A társam a hunyó félig-meddig, mert ha a csoport elindul kifelé, jelez, hogy menjek - lámpa, fémtárgy ütögetése a palackjának. A másik fele az enyém, túlságosan mással voltam elfoglalva.

A harmadik eset szintén saját könnyelműség: az előbb nem eléggé kinyitott palack miatt úgy gondoltam, a palack tartócsatját lejjebb teszem, így még feljebb lesz, nem kell akkorát nyújtózni, esetlegesen jacket-et levenni és úgy nyitni.
Kicsit visszatekertem a kazettát - közben töltőn az akku, rajta a kamera - és nézem a felvételt, majd kazettát cserélek. Kamera töltőről le, akku töltődik tovább, ugye kint megigazítom a jacketet a palackon. Telik-múlik az idő, briefing, majd lehet menni öltözni. Akku töltőről le, kamerára egy laza mozdulattal fel, kamera nézőke becsuk, kamera tokba helyez. Nyomás kifelé.

Ellenőrzöm a nyomást, szívok a csutorákból, frankó, 200 bar marad, mutató nem moccan. Minden fel, irány a zodi. Kimegyünk, kamera indít, legalább felveszem a hanyatt befordulást is. Megállunk, uccsó ellenőrzés, maszkok az arcon, szájba csutora, kamera indul. LeOKézik mindenki, 3,2,1 indul a manudla.

Döntöm magam hanyatt, lábam a levegőben, csapódom a vízbe, jó koppanást érzek: belefejeltem a feljebb húzott palackba. Sebaj, legközelebb nem állítom olyan "magasra"... fordulok fejjel lefelé, hogy gyorsabban sülyedjek, a levegőt jobb oldalt alul, a gyorsleeresztőn kiengedem, nézem a kamera nézőkéjét...
Vazzz... mi történt? Odakint nem kifordítva csuktam vissza, hanem az LCD panellal a kamerára. Frankó! Körülöttünk hal-hegyek, színkavalkád! Felvétel indulna - majd nézem a kukucskálón át! gondoltam.

Nem olyan egyszerű az élet! Mivel több kazettát vittem magammal és mindről leszedtem a nylont, nem figyeltem, hogy egy másik, nem visszatekert kazetta van berakva. Mikor derült ez ki? Amikor kijöttünk, kint nézem, nem vettem fel semmit - mivel az LCD-s kijelzőt rácsuktam, nem láttam a jelet, hogy vége a szalagnak. Nem voltam bosszús...

Hello Kékbálna!

Szerintem nem a DM hibája a hülyeségem. Ott van a probléma, hogy nem beszéltem meg vele, hogy kolbászolni fogok erre-arra, hanem mindent alárendelve a videozásnak alaposan lemaradtam.

Csak úgy érzem, azt olvastad ki, hogy a DM a hibás, pedig nem ő volt, hanem én, mert nem beszéltem meg vele, mit szeretnék - egyébként meg jól vezette a csapatot, semmi probléma nem volt vele.

Jó tanúlság nekem, hogy SZÓLNI KELL, mit szeretnék csinálni és nem hőbörögni utólag, hogy mi történt.
Csak magamat okolhatom, senki mást.

Garfield33!

Jó lecke volt számomra, hogy mindig FIGYELNI a másikra is, nemcsak magammal foglalkozni.

A saját hülyeségeimet leszámítva maximálisan kiváló volt a túra; mind a DM-ek, mind a csoport, az idő, a merülési helyek remek volt.

No, vágom az introt, meg a többit. Majd holnap jövök és mesélek...

Fects!

Nem, dehogy! Épp a videoimat szemezgetem...

Kékbálna!

Ne haragudj, de nincs igazad, nem b..f.sz banda. Az egy dolog, hogy számomra jobbára ismeretlen volt a csapat, ettől függetlenül a társammal és a többiekkel jól megértettük egymást a vízben.

Lejjebb írtam, hogy mutattam, menjen a társam, majd beérem, de nem jött össze - magamat okolhatom ezért. (A beszámolóban nem írtam, mea culpa.)

Mindenki okulására írtam - meg a magaméra -, hogy nem a fotós/videos lenn a mindenható, bizony annak is KELL figyelnie a többiekre.

Hibáztam, ez tény, nem is szeretném mentegetni magamag - sajnálom, hogy úgy ment át nektek, hogy a szervezés volt rossz, NEM.

