Nekem mondod... ;-)))

Hát ha érdekel, én strandon voltam...
A szudániakat meg továbbra is egye meg a fene... Az a madártej a végén meg végképp elrontotta a kedvem :-(((

Van olyan is, aminek van cici része. Pl. Aqualung. Csak az a baj, hogy az nekem ott éppen szűk...
(meg egyébként is rózsaszín)

Te most ugye viccelsz...
A Mares éppen azért nem tetszik, mert nagyon tarka: piros, rózsaszín, mindenféle kék grafittivel, hát mint egy papagáj... A Tusa ellenben klasszikus fekete, visszafogott dizájnnal. Így megy hozzá a sárga ABC, nem kell abból is rózsaszínt venni :-)))
Nem telivállas. Itt nézegesd, a Tusa kiegyenlítő térfogat címszó alatt...

Minden további nélkül :-DDD
(Szerencsére a mi házunkban is van egy jó elektroműszerész :-)))

Bagatell ;-)))

Csak ne írj ilyeneket, hogy szoszo.
Éppen a te ajánlásodra a női mellényvásárlási ügyemben a Mares meg a Tusa vív közelharcot... A többi versenyző már kiesett... És a mióta a merülőtársam alig 2 éves Mares mellénye kilyukadt (meg egyébként sem tetszik a színe), nyerésre áll...

Hehe, én a sajátomat sk megjavítottam (legalábbis most éppen működik). Még a fiúk a hajón sem boldogultak vele. Előtte is néha fejbe kellett vágni, hogy égjen, de az éjszakai merülés kellős közepén végleg beadta a kulcsot. Természetesen felkészült búvárként a merülőtársammal kettőnknek 3 lámpája van, csak a harmadik a fedélzeten maradt... :-))) Soha nem volt még ilyen jó éjszakai merülésem, szétröhögtem magam, úgy éreztem magam, mint egy zsúfolt víz alatti discoban, ahol a rengeteg lámpás búvár csak arra koncentrál, el ne veszítse a csoportot meg a párját...

Természetesen a lámpa made in USA. Ugyanitt lámpajavítást vállalok :-)))

Sztem kérd el az eredetit az Alkotótól.
Jobb fénymásoló szalonokban kinyomtatják festővászonra a kívánt méretben... Aztán elviszed a képkeretezőhöz, és ráfeszíti egy szép keretre...

Nagyon kreatív :-((( A szöveg meg brilliáns...

Tulajdonképpen szinte bármilyen hobbit választasz, rá kell jönnöd, hogy jó kis iparág települt rá, és nagy pénzt akarnak csinálni belőle... (Akinek ideje van és még szórakozni is akar, az fizessen...) Amikor síelni kezdtem, egy havi kezdő mérnöki fizetésemből kényelmesen bevásároltam a cuccot. Most már újítanom kéne, de nem lenne elég egy havi (jólmenő :-))) jövedelmem... Egy jobb bicikli lassan egy használt autó ára, de egy normális túrabakancs sem két fillér...

De ezt a kérdést már feszegettük a kötelező és nemkötelező búvároktatás kapcsán...

Nekem is furcsa volt, inkább egy mutáns sellő két farokkal :-O
Mondjuk ezt a régi vátozatot jó, hogy egyszerűsítették, heraldikailag vannak gyenge pontjai...
Hiába, a kevesebb több :-)))
K.7.: A feketére gondoltam, a kékkel most megzavartál.. Így utólag...

Nekem csak rémlik valami, hogy az Adrián tavaly volt pár ember Poseidonnal, és voltak gondjaik, valahogy más a menete, mint az összes többinek...

Nekem is Aqualung van, sok utánaolvasás és személyes érdeklődés után ez tűnt a legjobb választásnak...

Csak a tisztesség kedvéért, ezt a képet nem Sumi csinálta, ő az egyik "modell" (nem a cápa :-)))
Vkitől kaptuk a hajón...

:-DDD
Nagyon agyonbonyolítjátok ezt a vaditató kérdést...
A mi környékünkön a II. világháborús bombatölcséreket hagyták meg erre a célra...

