»» ««

Szigorúan ellenőrzött merülések

Utazási élmények
2/2. oldal

Sipadan

Albumhoz klikk a képre.
Korán ébredek, szerencsére a fotós felszerelésem már bevetésre készen áll, egy gyors és könnyű reggeli, aztán már indulok is a bázisra. A csapat többi tagja már a mólón készülődik, a gyors hajóba is bepakolta a személyzet a felszerelésünket. Pár perc múlva már siklunk a tükörsima vízen a kis sziget felé, amelyhez a felkelő nap fényében egyre közelebb és közelebb kerülünk. Alig 20 perccel később hogy elhagytuk Mabul szigetet, már ott állunk a Sipadan egyetlen kikötőpontját jelentő mólón. Meglepő látvány fogad, a szigeten fegyveres katonák állnak a pálmafák árnyékában, fekete bakancsuk a fehér homokba süllyed, meglehetősen nagy a kontraszt a paradicsomi körülmények és a gépfegyver között. Már venném fel a búvárruhámat, amikor a vezetőnk szól, hogy várjunk, mert regisztrálni szükséges... Kiszállunk, kis házban egy gyors nyomtatványkitöltés után már ismét a hajónkba ülünk.

A merülésünk a leghíresebb helyen lesz, a Barracuda Pointon. Hajónk nagyjából 50 méterre távolodik el a mólótól- némi meglepetéssel konstatálom, hogy ilyen közel leszünk. Aztán inkább készülődök, hogy a saját szememmel lássam, amiért ide utaztunk. A víz ahogy lesüllyedek több mint kellemes, pontosan 30 fokos, a látótávolság szinte végtelennek tűnik, ahogy a sekély türkizkékből a mélység felé sötétkékbe megy át. A merülésünket a zátony tetején kezdjük 10 méteres mélységben, a széléről letekintve szinte függőleges a leszakadás kb. 40-50 méteren keresztül, majd enyhén lejt tovább, ki tudja meddig. Ideális helynek gondolom arra, hogy különböző nagyobb testű nyíltvizi fajokkal találkozhassunk. A lassú áramlás pont jó irányba viszi tovább a csoportunkat a nyílt víz felé, eltávolodok a faltól kissé a kékbe, hátha találkozok valami "érdekességgel". Várakozásomat siker koronázza: pár fehér foltú szirtcápa úszkál még álmosan az éjszakai vadászat fáradalmait kipihenve a könnyű áramlásban. Nem engednek közel magukhoz, így most nem készítek képet róluk. A zátony keleti irányba fordul, ezek a kiszögelések ideálisak, hogy a halak nagyobb csoportokba tömörüljenek. Ahogy vártam, egy óriási barrakuda raj fogad. Szinte ameddig a látótávolság engedi, mindenhol a csoport tagjait vélem felfedezni. Áramlás van, ha nem is erős, így a raj most nem veszi fel a látványos "tornádó" formátumot, inkább elnyúlóan kígyózik végig a zátony különböző mélységein. A távolban egy-két árnyat látok, fehérfoltú és szürke szirtcápák járőröznek a territóriumukon. Szép lassan tovább indulva már enyhe hiányérzetem van, hisz Sipadant a teknősök otthonának is mondják és még egyetlenegyet sem láttunk. A kérésem teljesítése nem várat sokáig magára... Egy hatalmas zöld teknős tűnik fel, aki komótosan úszkál a langyos vízben. A merülési időnk a végéhez közeledik, a 70 perc gyorsan elszaladt és már a tűző napsugarak melegítenek a felszínen, mialatt a hajóhoz úszok.

Albumhoz klikk a képre.
Az élmények a csapat tagjait teljesen felvillanyozták, így megbeszéljük, hogy másnap nagyon korán a vízbe fogunk menni, még napkelte előtt, és nem utolsósorban a többi búvárt megelőzve. A vezetőnk is helyesel, és egy különleges látnivalóra hívja fel a figyelmünket, a duzzadtfejű papagájhalra (Bolbometopon muricatum). Ezt a különleges fajt már ismerem Szudánból, ami eltér az eddig megismert zátonyok közelében lakó papagájhalaktól, akik egész nap az éles "csőrükkel" a korallpolipok után kutakodnak. A legfőbb különbség a mérete, ami elérheti a több mint egy métert, a súlyuk pedig közelít az 50 kg-hoz! Ami még igen látványossá teszi őket az, ahogy ezek a nagyméretű halak csoportba verődve úszkálnak a zátonyok környékén. Képzeljünk el egy 30 fős egyedszámú rajt ahol a legkisebb is 80 centis! Egy probléma adódott, hogy az eddigi találkozásaim során igen félénknek bizonyultak és nem igazán sikerült jó felvételt készítenem. Nagy várakozással indulok reggel, még sötét van, ahogy a csónakunk kifut a Mabul kikötőjéből. Ahogy közeledünk, már pirkad, sajnos a regisztrációt most sem ússzuk meg. A vezetőnk a zátony tetejét fürkészi légzőcsővel, már 10 perc eltelik, amikor int, hogy megvannak. Már veszem is a felszerelésem és indulok is. Egy 15 fős csoport közepén találom magamat, próbálok az elejére kerülni és valami jó pozíciót keresni, hogy megfelelő képet tudjak készíteni. Meglepőve veszem észre, hogy az itt élő példányok nem annyira félénkek, mint a Szudánban eddig megismertek. A halak pár együtt töltött perc után, szép lassan nagyobb sebességfokozatra kapcsolnak és eltűnnek a látóhatáron...