Nem. Én hibáztam.

Úgy van, a csoportot. A DM egyébként kitűnően vezetett!

Echte!

Itt valami nagy félreértés lesz! Gyerekek! Nem videozott veszettül össze-vissza, ez nem igaz. Csinált rólunk felvételeket és normálisan vezetett minket.

Nehogy már így állítsátok be! Ugyan!

Az a szirti cápa nekem addig csak papíron volt meg - videora vettem, megvan, majd valamikor összevágok egy ~20 perces szösszenetet.

Az Elphinstone kemény volt, a maga 2,5-3m-res hullámaival reggeli előtt. Az áramlás erős volt, közel a zátonyhoz nem annyira, de dobtam egy hátast, amikor a komputerem meghülyült, meg a fülem is, úgy hullámzott.

Innen tűnt el a másik hajóról az a 3 kolléga... :(

A Deudalus is remek volt - Brothers szintén, a kicsi is... Tóth Imre volt a DM, a hajó tulaja. Vörös arcú, vékony, szőkés krapek, a másik DM valamilyen Réka, cseh csaj. Ja, a hajó a Lighthouse Miracle-1 volt.

Igen, így kissé nehézkes, hogy sasolni kell a társat és a többieket is.

Ezt a két fős video-s mókát majd Tüzivel megjátszom...

Tanúlságos történet következik...  szintén ezen a túrán történt az esemény. Egy másik reef-nél vagyunk, zodival bevittek, több hajó is ki van kötve, nézem, merre felé vannak a kötelek, melyik hajó hová van kikötve..., kiérünk a reefhez, kamera indul, 3,2,1, csobb... gyönyörű korallok, hasonló szépségű halacskák, ismerkedünk egy hatalmas Napoleon hallal. Megyünk tovább...

Gyönyörködünk, nekem kissé feljebb kell jönni videozni, mert ugye lent nincs elég fény, a kamerán meg nem tudok játszani a fehéregyensúllyal, 3-4m-re kell jönnöm videozni - a DM-nél valami b.szott drága kamera, olyat videozott, hogy csak na...

Lejjebb merülök, kamera kikapcs, gyönyörködés. Sasolok, társam tőlem karnyújtásnyira, a csapat megy tovább. DM bevár - ezt még látom -, valamit észreveszek. Kamera indul, veszem jobbról-balról, majd körbenézek: DM mögöttem vagy 30-40m-re, előttem senki. A reef nekem bal kézre esik, előre nézek, jobbra, fel, le, sehol senki. Mögöttem? DM sehol. Nocsak...

Levegő? 90bar, mélységem ~14-17m között valahol. Valahol előttem, jobra fent látok pár uszonyt, talán a többiek? Utánuk. Hallom, zodiak érkezik, de baromira messze vannak, annyit látok a nagy kékben derengeni, hogy hopp, eltűnik az utolsó uszony is - a kolléga kimászott a zodiba.

Mögöttem? Kék. Előttem? Detto. Belövöm a kb-i irányt, lassan uszonyozok előre. Semmi, kék minden felé. 15m-en lehetek, levegőm lassan eléri a 80bar-t. Óriási mázli, egy kötelet pillantok meg balkéz felé - még jó, hogy ide felé jövet figyeltem a kikötött hajókat. Nagyon nagy valószínűséggel jó irányban vagyok. Iránytűm nincs, uszonyozás tovább. Még egy kötél, akkor gyerünk a hajójához. 80bar.

Számoltam: a mi hajónk a reef-től a negyedik, eddig 1 hajót értem el. Tovább, még egy hajó, majd semmi - ezek össze voltak kötve. Kék jobbra, kék balra. Csak tovább-tovább, még egy kötél, még egy hajó, na, akkor pont irányban vagyok. Megpillantok magam előtt, lent a kékben pár sziluettet, akik mintha fognának valamit, mind egy akkor még számomra láthatatlan függőleges valami körül lebegnének.

Hopp, elkerekedik a szemem: jobbról, fentről egy szirti cápa közelít. A szentit: ha feljövök a felszínre és segítségért kapálózom, sanszos, hogy... de meddig tudok lent maradni? 80 bar, semmi gond, egy darabig el tudom húzni. Ez a dög csak jön, csak jön, észrevett? Jó, nincs rajtam búvárruha, elég meleg a víz, meg így csak 8kg ólom kell, nem 19. És jön... valahonnan egy zodi elkezd kőrözni felettem - jó, nem pont felettem -, mire szirt barátunk gondol egyet és a mélybe fordul, balra el. Huhhhh....

