Bali körutazás 2008
Utazási élmények5/8. oldal
 |
|
Helyi gyerekek gyakorolnak
|
A körút meglehetősen hosszú és viszontagságos volt, rengeteg forgalmi "eseménnyel" de túléltük, és sokat tanultunk a helyi KRESZ-ről - erről már írtam. Mókás volt, amikor beértünk egy-egy erdőbe, és az út mellett ülő majmócák figyelték az elhaladó autókat... kevésbé mókás, amikor a szembejövő a mi sávunkban előző buszból oldalt kilógó ember integetett, hogy takarodjunk félre, mert ők előznek. Fék, lehúzódás, motoros meg majdnem leugrott a járgányról, hogy túlélje. Ez úgy mindennapos arrafele, de megszokható, és mi sem kis terepjáróval voltunk, volt némi respectje.
Pemuterán faluban vendéglátónk egy ausztrál csóka volt, akivel nagyon jó kapcsolat alakult ki. Ott éldegél több mint 15 éve, amióta megalapította a bázis. Írtam már a Reef Seen Aquatics-ról külön cikket, és egyet az itt zajló természetvédelmi programokról is, ezeket nem fogom ismételni.
Nekem nagyon bejött a bázis, hangulatos, kis családias farm. A falu meglepően olcsó, a bolt a behajtó mellett főleg az, szembe az internet cafe melletti étterem az egyik legjobb (ár/teljesítményben pedig talán A legjobb) amivel találkoztunk. Szerényen kinéző, de nagyon jó konyhával ellátott hely, a kaja pedig olcsó, nevére sajnos már nem emlékszem de nehéz nem megtalálni.
Ami nekem a bázisban tetszett a luxus és az öko ideális keveréke. Érkezésünkkor felhúztam a szemöldököm, mert egy földes bekötőúton után egy farmot pillantottam meg. Pajtában alszunk, vagy mi? Aztán amikor beléptem, egy gyönyörűen gondozott kert fogadott, a szállások egyszerűek de nagyon jól felszereltek, a félig nyitott fürdőszoba zseniális. A bázis nincs túlbonyolítva, egy főépület a társalgó-repepció-bázis, de ez így jó, hiszen nagyjából tíz emberre vannak berendezkedve, miért szórnák szét a vendégeket? Fonott fotelok, nyitott fal nélküli hatalmas helység közvetlen a tengerparton. Merülés előtt itt a briefing, utána itt lehet felfrissülni, bekapni pár falatot, vagy kilépni a partra fürcsizni, napozni. Vicces volt, egyik nap elment az áram- mint mondták eső volt a hegyekben, ez előfordul. Nade egész este áramszünet volt, ez nekik is túlzás volt, fél óránál nem szokott tovább tartani. Így viszont mindenki előmászott a szobájából a társalgóba -ott volt gyertya- és máris kialakult a közösségi virrasztás :)
 |
|
Pemuteran víz alatt
|
Amikor megérkeztünk, egy svájci csapat akkor búcsúzott éppen, és ennek alkalmából a nagyobb, a táncelőadást már profin művelő gyerekek este előadást tartottak. Picit beültünk mi is nézni, látványos és tényleg profi volt, de fél óra után győzött az éhség- folytattuk az utunkat az egyik szállodához vacsizni. Első 2 nap a bázis melletti szállodák éttermét próbáltuk ki, aztán mentünk ki a már említett, és dicsért étterembe- ha elfogadtok egy tanácsot, nyugodtan kezdjetek ott, nem kell megfutni a drága hotelkonyha kört.
Szóval Chris jó arc, sokat segít a helyieknek. Amit ő tesz az lehet látszólag nem sok, de valójában a legjobb ami a helyek kaphatnak tőle, és ezért nagyon becsülöm. Lásd a cikkeket.
Merülni itt hajóról, partról egyaránt lehet. Meg lehet támadni a Menjangan szigetet, ami a térség nevezetessége, ugyanis itt falmerülések vannak mint mondjuk Nusa Penidán, csak kevésbé durva áramlással. Mi is megnéztük, tényleg szép a sziget, csodálatos a korall élővilág, jött teknős és cápa is, láttunk pygmy csikóhalat, hatalmas gardeneel mezők és hallottam még sok szép helyről, tuti a hely. Én mégis valamiért a bázis körüli local helyekre voltam inkább kíváncsi, talán mert nekünk Vörös-tengert járó magyaroknak a falmerülés nem akkor kuriózum, vagy csak inkább a bázison maradtam volna? Amikor a tervezéskor kerestem a bázisokat megfogott egy merülőhely itt - igazából azért választottam őket, ez pedig az Underwater Temple Garden.
 |
|
Gyerekteki első lépései
|
Nagy kedvenc volt Boomer is, a 16 éves teki, akit napjában nem is tudom hányszor, sokszor meglátogattunk. Barátságos, jófej állat, ritka élmény egy teknőst ilyen közelről látni, főleg hogy bármikor megteheti az ember. Ó, és egyik reggel két épp távozó vendég kisteknőst engedett el. Szegény apróságok, nem nagyon tudták mi legyen, ők most akkor itt a nagy vízben, hol vannak a többiek, a kaja? De aztán belevágtak a kalandba, remélem pár év múlva nagyteknősként fogunk találkozni velük valahol merülés közben. Kár hogy nem szóltak előre, lehetett volna pár kisteknős képet lőni víz alatt, fele-fele... á, úgysem sikerült volna.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 5) átlagos nehézségű 
Málta