Inkább alkalmi vendég, ha szólok neki, hogy most érdemes...
(Az előbb szóltam neki, hogy hiányolod... :-)))

A buddym csak akkor fórumozik, ha esemény van...
:-)))

Értem...
Mondjuk én annyira nem élveztem, mikor szabadtüdővel húzgáltam felfelé az "ájult" fiúkat az Adria mélyéről... :-)))
De egyébként tényleg sokat tanultunk, bár a mi oktatónk nem éppen a szakma csúcsa...

Azért arra kíváncsi lennék, hogy CMAS** után miért csináltál UEF rescue-t?
Ennyire gyenge volt a ** képzés?

Amúgy nekem kb. 40 merülésem volt, mikor a **-ot csináltuk. Most lassan elérem a 100-at. Már régebben tervezgetjük a merülőtársammal, de ez a balset megerősített abban, hogy továbbtanuljuk, és jövőre DM, még akkor is, ha valószínű nem fogunk hivatásosként dolgozni. Persze ennek feltétele, hogy egy igazán jó oktatót találjunk, akivel pótoljuk eddigi hiányosságainkat, és jó továbbképzést ad...

És ez a hidegfront, ami még minket is boldogított, most ér Szudánba...
:-DDD

Hehehe, nem mindegy, hogy 8 vagy 9 hónap...
Egyébként amilyen szinten az a fiú angolul beszélt, abból bármit lehetett érteni... Na igen, a guidok gyengeségeinél azt már meg sem említettük, hogy egyik sem volt egy nyelvzseni...

Tőlem kérdezed???
Én is csak hallottam egy elgondolkoztató dolgot, én is várom, hogy valaki részletes magyarázatot adjon...

Még megnéztem a jegyzeteimet, végülis mi azt tanultuk, hogy első lépésben a veszélyzónából kell kihozni. Ha nem javul az állapota (ájult, nincs a szájában a redo, stb.) akkor tovább fel. Abban meg egybevágnak (szerencsére csak elméleti) ismereteink Káplánnal, hogy a görcsölő embert nem szabad felfelé vinni.

Nekünk egyszer valaki mesélt egy érdekeset: ha az oxigénmérgezéstől begörcsöl valaki és éppen tele van a tüdeje, levegő se ki se be, akkor tuti kampec, mert mire felhozod, a kitáguló levegőtől szétreped a tüdeje. Csak kicsit szabad feljebb hozni, ha nem enyhül a görcs, vagy elájul, meg kell várni míg ellazul és kibuborékolhat a levegő a tüdejéből. Szte még az is jobb, ha megvárjuk, míg lenn meghal és fenn újraélesztik, merthogy szétrepedt tüdővel esélye sincs.

Sajnos nem emlékszem az illető nevére, jó lenne ha elsőkézből szólalna meg, én meg vitaindítónak szánom a dolgot és szintén kíváncsi vagyok a nagytudásúak véleményére...

Hmmm...
Ez a téma egyszer már volt, Oceanic vs Suunto. Tavaly volt pár dekos merülésünk az Adrián, a srácok Oceanic-kal, én Suuntoval szigorúra állítva. Mivel roncsmerülések voltak, a merülési profil elég egységes volt, a dekoidők nagyon különbözőek. Az Oceanic nagyon "laza" volt, sokszor jóval kevesebbet adott. Annak a néhány merülésnek a tapasztalata azt mutatta, hogy bizony kell annyi, amennyit a Suunto ad. Nem lettek dekobetegek, de jobban kimerítette őket a merülés. Ezt meg is beszéltük, és eldöntötték, hogy ezután ők is a Suunto alapján dekoznak, vagy rátesznek az Oceanic adataira...
Aztán ha nézzük a balesetes merülésünket: reggeli első merülés volt, tehát már nem nagyon volt az előzőekből maradék. A merülőpár együtt mozgott, a végén az Uwatech 30 percet, az Oceanic 39-et adott. Tehát itt már valóban nagyon elszaladt a dolog a biztonság javára, lehet, hogy ezért nem lett Tominak semmi baja.
 
Érdekes kérdések...

