Két hét cápák között
Vörös-tenger2/3. oldal
A kikötőbe érve többen már ismerősként köszöntötték a "Coca-cola hajót", ahogy Egyiptomban hívják a Redseaboats Kft. büszkeségét, a Cassiopeiát. A hajót díszítő öt csillag utal az elnevezésre is, de túlzás nélkül nevezhető valóban öt csillagos hajónak a többi búvárhajó közül kiemelkedő fémtestű leendő otthonunk.
A hajó vízvonala feletti alsó fedélzet a két ágyas, szobánként teljes értékű (külön zuhanyfülke, WC, mosdó) fürdőszobával ellátott kabinok jelentős részét rejti magában. A szobákban francia vagy két külön ágy, és több szekrény is található, a légkondicionálás szinte már természetes, ami egyébként az egész hajón megtalálható.
A második fedélzet elején kívül napozós műbőrkanapék, belül pedig további franciaágyas szobák találhatóak, közülük az első rögtön egy különleges, nászutas lakosztály. Ezután egy hatalmas étterem helyezkedik el, székekkel és asztalokkal, így nem kellett kézből, vagy a szalon asztalai fölé görnyedve fogyasztani a napi többszöri étkünket. Kiszolgálásunkról lelkes személyzet gondoskodott, és bár két hét hosszú idő, a szakácsok kitettek magukért, igyekeztek -sikeresen- változatos étrendet kialakítani. Hal, csirke, marha, arab különlegességek mellett rengeteg saláta, gyümölcs, leves, palacsinta, puding, fagylalt stb. különböző variációi gondoskodtak az éhes búvárok energiapótlásáról.
Ezen a szinten található az egyébként egész hajóra jellemző teakfa padlóval burkolt búvárfedélzet is. A felszerelésünk a palackra szerelve várja a merüléseket, a töltéshez elég volt az első lépcsőt leszerelni, és jelezni, hogy nitroxot vagy sűrített levegőt kérünk. A padok alatti saját ládába lehetett az apróságot pakolni, a ruhákat akasztók várták, az uszonyokat uszonytartó. Mindennek egyértelmű helye van a hajón, így aztán gyorsan lehetett le- vagy éppen felszerelni a merülésekhez. Apropó nitrox, a hajón a legmodernebb membrános nitrox töltés működik, így csupán a merülések közötti idő és nem az oxigén szab határ annak, hogy a merülésünket biztonságosabbá tevő keverékkel merülhessünk. A nitrox használatát a hajón igazán kedvező árral is ösztönzik, így aztán többségünk amikor csak tehette azzal merült.
Az étterem és a búvárfedélzet között egy kis töltősarok található, ahol tucatnyi 230 voltos konnektorral ellátott rekesz állt a lámpát, akkumulátort tölteni vágyók rendelkezésére, alatta egy nagyobb asztal pedig a fotós, videós felszerelések tárolását szolgálta.
A harmadik szint főként a pihenésről szól, de a briefing is itt zajlik. Műbőr kanapé a fedett, de nyílt fedélzeten, egy hatalmas szalonszoba, ahol a DVD és a plazmatévé, kanapék és a bárpult várta a megfáradt búvárt. Innen nyílik a hajó különlegessége, a Sisha room, ahol hangulatos arab környezetben több vízipipa tette kellemessé estéinket, nagyon népszerű helyiség volt.
A negyedik szint a napozó fedélzet, ahol műbőrkanapé, mozgatható napágyak, és szivacsok várakoztak az árnyas és napos részt is tartogató teniszpályányi területen.
A fenti rövid bemutató épp csak megpróbálja érzékeltetni azt a kényelmet, amivel a hajó várt minket. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy sokkal nehezebb lett volna két hetet két tucat embernek eltöltenie egy kevésbé nagy, vagy változatos lehetőségeket felsorakoztató hajón. A kikötőben láttuk az összes hajót, háát... nem vágyott át egyikünk sem, viszont azokról a hajókról igencsak sóvár tekintetek fürkészték luxushajónkat. Tagadhatatlanul a Cassiopeia volt a szudáni vizek királynője.
A két hetes utunk hátteréről már meséltem, nézzük hát a lényeget, amiért odautaztunk, a szudáni Vörös-tenger víz alatti kincseit. Ahogy már említettem meglehetősen kevés búvárhajó, és így búvár található a szudáni felségvizeken, bár az igazság része, hogy a látogatott északi merülőhelyek, és főleg az éjszakázó helyek véges száma miatt azért sűrűn találkoztunk más hajókkal, és azok búváraival.
A szudáni vizekre jellemző, hogy a nagyobb vadak nem számítanak ritkaságnak. Bár cetcápa nem jött szembe, és mantát is csak néhány búvár láthatott egy igen rövid időre, a hatalmas sügérek vagy a napóleonhal be sem került a naplóba, annyira mindennapos látvány volt. A legtöbb helyen kisebb, de inkább nagyobb halrajok is élnek, mindennapos volt a máshol oly’ ritka több tucat, néha százas barrakuda raj például.
A korallok épek, egészségesek, a platók tele lágy- és kőkorallokkal, sűrűn találkoztunk a máshol ritkaságnak számító ostor- és feketekorallal is. A platókon tehát nyüzsgő élet, a falak viszont jellemzően kopárak, vagy legalábbis kevésbé érdekesek voltak.
Az írás a következő lapon folytatódik!