Ócskavasból arany
A búvárkodásrólNapjaink alkímiájának sajátos típusa az a jelenség, hogy a tengerek mélyén pusztult - elvileg értéktelen vagy egyenesen káros - hajók roncsai jelentik az egyik legbiztosabb bevételforrást a búvárbizniszben.
A helyzet már ott tart, hogy szaporodnak a tudatosan elsüllyesztett hajók, a magyar búvárok például Jordániában vagy Máltán merülhetnek ilyeneknél. A szemléletváltozás hasonlatos ahhoz, ahogy a cápák a búvárok rémálmaiból látni vágyott élőlényekké változtak át. Ma a roncsmerülés már a kezdő búvárok fantáziáját is megmozgatja, a haladó tanfolyamoknak pedig szinte kötelező része, míg a búvárbázisok felárral kínálhatják az ilyen merüléseket. A mindennapossá váló roncsbúvárkodás azonban továbbra sem tartozik a veszélytelen elfoglaltságok közé, az ismeretlen roncsokba való beúszás kockázatait nem mindenki méri fel. A roncsok számos áldozatot követeltek már az elsüllyedésük után is, gyakran lehet még tapasztalt búvárok baleseteiről is olvasni a nemzetközi sajtóban. Hangsúlyozni kell hát, hogy kutatásra, beúszásra csak megfelelően képzett, tapasztalt és kellően felszerelt búvárnak szabad vállalkoznia, a többiek pedig inkább válasszák a helyismerettel rendelkező búvár által vezetett merüléseket. Aki még tapasztalatlan a roncsmerülések terén, javasolt, hogy Wreck Diver (roncsbúvár) specialitás tanfolyamot végezzen el, de azt fontos tudni, hogy ez a tanfolyam sem jogosít fel a roncsokba való behatolásra. Ám a roncsok megismerése nem csak a merülést foglalja magában. Szerencsére ahhoz semmiféle tanfolyam nem szükséges, hogy előzetes kutatómunkát végezzünk, egyre több színvonalas kiadványban olvashatunk egy-egy térség roncsainak történetéről. Aki igazán élvezni akarja a merülést, már jó előre felkészül a túrán meglátogatandó roncsokból. Egy jó vezető pedig az eligazítás során beszél a hajó történetéről és a fő látnivalókról. Nagyszerű élmény felfedezni a régebben elsüllyedt roncsok szétkorhadt, átrozsdásodott alkatrészeinek körbeúszásakor, melyik rész lehetett egykor az orr, a tat, a gépház. Izgalmas megfigyelni, hogy veszi birtokába a természet a habokat egykor büszkén szelő hajók maradványait, remek fotótéma az ablakon
kileső hal, a korláton megtelepedett korall. A közelmúltban elsüllyedt hajók pedig, mivel jórészt épek, egyben vannak, kísérteties, megkapó élménnyel ajándékozzák meg a búvárokat. A tenger hatalmas, és a mélyén még számtalan fel nem tárt roncs van. Nap mint nap újak is keletkeznek, mert modern technika ide vagy oda, a víz haragja vagy az emberi hibák folyamatosan hullámsírba ragadnak még oly korszerű hajókat is. A könnyűbúvárkodás hőskorában ma már bárki által könnyen elérhető helyeken fedeztek fel roncsokat, a népszerűbb helyek többségét pedig elég jól feltérképezték, tehát nem sok esély van arra, hogy egy laza merülés során véletlenül arannyal teli gályára bukkanjunk. Sajnos így is elég sokan vannak, akik meglehetősen sajátos roncsvadász tevékenységet űznek, igyekeznek ellopni mindent, ami csak mozdítható a roncsokon. A roncs ettől nem lesz "hibás", de ha mindenki ilyen szándékkal menne víz alá, egy idő után a búvároknak már csak a csupasz váz maradna. A népszerű roncsok közül például a Thistlegormról már hiányzik is az összes olyan alkatrész, amit kisebb-nagyobb erőfeszítéssel megszerezhettek a kisstílű kalandorok. Ez is jó példa arra, hogy sokak számára nagyon is mérthető értéket jelentenek az egyébként ócskavasnak tűnő darabok. Kár, hogy mindezt a valóságban is a magukénak akarják tudni.
A merülőhelyek száma pedig gyarapodik, hiszen napjainkban is számos roncsot fedeznek fel. Egyrészt akadnak még olyan, fel nem térképezett területei a tengereknek, mint például a Fekete-tenger, ahol még ma is rá lehet akadni nem ismert roncsokra, vagy a Balti-tenger, ami a szakértők szerint a legizgalmasabb felfedezéseket még későbbre tartogatja. Másrészt pedig a technikai búvárok nagyobb mélységekben fedeznek fel régen eltűnt hajókat. A tévécsatornák népszerű műsorai számos ilyen kutatásról
adnak hírt, lerövidítve mutatják be azt a hosszú folyamatot, ahol a búvárkodás a könyvtárban kezdődik és hosszú hetekig, hónapokig tart. Az előzetes alapos kutatómunka pedig még mindig nem garancia a sikerre, hiszen a tenger kiszámíthatatlan - nem árt bizony a szerencse sem. A közelmúltban talált roncsok esetében is ilyen hosszas munka eredménye volt a siker, mint például a brit flotta egykori ékességének, az HMS Victoriának a megtalálása 100 méter mélységben, Libanon partjainál. A kutatást vezető búvár, Christian Francis már 1994 óta próbált a roncs nyomára bukkanni, míg végül siker koronázta erőfeszítéseit. Azt hiszem, ezt a fajta kutatómunkát csak kevesen tudják bevállalni. Azonban a kedvtelési búvároknak sincs okuk panaszra, ami a roncsbúvárkodási lehetőségeket illeti, ennek bizonyításaként a teljesség igénye nélkül felsorolok néhány olyan könnyen elérhető úticélt, ahol az amatőr víz alatti régészek kiélhetik szenvedélyüket. Sharm El Sheikből könnyen elérhető a Dunraven, illetve hosszabb hajózással a legendás Thistlegorm. Hurghadából kiindulva merülhetőek az Abu Nuhas zátony mellett elsüllyedt roncsok, közülük is a két legismertebb, a Carnatic és a Ghiannis D. Málta a roncsbúvárok paradicsoma, jó merülőhelynek számít a Rozi, az Um El Faroud és a Blenheim Bomber. Jordániában gyakori célpontja a búvártúráknak a Cedar Pride. Horvátországban az Isztria környékén számos ismert és jól merülhető roncs van, a legnépszerűbb a Baron Gautsch és a Coreolanus. Ciprus leghíresebb roncsa pedig a Zenobia. Mindez pedig még csak a kezdet, aki olyan szerencsésnek mondhatja magát, hogy az összes említett roncsnál merülhetett már, nem kell csüggedjen, számos felfedezésre váró víz alatti műemlék várja még a világ minden sarkában. Az informálódást pedig akár azonnal el is lehet kezdeni, hiszen ne feledjük: a roncsok kutatása a felszínen kezdődik.
Gonda Rudolf
Kapcsolódó linkek:
Shipwreck Central
(átlag: 4.5) átlagos nehézségű 
Sopron