Aztán meg hetekig tanuló voltál: először mellettünk (pedig mi sem voltunk öreg rókák, még most sem vagyunk azok), aztán meg Garfield mellett... Még szerencse, hogy nem a hozzád hasonló "jólképzettekkel" kezdted meg gyakorlati pályafutásodat... ;-))) Bele se merek gondolni!

Huh, de felkészült vagy!
Egyébként meg éljen a CMAS: mi 56 méterig mehetünk és dekózhatunk is!
Igaz, nem is háromnapos gyorstalpaló után kapjuk a kártyát! :-)))

Na, ezek a számok is egyre rosszabbak. Medve 16 óra felszíni időt ír, sztem majdnem megvolt a 24. A balesetes merülés ugyanis kora reggeli volt. Aztán Salem, meg valami jelentéktelen reef, éjszakai nem volt. Másnap reggeli volt az Elphinstone. Órára pontosan nem tudom megmondani mikor, max. 1-2 óra eltérés lehetett a 24-hez képest...

Bocs, ha félreérthető voltam, természetesen nem arra gondoltam, hogy folyamatosan keresi a bajt és feszegeti a határokat (akkor nyilván mi sem mennénk vele), hanem hogy tudja kezelni a helyzetet, ha sorra elfogynak a biztonsági tényezők.

Azért Tomi bevallotta, hogy őt bizony megcsapta a nitrogén, épp annyira, hogy csak kövesse a guidot, élvezze a merülést és ne törődjön semmivel. Tanultuk a dekos merüléseket és volt máskor is együtt dekozás, persze, hogy tudja, hogy ha 6 méteren van 6 perce, akkor előtte 3-on már begyűjtötte a 30-at, + a 3 perc biztonsági. Csak éppen az új kompjuter ezt nem mutatta részletesen, ő meg nem gondolkozott, csak a dekoállomáson döbbent rá, hogy mi a szitu.

Meggyőződésem, hogy a guide sem volt teljesen tiszta, először 100 bárnál (itt kellett volna megkezdeni a kidekozást) aztán 80-nál is csak leokézta az adataimat, de érdemben nem reagált.

A harmadik srác, egy divemaster, nagyon tapasztalt búvár, régebben magas szinten versenyzett tájoló búvárként. ő megszokta, hogy utolsó slukkig küzd. Most volt először a Vörösön, ráadásul a túra előtt vett egy vízalatti fényképezőt, szóval minden pillanatot ki akart használni... Arra számított, hogy ha túlszalad, majd mi fenn kisegítjük levegővel. Itt számolta el magát, hogy az eleve késői felemelkedés, a pánik és az áramlás miatt nekünk is elfogytak a tartalékaink.

Ezeket azért írom le, mert nem biztos, hogy hogy a vagánykodás, meg a szuicid hajlam vezet egy balesethez...

Na, ne drámázz, a repülőn mást meséltél :-)))
És nem is a mi hajónkon voltál, pokolról szó sem lehet ;-)))

Hát itt eltelt vagy félóra a szerencsétlenkedéssel...
Én úgy tudom, 10 percet ad a kompjuter. Még nem próbáltam.

A guidok döntötték el, tapasztalati úton.
Sajnos a kompjuter nem tud mit kezdeni a nedves rekompresszióval, és ezt figyelembe vették...

HIHIHI, kedvet kaptál egy kis kalandtúrához???
:-P

Egyébként még annyit, hogy eddigi búvárpályafutásom során most összeszámoltam, összesen 5 dekos merülésem van, ez 6% alatti teljesítmény. Ebből kettő nem volt tervezett, a mostani meg egy korábbi vészhelyzetből adódó.
Még egy átlagos safarin is nagyon de nagyon messze vagyunk a dekos merülésektől...

Huh, azért ennyire nem súlyos a helyzet!
Ilyen csak most volt egyszer, hogy azért adtam oda, mert az övék ki volt akadva. Mint említettem, még nem voltunk sosem ilyen vészhelyzetben. És miután majdnem letelt a teljes nap, és mehettek merülni, úgy gondoltam, inkább legyen náluk valami.

Az azonos profilt meg ilyeneket olyan esetekre gondoltam, hogy pl. volt amikor elfelejtettem kompjutert vinni, vagy odaadtam olyannak, akinek nem volt egy tervezetten dekos merülésre, és utána a következőn is az enyém szerint merültünk együtt.

