Észak érintése - Göteborg
Utazási élmények2/2. oldal
Mondhatni, legalább azzal is tisztában voltam, hogyha tökéletesek lennének a körülmények, mit kellene látnom a víz alatt az élővilágból. Gondolom senkit nem lepek meg azzal, ha elárulom, odalenn azért korántsem ilyen ideális a helyzet. A bázis viszont mindent igényt kielégített; igaz, először is el kellett oda jutni. (Megjegyzem, a helyi szabályok szerint nyugodtan merülhettünk volna egy társsal bázis nékül is a nem tiltott helyeken, ha van minden felszerelésünk. Persze azért általában jobbak a hajós túrák, így hát a búvárközpontoknak is van elég vendégük.)
Bár az internetes útvonaltervező remek itinert adott meg, sajnálatos módon hétvégén a kora reggeli órákban még Göteborgban sem érhető el minden csatlakozás. Így hát kénytelenek voltunk igénybe venni szinte az egész búvárkaland legköltségesebb tételét: az út utolsó szakaszát taxival tettük meg a búvárközpontig. Azt hiszem, más jellegű alkalmassági vizsga vár az ottani sofőrökre, legalábbis a mienk feltűnően sokat bújta a térképet.
A Flying Divers bázisa közvetlenül a kikötőbe települt, két szintes épületben kapott helyett. Először egyeztettünk, majd rendeztük az anyagiakat, aztán az alagsorban elkezdtük összeválogatni a felszerelést. Meglepő, vagy sem, amit adtak, az bizony minőségi cucc volt, még ha (összhangban az életszínvonalról mondottakkal) nem is a legdrágább típusok. Svédországról sokunknak jut eszébe a Poseidon, de hiába volt ez a bolt is márkakereskedő, azért nem Poseidonokat tartottak bérlése. Sőt, szinte senki nem is azzal merült. Ez főleg azok után lepett meg, hogy az autók terén mennyire ragaszkodtak a Volvóhóz - talán ha hozzánk sem a Suzuki települ, hanem mondjuk a Volvo, akkor?...
Amikor a két tíz literes palackot odaadták, úgy gondoltam, itt aztán nem mélymerüléseket terveznek. Aztán amikor a felszerelést összerakva láttam a közel 300 bar nyomást, rájöttem, érdemes átgondolni a tartaléklevegő mennyiségére vonatkozó szabályokat... A jól megszokott 50 bar ugyanis jelen esetben csak a kiinduló nyomás hatoda, nem negyede lett volna. Most már nem volt gond a szárazruhás merülés, amit természetesen itt lehetett is bérelni, és aztán a hajón kiderült, mindenki más is a szárazabb, biztonságosabb érzésre szavazott.
Göteborg egyébként a Balti- és Északi-tengert összekötő Kattegat-öböl partján található, és a helyi búvárok szerint Svédországnak egyértelműen a jobban merülhető helyei közé tartozik. A keleti oldal alig sós vize ugyanis állítólag nem egy búvárparadicsom, a nyugati oldalon észak felé haladva kezd javulni a helyzet, majd Göteborgtól 100-200 kilométerre már egészen izgalmas helyek is akadnak. Ha máshol nem, Norvégiában... Nagyjából 10 méteres hajónk tökéletesen megfelelt a 12 személynek, szimpatikus volt a közvetlenül vízszintben levő plató, az uszonyos létra és a fűtött fülke, ahol összezsúfolodva melegedtünk a hajóút alatt. Az erős szél miatt a szigetvilág egyik védettebb, de nem is túl jónak számító öblében merültünk kettőt. Az eligazítást a skipper tartotta, aztán a búvárok önállóan indultak el a merülésre, szó sem volt "csordázásról". Társaim Hans és Lars-Ake voltak, akikre először ránézve azt gondoltam, hogy rettentően jó és tapasztalt búvároknak kell lenniük, vagy máskülönben érdemes lenne megfontolnom, hogy ilyen arcokkal vízbe menjek. Persze nem szabad elsőre ítélni. Remekül merültek, ráadásul ők is kedvesek voltak, mint ahogy mindenki más is a hajón, szóval kellemesen telt a nap a felszínen.
A víz alatt? Nos, idehaza már megtanultam, hogyan kell a szerényebb lehetőségekből is kihozni a jobb merülést. A látás 3-6 méteres volt, a zöldes színű vízben medúzák tűntek fel, az aljzaton számtalan kagylóhéj és a víz hullámzásának ritmusára pedig hatalmas salátalevelekre emlékeztető növények ringatóztak fel-alá. Tudtam, hogy ilyen helyen bizony az üregekben kell rejtőznie a rákoknak, amelyeket itt keresni érdemes, de az első merülésen nem jártam túl sok szerencsével. A második alkalommal viszont egy hatalmas homár is objektívem elé került, sőt, fenyegetőleg el is indult felém, de végül aztán kiegyeztünk egy döntetlenben. A többi rák sem akart többé bújkálni, így hát az én ízeltlábú barátaim emlékezetessé tették ezt a túrát.
Sok hűhó két merülésért, mondhatná bárki. Ha valaki megkérdezné, megéri-e északon merülni, akkor alapból annyit mondhatnék, persze, hiszen merülni mindenütt jó. De azért ha őszinte vagyok el kell ismerjem, ezek a helyek csak akkor jók, ha elfogadjuk a körülményeket, és abban próbáljuk meglátni az érdekességet, mennyire más itt a tenger, az élővilág, mint az édesvizekben, a Földközi-tenger vidékén vagy Egyiptomban. Ráadásul, mint mindent, az ilyen utat is lehet okosan szervezni: ez az öt nap Európa egyik legdrágább országában kevesebbe került, mint egy egyiptomi hét. Persze nem is úgy éltünk, mint ott, de láttunk valami mást, valami újat és érdekeset. Legközelebb viszont jó lenne hosszabb időt Skandináviában tölteni, hiszen ott aztán igazán minden adott a barangoláshoz, és végül csak kiderült az is, hogy időnként egy merülést is érdemes beiktatni.
Gonda Rudolf
Kapcsolódó képtár: Göteborg