Bajban a világ végén
KülföldEgy dél-afrikai búvár olyan helyen észlelte magán a dekompressziós betegség tüneteit, ahol senki nem tudott neki segíteni.
A díjazott filmes, Julika Kennaway három hetes búvártúrát tervezett Dél-Kelet-Ázsiába, egészen konkrétan Indonéziába. Ám az egyik távoli szigeten bajba került, mert egyértelműen a dekompressziós betegségre utaló tüneteket fedezett fel magán, ám mivel senki nem tudott neki segítséget nyújtani, neki kellett magának megszervezni a kezelését egy otthoni barátja segítségével. A hölgy egyébként merülésvezetői végzettséggel rendelkezik, tehát jól tudhatta, mivel jár a dekompressziós betegség..Első dolga az volt, hogy SMS-ben értesítette Brian Uranovskyt Fokvárosban, aki az ottani doktorokat riasztotta villámsebességgel. Julika csak úgy talált térerőt a telefonnal, hogy egy magas, bambuszból épült toronyra mászott fel. A másik lehetőség a fára mászás volt, ám arra nem volt képes. A telefont, amiről próbált üzenni, a svájci bázisvezetőtől kérte el, mivel elutazáskor tudtán kívül blokkolta kimenő és bejövő hívásokat.
A három hetes út első részében került sor a merülésekre, ám azok után áthajózott egy három órányira levő szigetre, és itt jelentkeztek a tünetek, itt viszont senki nem tudott neki segíteni. A bal keze és lába zsibbadt, nyomást érzett a tüdejénél és rendkívül fáradtnak érezte magát, mégsem tudta elsőre eldönteni, riasszon-e valakit, tényleg komoly-e a baj. Az értesített Urankovsky komoly búvármúlttal rendelkezett, és egyből tudta, kihez kell fordulni: egy fokvárosi szakembert illetve a DAN helyi képviseletét hívta fel.
A DAN dél-afrikai képviselete felvette a kapcsolatot a dél-kelet-ázsiai részleggel, hogy minél előbb értő kezekbe kerülhessen a búvár. Bár Julika nem volt DAN tag, ők ettől függetlenül is azonnal és professzionálisan intézkedtek. Mindenképpen dekompressziós kamrás kezelést javasoltak, nehogy maradandó következménye legyen az eseményeknek. Ám a félreeső szigetre a rendszeres hajójárat csak hetente egyszer érkezett. Julika szerencséjére valaki üzemanyagért betért, és át tudta vinni az erősen hullámzó tengeren. Ott átrepült az egyik helyi reptérről egy másikra, ahol várta a szingapúri gép. Utazómagasságra érve komoly fájdalmai alakultak ki, és az ujjai is teljesen érzéketlenné váltak. (A szerk. megjegyzése: vajon tényleg ez a repülőút volt a legegyszerűbb megoldás?)
Amikor leszállt, már egy csapat várta, és egyből kórházba vitték. Először öt órás kezelésre került sor, majd még két részletben összesen tizenhárom órányira. Végül hazaengedték, és visszautazhatott otthonába Fokvárosba. Még érzi a következményeit a betegségnek, de remélhetően ezek is elmúlnak majd. Julika elmondása szerint most elsősorban azért aggódik, hogy merülhet-e még, hiszen szenvedélyesen szeret búvárkodni. Otthoni segítője, Brian Uranovsky pedig annyit fűzött az esethez, hogy ha legközelebb ilyen távoli útra indulnak, akkor mindenképpen visznek egy műholdas telefont.
[ IOL ]
(átlag: 3.7) átlagos nehézségű 
Budapest