Azért bocs, de teljesen hülyék nem vagyunk. Egyébként a kompjuter sem mindenható, és ne felejtsük el, hogy amikor nem volt, akkor is éltek emberek és merültek. Ti férfiak hajlamosak vagytok egy kicsit túlmisztifizálni ezeket az elektromos kütyüket...

Nemá, mindjárt bepisilek a röhögéstől...
És akkor megint írhatok egy hosszú hozzászólást a balesetesbe a poszttraumás stressz feldolgozásáról...

:-DDD
Hát nem ismerted meg a nickjéről, meg a stílusáról???

Nem bírok, percek óta azon röhögök, hogy 2 rendőr megy a sivatagban....
:-P

Nem viccelek :-)))
Ilyenkor természetesen igyekszünk azonos profilt merülni, és az enyém szerint dekozunk ki, ha kell, de most nem kellett. Egyébként a CMAS megengedi a dekos merülést, sőt tanítják is (azt hiszem ezt te jobban tudod), ennek ellenére igyekszünk elkerülni.

:-DDD
Sumaher a merülőtársam. Jó, hogy egész úton hazafelé dumcsiztatok a repülőn...

Igen, mi kidekóztunk rendesen, a két mélyen úszó őrült és az őket kísérő guide nem tudta befejezni a merülést. Másnap az én kompjuteremmel mentek. Én nem merültem, még mindig nem voltam valami jól. Egyébként az egyiknek működött a kompjutere, csak folyamatosan villogott. A merülés után újrakezdte a 24 órát... A balesetes guide compjuterét meg egyszerűen kiütötték...

Igen, tulajdonképpen én is ezt a folyamatot láttam: nagyon hamar rájöttünk, hogy nagyon gyengekezűek a guidok... Gyakorlatilag semmi tekintélyük nem volt.

Erre a srácok, mint az oviban, mikor megérzik a gyerekek, hogy végre csak a szunyókáló dadus vigyáz rájuk, rögtön megragadták az alkalmat és elkezdtek rosszalkodni. Mi négyen már többször merültünk együtt, és soha még csak komolyabb vészhelyzetünk sem volt. Most nagyon elszabadult a pokol, és ez lett a vége...

A 39 perces az 33+6 volt, a másikat nem tudom. Azt mesélték a fiúk, hogy a deko alatt a lehető legtakarékosabban lélegeztek, ami szerintem nem előnyös kidekozásnál...

Most beszéltem a merülőtársammal, akin úgy látszik most jön ki a stressz és elég rosszul van, vele meg azt elemezgettük, hogy miért nem adtak nitroxot a fiúknak. ő felvetette a guidnak, hogy nitroxxal menjenek vissza, de az határozottan megtiltotta. Érdekes. Én is úgy emlékszem, hogy a nitrox jót tesz kidekózásnál.

Amúgy én is utána olvastam, felszíni oxigén adás után is dekokamrába kell menni, az csak késlelteti a tüneteket. És a nedves rekompresszió így semmit sem ért, jóval mélyebben kellett volna kezdeni...

Mindkét említett guide helyi erő volt. Az egyik Muhab (aki balesetet szenvedett) a másik Ibrahim. Azt kell mondjam, messze a leggyengébbek voltak, akikkel valaha is merültem. Mindketten.

Azért nem bánom, ha majd elemezgetitek a dolgot... Mondjuk mi két napig rágtuk a csontot, hogy mit kellett volna másképp csinálni... És valóban arra jutottunk, hogy a balesethez szinte az összes szereplő sorozatos hibája vezetett...

A felkészületlen hajó, a felkészületlen guide és a felelőtlen, önfeledt búvárok esete.

A két fiút csak aznapra tiltották el, másnap már jöttek az Elphinstone-ra.
 
