Óriásbombák a Dunából
MagyarországRégészek megtalálták, tűzszerészek kiemelték.
A hidat rendőrök biztosították, a vízen leállították a hajóforgalmat, amikor a búvárok alászálltak, hogy megkeressék a robbanószerkezeteket.
- Néhány héttel ezelőtt egy régészeti csoport tagjai jelezték, hogy a vízben nagy valószínűséggel bombák vannak. A területet a honvédség tűzszerészei átvizsgálták és kiderült, hogy a mélyben három is fekszik az iszapban. - mondta el Szöllős Béla mérnök alezredes, az 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred parancsnokhelyettese, aki szerint ekkora biztonsági határra nem véletlenül van szükség. Hasonló bombát vízből Esztergomnál szedtek ki a híd közeléből, de az csak százkilós volt. Az pedig ehhez képest apróság.
A vasúti híd pillérjeinek közelében nem véletlenül vette észre a szerkezeteket a régészek fenékradarja. Ezek ötszáz kilós, azaz féltonnás, második világháborús amerikai hídromboló bombák, amelyeknek csak robbanóanyaga egyenként fele a szerkezet össztömegének. Ezek pihentek az iszapban több méter mélyen, hogy aztán a búvár egyetlen gyalogsági ásóval kiszabadítsa a testet, majd a hajóra emelhessék.
- GP 1000-es, TNT alapú robbanóanyaggal. Az amerikai légierő szórta meg vele a hidakat, de ezek valamiért nem robbantak fel - magyarázza a főtörzsőrmester, fekete búvárruhában és mutatja a két gyújtószerkezetet. A tűzszerészeknek csak ritkán akad dolguk hasonló méretű bombákkal, mégis mintha álmukból felébresztve is tudnának mindent róluk. Igaz, a három bomba egyikét egy hete már felszedték, így volt mit tanulmányozniuk. Már akkor kijelölték a hétfőt, amikor majd a másik kettőtől is megszabadítják a folyót.
- Két gyújtószerkezetet is használtak az ekkora bombákhoz, hogy biztosan robbanjanak - magyarázza Kovács főtörzs az érintőgyújtók lényegét. Ezért a tűzszerészek megvizsgálták a bombákat, kivették a gyújtókat, amelyeket helyben megsemmisítettek. A testeket pedig a gyűjtőhelyükre szállítják, ahol az lesz a sorsuk, amire szánták őket. Felrobbannak.
Addig azonban a másikat is a felszínre kell hozni. A hajó megközelítette a sárga bóját, hogy ott a búvár ismét a gyalogsági ásójával lapátolja az iszapot a hideg és zavaros Duna fenekén. Aztán a hajóra emeljék a másodikat is, kiszerelték a gyújtószerkezeteit, és magától értetődően nyugtázták: kész.
Pedig kiderült, hogy a hídrombolók nem egyszerű bombák. Ha azok - a tűzszerész terminológiával élve - elműködnek, úgy 200-500 méteres környezetben mindent letarolnak, nem szólva arról, hogy viszik a hídpillért. Szöllős alezredesék pedig - kívülről nézve - éppolyan magától éretetődően végezeték ezt a folyó fenekén bombakiásós mutatványt, mintha semmi nem lenne ennél természetesebb. Mégse örült, amikor jó szerencsét kívántunk. Ez tűzszerész körökben nem szokás.
- Inkább egy kalappal...
[ Népszabadság Online ]