Magyar búvárok emeltek ki egy holttestet Romániában
KülföldKét magyar barlangi búvár hozta fel annak a szerencsétlenül járt fiatal lánynak a földi maradványait, aki szeptember 4-én autójával a 70 méter mély Colibiþa víztározóba csúszott a romániai Beszterce megyében.
A mélybe süllyedt autó és áldozatának felkutatására először a román rendőrség búvárai érkeztek könnyűbúvár-felszereléssel, de nem jártak sikerrel. Sőt, egyikükön, aki a legmélyebbre merészkedett (-47 méterre) a dekompressziós betegség tünetei is jelentkeztek. Sem az autót, sem a holttestet nem találták meg. őket a hadügyminiszter utasítására a román hadsereg mélymerülő búváralakulata követte, akik több teherautó felszereléssel érkeztek Bukarestből. Hosszútömlős (nargile - felszíni levegőutánpótlás) merülési módszerük - a helyi viszonyokat figyelembe véve - azonban nem bizonyult a legjobb választásnak. Pár nap után fel is hagytak vele és úgy döntöttek, a keresést víz alatti videokamerával kísérlik meg.
A nem túl nagy felbontású kamera és a rossz látótávolság ellenére az autóroncsra sikerült rátalálniuk -44 méter mélységben. Egy horgászzsinóron súlyt eresztettek rá, majd egy ásványvizes palackkal kibójázták. A videós keresést folytatták, de a testet több napi próbálkozás után sem találták meg, majd egy hét elteltével levonultak.
Mivel a család ragaszkodott még egy keresési kísérlethez, a megyei prefektus, Ioan Szilágyi kérte a Román Barlangi Mentőszolgálat, a Corpul Român Salvaspeo (CORSA) segítségét, akik a helyszínre érkezve úgy értékelték, hogy ez a feladat meghaladja az ő képességeiket és a szükséges felszerelés sem áll rendelkezésükre. Ekkor felkérték a Magyar Barlangi Mentőszolgálatot (BAMESZ), hogy amennyiben tudnak, segítsenek. A BAMESZ-nek ugyan sajnos nincs búvár szakcsoportja, de jó kapcsolatokat ápol hazai technikai búvárokkal.
2005 szeptember 19-én két magyar barlangi búvár, Sári Attila és Mogyorósi Gábor útnak indult, hogy segítsen a kétségbeesett családon. Az ottani eseményeket Gábor írta meg nekünk:
Az előzetes információk alapján arra lehetett számítani, hogy a keresést nem a roncs és a part közötti alacsonyabb mélységben, - itt a rendőrség búvárai már kutattak - hanem a beljebb eső, mélyebb vizekben kell végezni. A tó itt nagyjából 70 méter mély.
Az ilyen merülésekhez már kevert gázokat kell alkalmazni, ami speciális felkészültséget igényel és messze túlmutat a hagyományos sűrítettlevegős technikákon.
Tehát az összes szükséges dologgal felpakolva érkeztünk meg erre a 700 méteres tengerszint feletti magasságú, festői tájra, amit sajnos a felhőkön kívül, a tragédia is erősen beárnyékolt - szakadt az eső.
A helyszíni bejárás és a CORSA-val történt egyeztetés alapján azonban mégis úgy döntöttünk, hogy először ezt a "sekélyebb" részt fésüljük át gyorsan, de szisztematikusan. A statisztikák ugyanis azt mutatják, hogy a test sehol sem kerül az esésvonaltól 10 méternél messzebbre.
Az első merülésen a damil mellett leereszkedve, -44 méter mélységben elértük a 40 méter magasságból, a partfalon többször becsapódó, szinte felismerhetetlenségig összezúzódott autót. Itt a látótávolság 1.5 -2 méter, a vízhőfok 5 C° volt. A kocsi a motor súlya miatt az orrával fúródott a puha, de meredek aljzatba, majd a mélység felé dőlve a hasára bukott és a képződött kráter szélén megállt. Az utastér teljesen átrendeződve, ülések kiszakadva - csatatér. De test valóban nem volt benne, ahogy a katonák állították. Vezetőkötelet rögzítettünk az ajtóra, majd a meredek partfalat követve, néhol függőleges falak és álló, derékba tört fatörzsek mellett a felszínre emelkedtünk.
Mivel rengeteg levegőnk maradt még és egyáltalán nem fáztunk, úgy határoztunk, visszamegyünk a roncshoz a kötél mellett egy nagyjából 6 méter széles sávot lefedve és alaposabban körülnézünk. Valami azt súgta, mégis ott lesz a közelben.
A motorháztető előtt elhaladva pár méterrel, Attila jelzett a lámpával, majd mereven egy pontra világított. Közelebb érve halványan körvonalazódott a már több, mint két hete szerencsétlenül járt egyetemista lány teste egy kisebb mélyedésben a nagyjából 45 fokos lejtésű aljzaton -43 méter mélységben, arccal lefelé fekve. Hosszú haját és a hátát vastagon lepte be az iszap, nem csoda, hogy a kamerával nem találták meg.
A holttestet nem hoztuk rögtön a felszínre, - bár már elindultam vele, de Attila jelzett, hogy inkább kössük ki, és akkor nekem is leesett, hogy kezelésének és elszállításának még nincsenek meg a feltételei. Kötéllel rögzítettük az autóhoz, majd a dekompressziós megállókat betartva kijöttünk.
A parton az emberek egy része tamáskodva fogadta a hírt, mert egyszerűen nem hitték el, hogy amit a nagy erőkkel felvonuló rendőrség és katonaság nem tudott megoldani több, mint két hétig, azon mi a második lemerülés 7. percében már túl voltunk. Senki, így mi sem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan ráakadunk. A riporterek telefonjai mindenesetre izzottak.
Másnap azért mindenki tiszteletét tette. A helyiek mellett a tűzoltóság, a rendőrség, a katonaság, a TV és még a prefektus úr is kilátogatott a helyszínre. Az időjárás is a kegyeibe fogadta a nem kis számú nézőközönséget. Az eső elállt és még a nap is ki-ki bukkant a felhők közül, de a szél rendületlenül fújt.
Egy gyors lemerülés és 10 perc múlva a CORSA emberei már a kiépített kötélpályán húzták a hordágyat felfelé a meredek partfalon.
Kattogtak a fényképezőgépek, pörögtek a videók, de hamarosan a családdal együtt mindenki megnyugodott. A riporterek még kérdezősködtek kicsit, mindenáron azt akarták hallani, hogy milyen borzasztó nehéz volt és micsoda hőstett, de mi csak az igazságot mondtuk: egyszerű volt. Tényleg. Sokkal nehezebbre számítottunk és bár a haláleset ténye, látva a család mérhetetlen kínjait, lelkileg minket is megviselt, maga a merülés semmi nehézséget nem jelentett.
Másnap a prefektus úr fogadta a családot és a kihozatalban résztvevőket, ahol szomorúan állapítottuk meg, hogy megint egy embernek kellett meghalnia ahhoz, hogy az önkormányzat észbe kapjon és "az utat mindenki saját felelősségére használhatja" táblát kiegészítse a veszélyes útszakaszoknál elhelyezett terelőkorlátokkal. Ismerős eset. A hadsereg kivonulásának költségeiből mindenesetre még többre is futotta volna.
A felhők elvonultak, s a nap sugarai selymesen csillogtak a tó szélborzolta tükrén.
A sötétség felett ismét diadalt ült a fény.
Mogyorósi Gábor
(átlag: 3.9) átlagos nehézségű 
Budapest