Tovább és észre veszem, ez a mi hajónk lesz, most már tisztán látszik, hogy a másik csoport az. A belógatott kötélhez megyek, 3 perc deko, de még egy kicsit maradok, van még 70bar levegőm, majd lassan fel és kijövök.

A csoportom már réges rég kint eszik, szárazak, ruha nincs rajtuk - búvárruha. Kérdezik, ugyan hol voltam? Majd felrobbanok a dühtől: hol a társam? Miért nem figyelt rám? Miért ment a többi után? A többiek meg miért nem figyelnek a másikra?

Annak örülök, hogy visszataláltam, a cápás kalandot megúsztam.

Folyt. köv.

Garfield!

Nevelőm/oktatóm/tanárom mindig ezzel kezdte, hogy összeszerelés után próba; én is így tettem: második lépcső fel, palack kicsit nyit, mutató lendül, kitekerés koppra, majd fél fordulat vissza. 2-3 erős szippantás a légzőautomatámba és az octopusba. A mutató sehová se mozdult 200-ról.

Azt sem értem, hogy amikor kinyitottam a vízben és már rendesen adta a levegőt, akkor hogyhogy csak másfél fordulatot nyitottam rajta? Gondolhatod, miközben az ember valamiről csinál felvételt, lehet, hogy sülyed is, tehát ha nem nyitom ki rendesen, megint "elakad a lélegzetem"...

Búvár-szafari, Vörös Tenger, 2007-11-17-től 24-ig.

23 fős vidám társasággal indultunk útnak Ferihegy 2A terminalról. Mondanom sem kell, nem tudtam, hogy a téli szezonban a Malév egy gépet küld, ami először Sharm El Sheik-ben, majd a célunknál, Hurghada-ban is leszáll - nem egyből H-ban. Kellemes másfél órás várakozás volt Sharm-ban, majd végre ~20 percnyi repülés után megérkeztünk.

Célok között szerepelt: Brothers Island, Elphinstone, Deudalus, ...

Baleset 1:

Izgalmasra sikeredett a csobbanásom... indul a hajtás, lehet kimenni, ellenőrizni - van-e levegő a palackodban, mert ugye valahogy az én palackomat nem zárták el rendesen, 170-180bar-ra volt lökve, állandóan szólnom kellett, hogy lökjék már tökig.

Teletölti az ipse, felszerelem a második lépcsőt, nyitás, hurrá, 200! Kinyitom ütközésig, fél fordulat vissza. Ólomöv, jacket fel, nyakamban a maszk, kezemben az uszony, lábamon zokni és a csizma - azért kell a zokni, hogy egyből le tudjam húzni a csizmát. Ja, majdnem elfelejtettem: 7-es neoprén kezeslábasom volt, 19kg(!) ólom kellett, hogy merüljek; a derekam majd leszakadt, még jó, hogy a DM mondta, 27C a víz, menjek nature - naci + póló.

Zodiak-kal bevisznek - most nem ugrik be a reef neve -, kamera a bal csuklómhoz aggatva, maszkot fel, még egy uccsó beszívás az octopusba, meg a légzőautomatámba, teszt a jacket-re. Evritinkizokéj.

Odaérünk, kész? 3,2,1, csobbanás, fordulok fejjel lefelé, jobb oldalt hátul engedem ki a levegőt, én is kilélegzem, merülök, hurrá... megyünk jobbra-balra, videozom, egyszer csak érzem, nehezen jön a levegő. Szívok még egyet, illetve csak felet, nem jön. Hoppá! Csere octopusra, negyed légzés onnan is. Hátra nyúlok, meg sem bírom mozdítani az első lépcső "tekerőjét"... Se ki, se be... affene...

Hol a társam? Alattam vagy 4-5m-rel, nézem, 22m-en vagyunk. Mögöttem valaki? Senki. Alattam? Páran. Előttem jobbra valaki... 1,2,3,4,5 uszonyos krallozás, megfordul, pont velem szemben van, már tépem is az octopusát, de izgalmamban 180 fokkal elfordítva vettem be a számba, nyomom a tust, semmi, fordítom, ok, egy szippantás... megnyugvás... még egy szippantás...

