Boka, whisky, szerelem
A búvárkodásrólNéha tényleg valami baj nyit ajtót egy új lehetőségnek az ember életében...
"Nyeeeekkkrrrkkk" - reccsent a bal bokám, és a kosármeccs második félidejét már a baleseti sebészeten töltöttem.Ott még bizakodtam, hogy biztos-csak-egy-kis-rándulás, és újra pályán leszek hamarosan, de a fiatal röntgenorvos valami harántcsontokról, több helyen törésről és zúzódásról beszélt. Ez utóbbit már félig alélva hallgattam. Gipsszel, fájdalomcsillapítókkal, gólya-viszi-a-fiát módon tértem haza tetőtéri kis lakásomba, és az egész éjszakát végigbőgtem dühömben.
Nem mondhatnám, hogy elillant az a pár hónap, amíg újra nőiesen járni tudtam. Kosáredzésről szó sem lehetett. A folyamatosan felügyelő sportorvosunk uszodai rekreációs gyakorlatokat javasolt, melyekhez belépőt is adott a margitszigeti uszodába.
Hogy utáltam én úszni!! Soha nem értettem, miért rónak emberek hobbiból oda-vissza-oda-vissza hosszakat, pedig nekik nincs is törve a harántcsontjuk. A vízbeli bokagyakorlatokat becsülettel megcsináltam minden alkalommal, de egyre inkább elvonták a figyelmemet a szélső, lezárt sávban történő furcsa dolgok.
Fiatal emberek öltöztek be fekete ruhába, palackot vettek a hátukra, maszkot a fejükre és valami ketyerét tettek a szájukba. Sötét szerkójuk (biztos védőruha?!) alapján meg voltam győződve, hogy a medencét fogják fertőtleníteni, mert bizonyára valami titkos (félhalálos?!...) baktérium leledzik az uszodavízben. Azon nyomban partra másztam. Egy kiadós tusolás után azonban szembesültem a valósággal. Ez biza´ nem a KÖJÁL Különleges Osztaga volt, nem rovarirtók voltak, sőt, halálos gáztámadás sem volt - egész egyszerűen csak búvárkodtak.
Némi habozás után megszólítottam őket, és felpróbáltam egy uszonyt. Az uszony újdonságával már nem is tűntek olyan monotonnak a hosszok. Sőt.
Majd kölcsönkértem egy maszkot is. Pláne nem tűnt monotonnak a bokajavító úszás.
Sőtsőőőőt!!
Aztán elmentem egy elméleti oktatásra, hisz merülni sántácskán is lehet, ugye, ne menjen kárba az idő. Az elméleti oktatás jó hangulata és az uszodai gyakorlatok bénázásai nagyon beleégtek emlékeimbe. És amikor az összes spórolt tanári pénzemet összeszedve adriai (ADRIAI!!) nyíltvízi vizsgát és gyakorlatokat is vállaltam, éreztem, hogy eljöve az én időm.
Éjjel utaztunk le Krk-re, hogy spóroljunk egy éjszakát a szállásköltségen. Kora reggel érkeztünk, még pirkadt. Pokrócokat és hálózsákot leterítve relaxáltunk a parkoló melletti parkban. Az oktatónk pontosan érkezett, cuccokkal felszerelkezve.
Nagyon régen történtek a fentiek, le sem merem írni, hogy mikor. Sok mindent eltakar az idő, illetve új élmény felülírja, de két dologra tisztán emlékszem.
A legelső parti merülésnél még le sem merültem (sőt, egyáltalán nem is merültem akkor), mert ... nőiesen szólva... elhánytam magam a vízben. Kéremszépen én ugyanis akkor mártóztam életemben először tengerben, és hát hiába tudtam elméletben, hogy sós, de senki nem mondta, hogy ennnyire, és hogy ez ilyen nagyon elviselhetetlen. Olyan sokat öklendeztem a só miatt, hogy oktatónk kiküldött.
A kudarctól nagyon elkeseredve világvége-hangulatban ültem délután az egyszerű panziónk nagy, közös teraszán. Hamarosan megjelentek a "Nagyok", a már képzett búvárok. Az egyik vörös hajú srác megkínált szomorúság ellen egy üvegből, kérdeztem, mi ez, mondta, whisky. Megilletődve néztem, hisz én még ilyent akkoriban csak ámerikai filmsorozatokban láttam, inni pláne nem ittam- én kérem tisztességes, falusi, pálinkaivó lány voltam. Köszönettel elfogadtam, meghúztam az üveget- és a változatosság kedvéért öklendezni kezdtem. Szégyen-gyalázat, kárba ment az a drága korty... én meg égtem, hogy se a sós víz nem jó, se a büdi whisky nem jó, hát kell nekem, lúzerkének, búvárkodni?! Másnap azonban már sikerült merülni is, harmadnap pedig ki sem akartam jönni a vízből, a tenger akkor ismert legszebb élőlényeit, a baráthalakat csodáltam odaadóan. Negyednap pedig elhatároztam, hogy még vállalok pluszban magántanítványokat, hogy az advanced vizsgát letehessem, természetesen tengerben.
A sós vizet azóta úgy megszoktam, hogy fel sem tűnik a sóssága, a whiskyt pedig azóta sem kedveltem meg.
És életem nagy és sikeres szerelmét, a kosarazást is lecseréltem, életem másik nagy szerelmére, a merülésre. (Ahol is megismertem életem igazi nagy szerelmét- de ez már egy másik történet...)
Csonka Judit
azarabdájmond
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Budapest
