Csipetnyi Adria
Adria1/2. oldal
Délnyugati szomszédunk, a gyorsan fejlődő Szlovénia kissé háttérbe szorult a magyar utazók szemében, Horvátországhoz vagy Ausztriához képest.
Ha arra kellene magyarázatot adnom, miért a rövid szlovéniai partszakasz volt az úticél, nos, a válasz egyszerű. Egyszerűen a kiváncsiság vonzott ide, hiszen az információ kevés a merülési lehetőségekről, míg a fejlett ország és a könnyű megközelítés vonzónak tűnt. Az interneten számos búvároldalt találtam, melyek alapján az a kép alakult ki bennem, hogy átlagos adriai merülésekre számíthatunk, viszont az új horvát szabályokkal ellentétben itt még van lehetőség a vezető és bázis nélküli búvárkodásra. Úgy döntöttünk, hogy az Adriába benyúló félsziget csücskén levő városka, Piran legyen az úticélja az egyik hosszú hétvégének. A terv az volt, hogy szombati érkezés után még egy délutáni merülés belefér az időnkbe, aztán vasárnap még jöhet kettő. Ez így ebben a formában csak terv maradt, ugyanis a hosszú pünkösdi hétvége örömére Szlovénia lakosságának többsége, illetve jelentős mennyiségű német és osztrák szállta meg a szlovén tengerpartot, kiemelt figyelmet fordítva Piranra. Ami tényleg nagyon szép, középkori hangulatú város, ez azonban természetesen egyet jelent a parkolás lehetetlenségével is. Ráadásul dugóba is keveredtünk, a szálláskeresés szintén némi nehézségbe ütközött, ezért aztán a kora délután helyett jóval hat óra után értünk az interneten előre kiválaszott bázishoz. Ami szép is, jó is, csak autóval fizikailag megközelíthetetlen az éjszaka és a kora reggel kivételével. Szétnéztünk, kértünk másnapra két palackot, és bíztunk abban, a következő reggel szerencsésebbek leszünk. A bázis, a Sub-net honlapja alapján nagyjából tisztában voltunk a várható költségekkel és merülési lehetőségekkel, de a puding próbája az evés.
Az írás a következõ lapon folytatódik!