Jacketet felhúzom, lássuk, nyílik-e; nem. Tiszta erőből balra kezdem tekerni, megmozdul - szippantás a srác octopusából -, nagyon nehezen tekerem balra, majd elkezdem jobbra kifelé tekerni. Nagyon nehezen megy. Tekerem-tekerem, nem bírom tovább kihajtani, fél fordulat vissza. Csere: frankó, jön a levegő tőlem is - addigra már szinte mindenki ott van körülöttem, mutatom, OK, mehetünk tovább...

Végül a hajón megnézem, csak másfél(!) flrdulatra nyitottam ki a palackomat. Hát nem tudom, mi lehetett a gond, de azért eléggé izgis volt. Solution: tapadni a társra, illetve tisztázni, hogy karnyújtásnyira leszünk egymástól, de ha nem is, legyen valaki a közeledben.

Ez persze nem egyszerű, ha videozol, nem a másikra figyelsz - hamarosan két újabb sztori, ugyan erről a szafariról.

Ja, az Elphinstone-on egy másik hajóról 3 búvár elsodródott délután. Csak másnap reggel jöttek a helikopterek felkutatni őket. Ha valaki tud róluk valamit, kérem írja meg.

Csak "ennyi"? Ezt hallottam, hogy nem merülhet repedsz/szakadt dh után.

Azért nem szeretném "kipróbálni", semmi esetre sem... :)

Ezért örvendek, hogy felfedeztem az oldalt és a fórumot, így lehet tanulni...

Sziasztok!

Tanácsot szeretnék kérni tőletek. Szép dolog a fényképezés, de nem vagyok érte oda, mert a kép állókép úgyis, így számomra élettelen. Ezért inkább a videozás.

A tok, amibe a kamerát lehet rakni, arra nem lehet felerősíteni lámpákat, így az maradna, hogy az alkaromra erősítenék 1-1, vagy 2-2 lámpát. Gondolom az ilyen 4-6Lumenes lámpákkal kár kísérletezni, van-e olyan még épp elfogadható fényerejű lámpa, amit az alkarra lehet erősíteni?

Az első éjszakai videozásnál Balin, Tulanben-ben az oktatóm bal alkarjára fel volt csatolva egy jó nagy lámpa, egész jól világított - ne tessék kacagni, először csináltam ilyet.

Egymás mellett haladtunk, viszonylag közelre világított - kb 2-3m-t.

Igenám, de november 10-én Brothers Island a cél, itt szeretnék lefogadható videokat csinálni, nemcsak éjszaka, hanem napközben is a vízben - ha valaki megmutatja, hogyan kell a víz ALATT bármit is csinálni, annak fizetek valamit... :)

Szóval van-e bármilyen lehetőség arra, hogy az alkarjaimra erősítsek kézilámpákat? Ha igen - de hogyan??? szigszalaggal?, tépőzárral, hogy? -, akkor ez a mondjuk 4 lámpa vajon elegendő fényt fog tudni biztosítani?

Roncsba is be szeretnék menni és videozni, ezért kérek szépen segítséget - vagy letorkolást, hogy így bizony nem lehet...

Tehát, hogyan lehetséges?

Utána nézem:

Eustach kürt a pontos neve és:
A középfül az eustach kürtön keresztül kapcsolódik a garathoz. Ez a kürt nyeléskor, vagy ásításkor nyílik ki. Lemerüléskor a külsőfülben nagyobb lesz a nyomás, mint a belsőfülben. Ezt a nyomáskülönbséget a búvárnak ki kell egyenlítenie, úgy, hogy nyel, vagy belefúj a befogott orrába, egyenlít (Valsalva manőver). Ha ezt nem teszi meg, és tovább merül, akkor beszakadhat a dobhártya. Ez nemcsak, hogy fáj, de a beáramló hidegvíz egyensúlyi és koordinációs zavarokat valamint sokkot és eszméletvesztést okozhat, így a búvár akár meg is fulladhat. Ha a búvár meg van fázva és erőlteti az egyenlítést, és a belsőfülbe befújt váladék feljövetelkor szelepként lezárhatja az Eustach kürtöt, vagy esetleg valamilyen gyógyszerrel tágítja ki az Eustach kürtöt, és a gyógyszer hatása a merülés végére elmúlik, és a járat beszűkül, akkor a feljövetelnél a táguló levegő nem tud távozni a belsőfülből így kiszakadhat a dobhártya. Ez a sérülés különösen légzőkészülékes merülésre jellemző, ahol az embernek van ideje gyötörni a fülét (erőltetni az egyenlítést).

