Újból Görögország, sokadjára, és egy újabb sziget: szeretem az országot magát is, de még jobban szeretem azt benne, hogy annyi (és ilyen sokféle) lehetőséget kínál az utazó számára. Így aztán amikor váratlanul ölembe pottyant a kalymnosi utazás esélye, nagy örömmel vágtam bele a szervezésbe. Persze igazán nagy szervezésről nem volt szó. A sziget kicsi reptere csak Athénnel áll összeköttetésben, a turisták túlnyomó része a szomszédos Kos szigetre érkezik, ami Magyarországtól szűk két órányi repülésre van, és hetente több közvetlen charter is közlekedik ide a szezonban. A reptérről Mastichari városa tíz perc taxival, a komp pedig 30-50 perc alatt éri el Kalymnost. Ez a kis extra hajós transzfer talán nem annyira kényelmes, viszont van ennek egy olyan hozadéka is, hogy a tömeges turizmus elkerüli Kalymnost.

Egy szó mint száz, az utolsó pillanatban csekély összegért vett charter repjegy birtokában (az illeték a háromszorosa volt a jegy "teljes árának") bizakodva keltem útra, és a délelőtt már Kalymnos fővárosában, Pothiában talált. Taxiba pattantam, és így jutottam el a hotelig, ahol már vártak rám. A Hotel Elies saját búvárbázisa (Kalymnos Diving Center) alig egy hónappal érkezésem előtt nyílt meg, így kissé átmeneti állapotokkal találkoztam, de semmi olyan dolog nem volt, amit ne tudtak volna pótolni egy kis extra odafigyeléssel.

A Hotel Eliesről még annyit, hogy a szigeten minden összefüggő településnek megtartották a régi, önálló nevét, így ezt a hotelt sok helyen Panormos városában elhelyezkedőnek jelölik, de a valóságban a Panormosszal összeépült Eliesben van. A hoteltől egy út vezet a tengerpartra, ha az első utcánál jobbra térünk, pár perc után érjük el Linariát és annak tengerpartját, ha megyünk tovább egyenesen, kicsit hosszabb sétával Kantouni partszakaszára érünk. Szétnézve pedig gyorsan kiderül, hogy Linaria és Kantouni ugyanannak az öbölnek a két fele, amit csak egy kőből épült kisebb hullámtörő választ el. Hasonló görögös "logikája" van annak, hogy a fő turistaközpontokat, Massourit és Myrtiest gyakorlatilag semmi nem választja el, a part menti úton sétálva két szomszédos ház közé van kitűzve a tábla, jelezvén, hogy sikerült átgyalogolni a másik városba. Szó se róla, ilyesmi nálunk is van, de a gyanútlan turista errefelé idegesen nézegeti a megállókat, hol szálljon le: Panormos, Elies, Kantouni? Az itteni szállásokat ugyanis igen gyakran egyszerűen Panormoshoz sorolják még ha máshol is vannak a valóságban, szóval meg lehet kavarodni.

Ha már a városok szóba kerültek, Pothia kapcsán meg kell jegyezzem, hogy érkezésemkor meglepődve láttam, ez egy, a helyiek által valóságosan lakott, régi arculatát megőrzött település, pár apró hotellel. Végre egy sziget, ahol már az érkezéskor egy csipetnyi igazi Görögország fogad (a kontraszt különös akkor lett erős, amikor a hét végére átmentem Kos sziget sokkal inkább turizmus-orientált fővárosába). Óriási hotelkomplexumok egyébként sehol máshol sincsenek a szigeten, egyrészt nincs is olyan tömeges forgalom, másrészt pedig a sziget első számú vonzerejének számító aktív turizmus rajongói remekül érzik magukat egy szerényebb apartmanban is, amiből bőven akad. Vannak tengerpartiak vagy a főútvonalakhoz közelebb esők, jópár a pezsgőbb éjszakai életű Massouriban, mások pedig eldugottabb helyeken. A Hotel Elies afféle jolly joker volt, gyalog nem volt messze a tengerpart, a közelben volt több kis bolt, buszmegálló, ám a sziget csendesebb részéről lévén szó, lehetett nyugodtan pihenni. Mivel Elies félúton van a főváros és Massouri közt, bárhová könnyen el lehet innen jutni.

Az írás a következő lapon folytatódik!