Dave Shaw története - Előkészületek
A búvárkodásról2/5. oldal
Dave és Don
![](/pic/szemely/daveshaw_cockpit.jpg)
Pilótaként a világ minden tájára eljutott, így búvárkodhatott Ázsiában, az Egyesült Államokban, Mexikóban és Dél Afrikában is. Egy nyugat ausztráliai kisvárosban, Katanningban látta meg a napvilágot, ahol már három évesen kartonpapírból megépítette élete első játékrepülőgépét. Shaw mindig is tudta, hogy repülni akar. 1973-ban, 18 éves korában mezőgazdasági pilótaként dolgozott. Ugyanebben az évben Perthben, egy ifjúsági táborban megismerkedett a melbourni Ann Broughtonnal, akit az első randijukon mindjárt magával vitt a fedélzetre, majd 20 hónappal később össze is házasodtak. 1981-ben Shaw misszionáriusnak állt és Pápua Új Guineára költöztek, ahol megszületett a fiuk. 1983-ban felesége egy lánynak is életet adott (Lisa), majd mielőtt Új Dél Walesre költöztek, ahol Shaw végül polgári gépek pilótája lett, rövid ideig még Tanzániában éltek. 1989-ben a Cathay Pacific társaságnál sikerült elhelyezkednie és a családjával Hong Kongba költözött.
Shaw imádott a mélyben kutakodni, ezért a zárt rendszerű újralégzős készülék mellett kötelezte el magát annak jelentős teljesítménye és a benne áramló meleg, nedves gáz miatt. Az oxigén szintje automatikusan ellenőrizhető és szabályozható egy az alkarra csatolható digitális műszerrel, és nagyjából csak az elfogyasztott oxigén vesz részt a búvár anyagcseréjében. Szemben a nyílt rendszerű felszerelést használókkal (manapság a búvárok többsége ebben merül), akik jéghideg keverékeket lélegeznek be és kilégzéskor nagy mennyiségű gázt juttatnak a vízbe (a rebreathert használók úgy is szokták őket hívni, hogy "buborék fújók"). Ennek eredményeként, a nyílt rendszert használó mélymerülőknek gyakran egy tucatnyi, néha annál is több palackra van szükségük, folyamatosan számolniuk kell a hipotermiával (kihűlés), illetve a palackok oxigén szintjének automatikus vezérlésének hiányában több hélium és nitrogén kerül belégzésre - így több is nyelődik el belőlük a szervezetben -, ami hosszabb dekompressziós időt jelent. Amikor Nuno Gomes 1996-ban nyílt rendszerű felszerelésben elérte a Bushman barlang alját, úgy hogy lent szinte körbe sem nézett, több mint 54.000 liter gázt fogyasztott és közel 12 órát töltött a vízben. Shaw az újralégzős készülékével és egy kis felfedező úttal együtt csak 5.800 liternyi gázt használt fel és 9 óra 40 perc alatt ért a felszínre.
A rebreather készülékek legnagyobb hátrányai a magas ár ($5.000-tól felfelé), megköveteli hogy a búvár folyamatosan figyelje a digitális műszerének beállításait (szemben a hagyományos készülékkel merülőkkel, akiknek csak lélegezniük kell), és amíg nem jött Shaw, nem volt igazán nagy mélységekben tesztelve. De Shaw bebizonyította, hogy az újralégzős készülékek jelentik a búvárkodás jövőjét. 2003-ban vásárolt magának egy kiváló Mk15.5-ös felszerelést, melyet az Amerikai Haditengerészet fejlesztett ki abból a célból, ha evakuálni kellene egy tengeralattjáró legénységét, szerelt hozzá egy vezérlőegységet, melyet feltöltött paraffinolajjal, ami egyfajta belső lökéscsillapítóként műkődött, hogy az alkatrészek ellen tudjanak állni a nagyfokú nyomásoknak. Aztán ezzel a felszereléssel hozzáfogott az egyre nagyobb mélységek megmerüléséhez.
Az írás a következõ lapon folytatódik!