Dave Shaw története - A merülés
A búvárkodásról1/8. oldal
A harmadik, befejező részéhez érkeztünk Tim Zimmermann írásának közlésében. Ez a rész arról szól, hogy mi és hogyan is történt a barlang mélyén, illetve mire jutottak a történtek elemzésekor.
Gyorsan merült, a vezetőkötél szinte süvített az ujjai között. Alig valamivel több mint 11 perc alatt érte el a barlang alját, másfél perccel gyorsabban a tervezettnél, és azonnal úszni kezdett a holttesthez rögzített kötél mentén. Amint feltűnt a test, Shaw elővette a hullazsákot, majd letérdelt Deon mellé és dolgozni kezdett. Majdnem biztosra vehető, hogy érezhette a narkózist. A hélium és a csökkentett nitrogén tartalmú trimix keverékének csökkentenie kellett a hatást, de így is olyan érzése lehetett, mintha 4-5 martinit megivott volna. És már több mint egy perce lent tartózkodott a Bushman barlang 270 méteres mélységében. 13 perccel Shaw lemerülése után Shirley megkapta a jelet van Schaiktól és elindult a 221 méteren kijelölt találkozási ponthoz. 150 méternél járva letekintett és a víz annyira áttetsző volt, hogy a tőle 120 méternyire tartozkodó Shaw lámpája tisztán kivehető volt. Még abban a térségben is világított, ahol Shawnak tartózkodnia kellett. Mindössze egyetlen probléma akadt: a fény nem mozgott. Shirley azonnal tudta, hogy valami nagy baj történt. Mostanra, több mint 20 perccel a merülése megkezdése után, Shawnak már emelkednie kellett volna. Shirleynek pedig buborékokkal kellet volna találkoznia, melyek a gázok tágulása következtében Shaw rebreather készülékéből és szárazruhájából szálltak volna a barlang bejárata felé. De nem volt semmiféle mozgás, sem pedig buborékok. Csak egy magányos, mozdulatlan fényforrás.
A barlang mélyén nem volt helye se érzelemnek, se pániknak. Shirley nyugodt maradt, a cselekedetei majdhogynem automatikussá váltak. Shaw nem jelzett, hogy segítségre lenne szüksége, pedig Shirley lement volna hozzá a fenékre. Egy mozdulatlan búvár 270 méteres mélységben majdnem bizonyosra vehető, hogy meghalt, de most Dave Shaw volt odalent. Shirleynek látnia kellett, hogy tud-e bármit is tenni ebben a helyzetben, vagy legalább jó lett volna Shaw testét a vezetőkötélhez rögzíteni, hogy kiemelhessék. Oké, akkor induljunk, mondta magának és tovább merült.
243 méternél járt, mélyebben mint előtte valaha, és hirtelen egy kis éles durranásra, majd egy puffanásra lett figyelmes, mint amikor a nagy nyomás összezúz valamit. Lenézett és a bal csuklóján, a vezérlőegység helyén csak egy roncsot látott. Ennek hiányában folyamatosan ellenőriznie kellett volna az oxigén szintjét az újralégzős készülékében és az oxigént manuálisan kellett volna adagolnia a légzőkörébe. Ami teljes odafigyelést igényelt, és ez egy váratlan esemény volt életveszélyes mélységben tartózkodva. Biztos volt benne, ha most lemenne Shawhoz, akkor az örökkévalóságig mellette maradna. Így átvette a rebreather készüléke felett az irányítást és a vezetőkötél mentén elindult felfelé. Átfutotta a nála lévő táblázatokban feltüntetett lehetséges dekompressziós profilokat és barátkozni kezdett azzal a gondolattal, hogy legkevesebb további tíz órát még a vízben kell töltenie. Néhány perc elteltével Shaw lámpájának fényét elnyelte az alatt tátongó sötétség.
Az írás a következõ lapon folytatódik!
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Budapest
