Kedves Békabúvár! 

Valóban két különböző nézőpontból tekintünk erre a kérdésre, de ezen kívül vannak morális vonzatai is. A leveleidből kiderül, hogy régészbúvárként tengeted mindennapjaidat. Ha jól gondolom, akkor nagyjából ismered a hazai vízalatti kutatásokat. Ebben az esetben ismerned kell a Szeged-i, a Balaton-i és a Szolnok-i kutatásainkat is. Ezek egytől egyig non-profit jellegűek voltak. Tehát, mi is tisztában vagyunk a hazai törvényekkel, régészeti előírásokkal és elvekkel. Betartottunk minden szabályt, vállalásainkat erőn felül teljesítettük, a projektek teljes szervezését elintéztük és végezetül, több mint 20 milliót költöttünk a "hobbynkra". Ettől függetlenül mégis szúrjuk egyesek szemét és kigyót-békát kiáltanak ránk, betartanak mindenhol, ahol csak lehetséges. Miért? Ennyit a hazai viszonyokról. Megint csak magyarok vagyunk?????? Eddig a világ számos országában volt szerencsém kutatni, kiváló régészekkel együttdolgozni, de sehol sem tapasztaltam ilyen jellegű hozzáállást, mint itthon. Ezt most nem rád értem, mert végre van egy értelmes ember, akivel meg lehet vitatni ezeket, a nézetkülönbségeket. 

Morális oldalról megvizsgálva a dolgokat, igen csak érdekes képet kapunk. Azt tudjuk, hogy a vízalatti kutatás az egyik legköltségesebb ága a régészetnek. Ha már az adófizetők pénzén vannak feltárva ezek a régészeti területek, akkor miért redukáljuk le a magyar 10 milliós lakosságot a 40 ezres búvártársadalom tagjaira. Ez számomra nagyon is morális kérdés, mert épp olyan joga van a 80 éves Marika néninek megnézni, mint neked vagy nekem. Ezzel nem értek egyet!!! Ettől függetlenül, maximálisan támogatok egy ilyen jellegű víz alatti kiállítást, de ne csak erre gondoljunk, ha lehet. 

A profitorientáltsággal kapcsolatban nincs igazad. Az összes általunk szervezett expedíció elsősorban régészeti, tudományos jelleggel működött, illetve működik, azzal az adalékkal, hogy vannak gazdasági tényezői is. Erre nagyon szigorú szerződések kötik a támogatóinkat és csak azok támogatását fogadjuk el, akik egyetértenek az elveinkkel.  

Attila

Kedves Békabúvár! 

Részemről valóban nem vagyok régész, de az elmúlt években annak szerelmese lettem. Aki ismer, az jól tudja, hogy a gátlástalan "kincsvadászat" elleni harc egyik fő szószólójává váltam. Viszont vannak nézetbeli különbségek a szakma képviselői és a civil szervezetek között. Enged meg, hogy egy kicsit kifejtsem ezt. 

1. Az UNESCO Egyezményt és az ICOMOS International Carta-t minden részletében ismerem, hiszen valóban 2001. óta ezek határozzák meg a régészeti munkák alapelveit, függetlenül attól, hogy az ICOMOS-t már 1996 októberében aláírták. Részünkről, több éve kiváló együttműködésben és teljes támogatásukat élvezve dolgozunk együtt az UNESCO magyar, párizsi, Dél-afrikai és a brazil szervezeteivel. 

2. Az Octopus minden álszentségtől mentes szervezet, így soha sem titkoltuk el szándékunkat senki elől. Nyíltan beszéltünk minden országban ahol kutatásokat végeztünk és a magyar szakma kivételével minden országban szélesre tárt karokkal fognak. Ez így volt Hollandiában is, hiszen a dokumentumok jelentős részét a Hága-i Nemzeti Levéltárban őrzik. Ott a VOC főigazgatójával és a levéltári munkatársak segítségével közösen kutattuk meg a dokumentumokat. Itt megjegyezném, hogy abban állapodtunk meg a munkánk végeztével, hogy a kutatás sikeres befejezését követően először Magyarországon, majd az Amterdam-i Tengeri Régészeti Múzeumban mutatjuk be a feltárást és annak eredményeit. 

3. Az expedíció gazdaságosságának elgondolásai sok emberben téves gondolatokat generálnak. Általában hajlamosak az emberek leragadni a leletek eladásának gondolatán. Ez teljesen téves és óriási hiba lenne részünkről. Azt elismerem, hogy a leletek egy elenyésző százaléka valóban a támogatók tulajdonába kerül, de az alapvető tervünk az expedíció eredményeinek egyéb gazdasági hasznosítása. Ilyenek pl. a nemzetközi kiállítások szervezése, a feltárásokhoz tartozó szerzői jogok hasznosítása, hitelesített leletreplikák készítése és forgalmazása, továbbá a munkákat bemutató könyvek, filmek és egyéb publikációk közzététele. Végezetül, a több éve dédelgetett álmunk alapján, a feltárásaink eredményeiből szeretnénk létrehozni egy Tengeri Régészeti Múzeumot Magyarországon is, hogy mindenki számára elérhetővé váljanak az ilyen jellegű lelet-együttesek. Sajnos sokan téves következtetéseket vonnak le és ezek az emberek válnak a "jól informált" személyekké. De ehhez már hozzá szoktunk. 

4. IN SITU helyzete. Néhány alapinformáció a következő gondolatokhoz. A világ tengereiben, vizeiben több mint 3.000.000 úszójármű került hullámsírba, melyek közül kb. 5-6 %-ról van olyan adat, hogy merre lehet elsüllyedve. A mai napig mindösszesen nem egész 1%-át találták meg és azok töredékén végeztek valamilyen régészeti tevékenységet. A Dél-afrikai kutatásaink során a helyi régészekkel közösen állapítottuk meg, hogy az a hipotézis, hogy ha nem bolygatjuk, akkor még marad idő a későbbi feltárásra, ez teljes egészében megdőlt. Természetesen ez nem vonatkozik minden területre, hanem csak Dél Afrikára. Az ismert, illetve az általunk megtalált roncsokon és leleteken sokkal nagyobb volt a speciális környezet miatti károsodás, mint ahogy az várható lett volna. Ezen megállapításokra alapozva kezdődött el az az államilag finanszírozott program, amely a Dél-afrikai vizekben elsüllyedt 3600 hajóroncs felkutatását és adatainak azonnali rögzítését tűzte ki célul. A tengerek élővilága köztudott, hogy minden szerves anyagot lebontanak és csak a szervetlenek maradhatnak meg. Az igaz, hogy ez a folyamat terület és környezet függő, de nem látom be azt, hogy miért jó az emberiségnek, hogy hagyjuk elpusztulni azt, amit meg lehet még menteni és vannak olyan szervezetek, akik ezért tesznek is valamit. 

Végezetül szeretném megköszönni és elfogadni megkövetésedet. Amennyiben gondolod, szívesen leülök veled beszélgetni ezekről a témákról, mert engem nagyon érdekel. Javaslom, hogy ezt mielőbb tegyük meg, mert a 18-i héten indul az expedíció Brazíliába. 

Baráti üdvözlettel 

Szalóky K. Attila