Csatornabúvár: A kék kontinens
EgyébA kissé becsapós című sorozat nem egészen azt nyújtotta, amit vártam tőle.
Igen, A kék kontinens szinte mindenről szól, csak a tengerről nem. A házigazdát, Camilla Andersent már ismerhetjük a Travel Channel más műsoraiból, de őszintén szólva láttam már nála magával ragadóbb egyéniségű embereket az utazási műsorokban. Itt Camilla azt a feladatot kapta, hogy járjon végig olyan helyeket a Csendes-óceán térségében, mint Pápua Új-Guinea, Francia Polinézia, a Salamon-szigetek, Hawaii vagy Tonga és ismerkedjen a helyiekkel, a helyi kultúrával. Amikor először láttam egy epizódot ebből a sorozatból, azt hittem, pusztán csak félreértés, hogy a folklóresteket idéző bemutatókról, helyi popbandákról, múzeumlátogatásokról szól a műsor, és majd egyszer csak jön a tenger és a merülés.
Ám hiába vártam, a tengerrel elvétve kerül testközelségbe Anderson kisasszony és abban sincs sok köszönet: egyszer bálnával sznorizhat, de könnyen tetten érhető a szorongása, majd egy másik részben sikoltozva menekülne ki a derékig érő vízből, ahol ártalmatlan tüskés rájákat etetnek kicsik és nagyok. Nem volt nehéz rájönni, hogy ez a sorozat nem nekünk, búvároknak szól, hanem azokat hozza lázba, akik szívesen hallgatják egy történész eszmefuttatásait vagy arra kíváncsiak, hogy került a helyi slágerlisták élére egy pápua zenekar. Különösebben bántani nem akarom A kék kontinenst vagy a készítőit, de kissé féloldasnak érzem az olyan műsort, ahol a tengerhez ezer szállal kötődő népek életének bemutatása során csak érintőleges szerepet kap maga a tenger, pusztán azért, mert a sorozat házigazdája inkább távol tartja magát a víztől- a cím ugyanis egészen más felfogást ígér. Az ember csak csodálkozik, hogy azok az egzotikus szigetek, amelyeket sok-sok pénzért keresnek fel a tengerimádók, mennyire más szempontból voltak érdekesek a készítőknek, mint nekem lennének...
The Blue Continent (A kék kontinens)
2010, Travel Channel International
6 epizód