A csoportom többi tagja a zátony mélyebb részére süllyed, én viszont egy új témát vélek felfedezni, így maradok a sekélyben a zátony felső részén, alig 10 méteren. A nagy szemű tüskésmakrélák (Caranx sexfasciatus) csoportja kezd szép lassan a mélyebb vizekből a zátony tetején gyülekezni, lehet, hogy ők is a reggeli napfényt keresik, és kicsit feltöltődnek a melegebb vízben... Lelapulok és várok, nem kívánom szétriasztani őket, hisz nekem a képhez valami formációra van szükségem, nem mindenhol elhelyezkedő halak sokaságára. Pár perc várakozás alatt a vakuim teljesítményét lejjebb állítom, hisz az ezüstösen megcsillanó halakhoz kevesebb megvilágítás is elegendő. Szép lassan közelebb húzódok, szinte a korallok szintjén "kúszok" szép lassan és csendben, nehogy megzavarjam őket. Az erőfeszítéseim sikerrel járnak és a megfelelő pillanatban a megfelelő helyre sikerült lopakodnom. A makrélák csoportja tökéletes formációt vesz fel. Az egész mint egy ezüst gömb csillog, a felszín és a zátony behatárolja a formációt és a reggeli napsütés tökéletessé teszi a hátteret. Pár kockát sikerül készítenem, majd az ezüstgömb cseppfolyós higannyá alakulva szinte lefolyik a mélybe, és a makréláim feloldódnak a kékségben...

Nagyon kellemes hét napot töltöttünk a bázison és a környék merülőhelyein. A szigeteknél megejtett utolsó merülésemen elgondolkodtam, hogy megérik-e a néha kellemetlenséget okozó szabályozások, amik hosszú távon a víz alatti világ megóvását segítik és nem utolsósorban arra is jók, hogy a búvároknak alkalmuk legyen tíz év múlva is megtekinteni ezt a csodát. A választ majd az idő adja meg. Talán így nem csak a régi képekből, írásokból és emlékeinkből idézhetjük fel, milyen is volt ez a különleges sziget.

Képek és szöveg:
Selmeczi Dániel
www.selmeczidaniel.com

A következő túra 2011 májusában lesz Sipadan szigetre: Red Sea Boats Holidays
Kapcsolódó írásaink:
Minden információt Malajzia-ról.
Első   Visszalép Következő   Utolsó

1 2


 3. pygmy 2010 nov 19. 09:42  
70 perc??? Basszus, nálunk 55 perc volt a max. limit, igaz másik bázissal.
Viszont hiányolom a képek közül a nagy barracuda örvényt:)
A malájok jól csinálják, hogy egész szigeteket zárnak le, vagy védenek ennyire, mint ezt.
 2. Bunny 2010 nov 19. 09:36  
Jó kis írás, valóban elgondolkoztató dilemma, egyrészt mindenki látni akarja a legszebb helyeket, másrészt pedig nyilván tényleg rengeteg a búvár aki azért terheli a környezetet a jelenlétével. Sha'ab El Erg kiváló példa volt, pár éve nálam messze a top10 -ben volt egyiptomban, idén pedig leküzdötte magán a leglepukkantabb helyek közé.
 1. Balage 2010 nov 19. 07:40  
Gyönyörű képek,  szép hely..  A bakancsos emberek kivételével nagyon kellemes pár percet adott a cikk...

Merülőhelyek

Dibba´s Rock

United Arab Emirates

1/1 db alapján:kimagaslóan érdekes(átlag: 5) könnyű körülmények
max: 15m, látótáv: 10-25m

speedboat-os megközelítészátony merülés scenic, nézelődős merüléskorallos, trópusi élővilág sziklás, hasadékos élőhelyjelentős halraj nyílt vízben

Látogasd meg és lájkold facebook csoportunkat, videóinkat pedig a Vimeo csatornánkon is elérheted.
A fórumban leírtakért a divecenter.hu felelősséget nem vállal, az kizárólag a hozzászóló magánvéleménye.

Powered by babelrabbit engine © 2004-2024 Bunny - All rights reserved
Az oldal szöveges és képi tartalmának felhasználásáról az impresszumban tájékozódhatsz.
Impresszum / Adatkezelés