Ezek szerint valószínűbb, hogy mégis náthás volt a gyerek... vagy valamilyen gyógyszert szedett, mint az írás mutatja.

Forrás:
http://www.hoze.hu/buvarkodas/data/health/elettan.html

Garfield!

Lehet, hogy neked van igazad. Lehet. Ez egy túrán történt, tehát ha az lett volna, amit mondasz, előbb is panaszkodott volna a srác.
Az Euchstat kürt összeköti a belső fület - de inkább a középsőt - az orr melléküreggel, tehát ha befogod az orrod és belefújsz, akkor így levegőt pumpálsz a belső(?) (középső(??)) fülbe, mintegy feszíted a dobhártyát belülről a külső nyomás kiegyenlítése miatt.

Elképzelhető hogy náthás volt - szerintem nem, mert addig is merültünk és nem panaszkodott -, viszont ezen az alkalmon nem vette fel a csuklyát.

Így két tanúlságot levonhatunk mindannyian:
- kell az a csuklya;
- és taknyosan/náthásan nem merülünk

Sziasztok!

Egy másik baleset szintén az Adrián... egy cca 15 fős társaság. Hajóval kimegyünk egy roncshoz - mélyen van, csak felülről nézzük, 35m-nél mélyebbre nem merülün, ha hajó legmagasabb pontja 49m mélyen van, tehát csak sasoljuk.

Eligazítás, kinek ki lesz a párja, milyen sorrendben menjünk egymás után. Egy fiatal srácnak szól a DM, legyen szíves húzza fel a csuklyát, mert később baja lesz. Áh, dehogy, volt már ilyen mélyen hajadonfőtt. Lécci' húzd fel, a felszínen lehet, hogy 25-26C a víz, de odalent legalább 10-12C-kal hűvösebb.

Csak nem hallgat a jó szóra, hát csekkolja mindenki a partnerét és vica versa, indulás. Akkor volt rajtam először búvárcomp, nézem, 25C a víz a felszín közelében, majd amikor elérjük a 35m-t, már csak 17C. Melegem volt, gondotam, beengedek egy kis vizet. Lehúzom a mellkasomon a zippzárat, kinyitom és mintha jéghideg acéllemezt nyomnának a bőrömhöz. Brrrr. Visszahúzom a zippzárat, jó ez így, nézzük a roncsot. A DM végigcsekkolja kinél mennyi levegő van, nálam vagy 120bar maradt, kb a roncs után vagyunk, hát spirálisan lassan fel fogunk jönni egy sziklacsúcs közelében, addig is nézgélődjünk ott és majd ha elérjük a 10 métert, visszajövünk a hajóhoz, majd 5 m-n dekózunk 3-4 percet.

A roncs szép, kár, hogy annyira mélyen van, de mindegy, majd most a jövő 7n Rovinjban végre lesz alkalmam be is menni egy roncsba - tanulom a roncsmerülést...

Szóval 10 m, jövünk vissza, majd a hajó közvetlen közelében 5m, dekó és lassan fel. Mindenki kijön, feladjuk az ólomövet, az uszonyokat, mindenki kijön a létrán, lepakolja a cuccát... számolás. Hopp, eggyel kevesebben vagyunk. őrült körbenézés, hát valaki a hajó alatt vagy 8-10m-rel lebeg.

Mivel a verbális kommunikáció nehéz a levegőből a vízfelszín alatt lévő társunkhoz, így kézjelekkel kell beszélni, mi a probléma? Nosztalgiázók emlékezhetnek a Casco-s reklámra, amikor a figura a görbítétt ujjával a halántékát nyomkodja, nos a srác lent a fülét mutogatja.

Leesett, negatív egyenlítés valamiért nem megy. További jelekkel, két tenyér lefelé mutat, maradj ott, ne mozdulj onnan. A DM körbekiabál, kinek mennyi levegője van? Általában 50-80bar között mindenkinek, szóval levegő van, így kiosztja, először ő lemegy, ha fogytán a srác levegője octopuson keresztül lélegezteti, majd jelez, hogy a következő menjen le. A terv annyi, hogy nagyon lassan jövünk fel a sráccal.

