Könyvismertető: Varázshullámok
A búvárkodásrólNegyed százada jelent meg a hosszú hónapokig tartó vietnami természetfilmes expedíciókról szóló köny.
Pásztor Ferenc és csapata ugyanis hosszú heteken át merült és filmezett az ország korallszirtjeinek közelében. Ma egy amatőr az 1-2 hetes magányos filmezéseivel valószínűleg el sem tudná képzelni, milyen lehet olyan stábbal dolgozni, amiben van rendező, operatőr, második operatőr, segítő búvárok, akik ha kell, világítanak, orvos és persze a hátteret egy népes helyi küldöttség biztosítja. Szóval merültek mindenféle helyeken, voltak kalandos helyzetek, és szóba kerül egy, a szerzőt elkeserítő epizód szigonnyal cápákra vadászókról. Mostanában, amikor már a magyarok is szép számmal utaznak Dél-Kelet-Ázsiába (bár inkább Thaiföldre vagy Indonéziába), sokan hasonlóan lelkesek a víz alatti világ gazdagsága miatt. Az is változatlan, hogy például a dinamitos halászat manapság is óriási fenyegetés. Alapvetően érdekes hát olvasni a még nem annyira elturistásodott Vietnamban megejtett merülésekről.
Ami pedig a felszíni epizódokat illeti... Vietnam nem könnyű téma. A hírhedt háború megítélése még ma sem egyértelmű, és gyaníthatóan nem lesz az soha. Napalm és a vietkongok- a mi ismereteink jelentős része kétes értékű akciófilmeken alapul. A nyolcvanas években, mint "baráti szocialista ország", Vietnam történelmének megítélésében a győztes kommunisták álláspontját képviselte e könyv szerzője is. De a háború mellett sokat szól a társadalmi igazságtalanságokról, éhezésről, kábítószerről, ügyeskedőkről. Magát pedig úgy jellemzi Pásztor Ferenc, hogy "öreg kommunista", és ez is egyértelműbbé teszi, milyen szemponból vizsgálódik. Nos, 87-ben egy efféle önjellemzés már nem úgy hangzott, mint évtizedekkel előtte. Ma pedig a fiatalabb generáció végképp furcsán tekinthet rá, hiszen nem ismerik különösebben a korszakot. Mindenesetre a fejtegetéseket időnként felvont szemöldökkel olvastam, de ítélkeznem szerencsére nem kell. Pár fejezet, például a tájfun erőteljes leírása viszont hatással volt rám, ezért összességében gyorsan haladtam az olvasással, mert kíváncsi voltam, mi mindenről szól még a szerző: a személyes benyomásokkal gazdagon fűszerezett leírásokból képet kapunk az egzotikus országról.
Egy szó mint száz, ha a kor egyik tanúskodó dokumentumaként tekintünk rá, a Varázshullámok egyáltalán nem érdektelen olvasmány, de a laza stílusú, mulattató sztorizgatásra vágyók valószínűleg nem zárják annyira a szívükbe.
GR
Varázshullámok
Pásztor Ferenc
1987