Kalandozások digitáliában
FotózásE sorok szerzőjének fotógépvásárlási kalandjait azzal a mottóval kell kezdeni, hogy "addig jó, amíg csak keveset tudsz".
A következő lehetőségként az új micro 4/3 (MFT, Mikro NégyHarmados) gépek közt néztem szét. Az Olympus PEN E-PL1 az egyik kézenfekvő lehetőség. Kicsi, képminősége a kompaktokénál jobb, az objektívek cserélhetőek és nem utolsósorban már víz alatti tok (PT-EP01) is van hozzá. A gép 12,3 megapixelt tud, természetesen van képstabilizátora és számtalan manuális beállítási lehetősége, és az alapgép nagyjából 120,000 forintos ára is szimpatikusnak mondható. Mondjuk tokkal együtt 260-ról beszélhetünk, egy jó alaptulajdonságú, fejleszthető gépért. Természetesen a nagylátó optika és az ahhoz való dómport már sokat dob a gép árán, viszont használhatóak a slave vakuk is hozzá. Nem mellékesen pedig tud videót is rögzíteni, méghozzá 720p HD formátumban. A jó adottság, a kisebb méret és az árnyalatnyival olcsóbb ár miatt bizonyára sok ember gondolkodik el hasonló micro 4/3 gépek vásárlásán, hiszen ott van mondjuk a Panasonic DMC-GF1 is, hasonló paraméterekkel, 10 bar vízhatlan tokkal. Noha természetesen kompromisszumokat kell kötni, mert egy igazi DSLR mégiscsak többre képes, és jóval nagyobb a mozgástér objektívekben is, sok ember találhatja meg ebben a kategóriában az ideális társat.Én viszont még adtam egy esélyt annak, hogy a gondolatban leírt kompakt kategóriában is találjak valami érdekes gépet. El kell ismernünk, a kompaktoknál az ügyesebb fotósok a már most piacon levő technikákkal is tudtak jól makrózni, például az újabb G sorozatú Canon gépekkel. A nagy kérdés mindig az volt, hogy nagylátószögben (azaz inkább mondjuk úgy, a normálnál kicsit nagyobb látószögben, mert halszemről sose beszélhettünk) mire képes egy kompakt. Sokan ügyesen barkácsoltak és nagylátó előtéteket szerkesztettek a tokokra, de az átlag felhasználó szeretné ezt úgy megvenni, hogy besétál a boltba és leveszi a polcról.
A gépek felszíni képességeit illetően manapság divatos trendnek mondható, hogy az ultrazoom, akár 8-12-szeres átfogású objektívek nagylátószögről induljanak. Természetesen olyan is akad, ami már víz alatti tokkal is büszkélkedhet. Ezek közül nézelődve szeretnék kiemelni két géppárt. Az egyik a Panasonic DMC-TZ8 és TZ10. A két gép optikája ugyanaz, érzékelője (12,1 megapixel) is, a nagy különbség az, hogy az utóbbi GPS-t is kapott és nem MJPEG hanem AVHCD formátumban rögzít 720p HD video felvételeket. Az árkülönbség sem jelentős így értelemszerűen. Mivel tudnak manuális üzemmódokat is, ezért mind a két gép használható az amatőr fotósok számára, és bizony kecsegtető a 25-300 mm-es (ekvivalens) objektív is. A Panasonic pedig víz alatti tokot (DMW-MCTZ10) is kínál a géphez, amihez már van elérhető dómport. Ha mindent összeadunk (gép, tok, dóm), akkor 200,000 forint körüli árat kapunk, és persze használhatjuk a régi slave vakunkat is. (Arra persze nincs garancia, hogy a nagylátószögű képeinket képesek leszünk-e vele bevilágítani.) Sőt, korrekt áron van az Ikelite tok is a géphez, szintén opcionális dómmal.A másik, nagyon hasonló adottságú páros a Sony DSC-H55 és HX5V. Mind a kettő ugyanazt a 25-250 mm-es objektívet kapta, ám míg a H55 egy 14 megapixeles érzékelővel dolgozik, a HX5V az új 10 megapixeles Exmor CMOS érzékelőt kapta. A CMOS érzékelőtől elvileg jobb képeket lehet várni gyenge fényviszonyok között. Ezen túl is van különbség, ami szinte a Panasonic géppárját idézi: a drágább HX5V-t a GPS és az 1080i HD video formátum teszi egy kicsivel exkluzívabbá. Eddig ez szép, de mi van a víz alatt? Nos, a sokak által kedvelt Ikelite polikarbonát tok már elérhető a Sony ezen gépeihez, és itt a dómport is adott. A H55-ös jelen árakat tekintve teljes szettben talán még a kétszázezres lélektani határ alatt is marad.
Azt nem kell túlmagyarázni, hogy a felszínen egy átlagos utazó szinte minden helyzetben jól boldogul egy ilyen ultrazoomos géppel, hiszen könnyű, sokat tud és még a manuális beállítások is mellette szólnak. Az a nagy kérdés, hogy a víz alatti fotós szempontjából mennyire használhatóak. Aki a csúcsminőségre tör, annak még mindig ott a DSLR és persze az azzal járó költségek. A micro 4/3 gépek jóval nagyobb érzékelőmérete a kompaktokénál jobb minőséget ígér, az viszont sokba kerül, hogy jó makró és nagylátó képességekkel egyaránt bíró búvárfotós szettet vegyen valaki ilyenből. Ráadásul azért vannak egyéb hátrányai is a DSLR-ekkel szemben, például lassabbak.
A kompakt az kompakt, itt meg nehezen lehet okos az ember- az egyetlen ami biztos, az a kis méret. Négy borzasztóan hasonló gépet emeltem ki (mind 25 mm-ről indul, mind tud HD videót és manuális beállításokat), de a részletek terén mégis vannak különbségek. Az objektív fényereje, a menürendszer áttekinthetősége, a videoformátumok, a HX5V CMOS lapkája, a Panasonic blende- vagy zársebesség előválasztó üzemmódja- mind lehet érv egy adott gép ellen és mellett. Ráadásul az árakban is van különbség, és ha választani kell a talán kicsivel kevesebbet tudó gép és dómport, vagy a drágább gép, dóm nélküli szett között, szerintem inkább az előző a jobb egy búvárfotósnak. Nyilván az a legfontosabb dolog, hogy az ember a vásárlás után már ne a hibákat keresse, hanem barátkozzon meg azzal ami van, de amíg még csak keresgélünk, kapkodjuk a fejünket az információdömpingben, amelynek egy része nem is feltétlenül megbízható. Egy idő után úgyis megunja az ember, hogy újabb és újabb típusokkal barátkozzon gondolatban, leszűkíti a kört pár alternatívára. Számtalan tesztvideót és elemzést lehet találni, amiből összességében számomra csak az derült ki, hogy a régi kompaktomhoz képest mind előrelépést jelent, a videokamerám felbontása pedig kisebb, mint ezeké a kis gépeké. Tehát biztos hogy érdemes váltani, bármelyikre is.
GR
(átlag: 2.9) átlagos nehézségű 
Horvátország