A DM teljes menetfelszerelésben már éppen beugrana a vízbe, mikor a gyerek felbukkan, és kiadja az övét, aztán az uszonyát. Mi történt? Iszányat fáj a füle - látjuk, vérzik -, már akkor kezdődött, amikor lassan emelkedtünk fel a roncstól, de 10m megállt, mert nagyon fájt.
Hát miért nem maradtál ott?
Nem értette pontosan a kézjeleket, meg fájt is a füle, gondolta, majd a hajón elmúlik...

Elég furcsa tekintete volt a srácnak, hát, a fájdalom, pláne a fülben, kemény tud lenni. Innen kimentünk a partra, ott kerítettek egy orvost és később kiderült, megrepedt a dobhártyája, így egy jódarabig - talán sohasem - merülhet többet. Ez volt a gyors szakvélemény.

Mi is történt? A felszínen, ugye felmelegedett mindenkinek a feje. Felhúztunk a csuklyát - a srác nem -, és merültünk. A felszíni és a lenti hőmérséklet különbség, illetve a nyomásváltozás miatt egyenlíteni kell, illetve a csuklya nagymértékben megvédte a fejünket a kihűléstől. Így az emelkedésnél az Euchstat-kürtön át a fülbe fújt levegő visszafelé ki tudott áramlani, így nem maradt túlnyomás a fülben, kivéve a srácnak, akinek ez a kürt a lenti hidegvíz hatására összeszorult és így a levegő nem tudott kijönni a kilégzéssel...

Szóval én mindig felhúzom a csuklyát, gondolom míg valaki kitalálta a ruha eme részét, páran megszívták, hát nem szeretnék úgy járni, mint ez a gyerek.

Hopp, most olvastam ezt a vastagítást. Szóval a 280-ban van egy baleset...
Bocs, legközelebb vastagítok, ha kell.

Sziasztok!

Új vagyok itt a fórumon és újonc búvár is, eddigi kemény 61 csobbanásommal, de pár utam során más hibájából szereztem tapasztalatot, amit szeretnék itt megosztani veletek.

Első OWD-s csobbanások egyike az Adrián történt. Szokáshoz híven ezren a hajón, mindenki egyszerre öltözzön - ettől herótom van, úgyis lassabban ötözöm, meg hová kell sietni, úgysem szárad ki az Adria, nem? :-D
Szóval beöltözünk, a hajó oldalán kint állunk vagy hatan.
A DM magyaráz - egy alacsony, köpcös és mosolygós emberke, az oktatóm! - hogy majd egy nagy lépéssel ugrik mindenki, tessék még egyszer ellenőrizni a felszerelést, fújd fel a jacket-et, rajtad van-e az ólomöv, az uszony, a maszk megvan-e, stb...
Kint állok, tökig beöltözve, a hasamat szorítja az ólomöv, rajtam a jacket, szippantok párat, frankón szelel - jön a levegő, ahogy kell, a nyomásmérőm áll a 200-on, szakad rólam a víz, melegem van, a nyakamba akasztottam a maszkom.

Hallom a darálást, meg hogy lemegyünk oda, ~ 10m mély, ott gyakszizunk - tengervizes szemmosdatás (maszkürítés, csakhogy örüljön az ember :-D), meg a szokásos dolgok, amiket az uszodában, illetve Dorogon nyomtunk.

Az egyik gyerek halál zavarban van, végig tapizza magát - nagy öröm lehetett neki -, mindene megvan-e, igen!, akkor maszkot fel, a lábán már a bkéatappancs rajta volt és uzsgyi, irány a víz!

Hatalmas csobbanás és a gyerek eltűnt a vízben. Eltelt kb 8-10mp, szélsebesen jön fel a víz felszínére, fújja a jacketbe a szuflát, az inflátoron rajta a mutatóujja, még mindig fúj. És akkor megláttam, hogy a jobb füléből folyik a vér. Feladja a cuccait, feljön a hajóra és egy árva szót nem szól. Végül kiderült, felrepedt a dobhártyája a szerencsétlennek, ugyanis elfelejtette felfújni a jacket-et és úgy, ahogy volt, elmerült...

A másodikat kicsit később vésem be ide...