesse. Az én lelkembe is béke költözött, mert apámat akkor érte a halál, amikor olyan dolgot csinált, amit mindig is nagyon szeretett; ez pedig nagyon keveseknek adatik meg." A 23 éves Steven Shaw, aki a Melbournei Hittudományi Egyetemen végzi tanulmányait, abban lel némi megnyugvást, hogy apja a halálakor éppen másokon segített. "De most, hogy apám meghalt, a szomorúságnál sokkal több van bennem."
Shirleynek is hiányzik Shaw, akinek a számítógépén egy olyan fénykép van screen savernek beállítva, melyen ketten bámulnak kifelé egy dekompressziós kamrából. "Dave akkor vesztette életét, amikor kutatott és próbálta megvalósítani a maga elé kitűzött célt," magyarázza Shirley. "Nekem ez még mindig jobb, mint autóbalesetben elhunyni." Shirleynek azóta is naponta ugrik be az a gondolat, hogy ´Ah, el kell mondanom Davenek, hogy´ - de erre már nem lesz lehetősége.
Habár Shaw nincs is olyan messze tőlük. Egy csodálatos májusi estén Don és Andre Shirley magukhoz vettek egy üveg bort és egy kis fadoboz társaságában a házukhoz közeli hegycsúcshoz autóztak. Alattuk a távoli horizontig nyúlt Mpumalanga dús fűvel borított vidéke, a Komati folyó vize pedig aranyló fényben csillogott. Egy vadfügefa tövében a házaspár csendes köszöntőt mondott, majd ahogy a nap alább bukott, kinyitották a dobozt és a levegőbe szórták Shaw hamvait. A hamvak egy pillanatra emberi alakká formálódtak, majd Afrika földje örökre elnyelte Dave Shawt.
Fordította: Seres Z.
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Horvátország