Ez a balesetes merülés után a Salem Express jött. Több okból nem akartam kihagyni: egyrészt mert régebben is nagyon tetszett az a roncs, másrészt, mert úgy gondoltam, hogy "kutyaharapást szőrével" alapon egy kellemes merüléssel feledtethetem az előző stresszhelyzetet. Ehhez képest borult idő, hullámzás, sötét zaccos víz és áramlás fogadott a Salemnél... Önmagában is élvezhetetlen volt, pláne ilyen felfokozott idegállapotban. Megint bepánikoltam minden ok nélkül, de a merülőtársam nagyon figyelt és segített, végülis végigcsináltuk a merülést. Aznap már nem merültem többet, még este is gyomoridegem volt, de másnap a cápák között már megint jól éreztem magam... :-)))

Felmerült az oxigén kérdés, de azt mondta a vezető guide, hogy azt jegyzőkönyvezni kell és mindenképp dekókamrába menni. És ezt nagyon el akarták kerülni.

Amúgy a nitroxosok helyzete valóban érdekes. Én nem voltam valami kommunikatív állapotban, de a merülőtársam megkérdezte dekózás közben az egyiktől, mennyi levegője van. 30 bar volt, a másikat nem kérdezte, mert épp a dekóbójával babrált, de úgy gondolta, neki sem lehet nagyon több, és ennyivel semmire sem megyünk. Később kiderült, hogy 70 barral jött ki. Ha csak annyit tesz, hogy bennhagyja a tankját a zodiacban és lelógatjuk a többieknek, már megoldottuk volna a problémát. Ez a fiú divemaster és pontosan átlátta a helyzetet, tulajdonképpen nem tudom, miért nem tette meg. Beszéltünk a dologról, ő sem talált rá magyarázatot. Nyilván nem mindig jut a legjobb megoldás az ember eszébe...

Most akkor elmesélem azt a merülést, amelyiken a hét résztvevőből öten üresre szívtuk a palackot - beleértve a guidot is - és ebből hárman nem tudták befejezni a dekózást...

Márcsak azért is, mert a repülőn már azt hallottuk vissza saját merülésünkről, hogy 50 alá csúsztunk, gondolom a mélység azóta csak növekedett ;-)))

Abu Khafan, jó kis fal, a zátony végén nagy platóval. Zodiakkal vittek ki, eredetileg drift lett volna, de elég gyenge volt az áramlás. A guid egy nagyon kezdő fiatal srác, aki ráadásul egy autóbaleset miatt 8 hónapot kihagyott és mi voltunk az első csoportja. Hat búvár merült, ebből ketten nitroxxal, négyen levegővel mentünk. Viszonylag tapasztalt búvárok, köztük két divemaster. A terv az volt, hogy lemegyünk 30-ig, aztán sodródunk a platóig, majd a zátony mellett a plató fölött visszaúszunk a hajóra, vagy ha erős az áramlás, egy védett helyen megvárjuk a zodiákot.

Beugrás után gyorsan haladtunk lefelé, a két nitroxos megállt 30-on, a többiek a guide vezetésével tovább... Én megálltam 39-en, ők négyen lecsúsztak 43-46 m közé. Látszólag mind jól volt, élvezték a mélységet és hogy a guide nem húzza felfelé őket. Igen ám, de percek múlva sem indultak felfelé. Végül mégis feljebb jöttek, és felmentünk 30-ra a nitroxosok mellé. Közben láttam, hogy elérjük a platót, és ahelyett, hogy fordulnánk fölötte, az oldalában úszunk tovább. A mélyebben lévő guide nyilván nem vette észre, hogy már a plató oldalában vagyunk. Bemutattam a guide-nak a 100, majd 80 bart, meg 15 perc dekót és próbáltam jelezni, hogy fejezzük be a merülést és induljunk fel. Erre nekiállt nyugtatgatni, hogy minden OK, és jelzett, hogy induljunk el a plató felett a hajó felé. Csakhogy a reef akkor már nem látszott, és a hajóhoz közel 180 fokot kellett volna fordulni, de mi csak 90-et fordultunk, vagyis elindultunk keresztbe a platón, még mindig 20-25 m mélyen és nem emelkedtünk.

Ez volt az a pillanat, amikor úgy döntöttem, hogy ez a a fiú többet nekem nem dumál. Azonnal megkezdtem a felemelkedést, aztán jeleztem a merülőtársamnak, hogy nézzen rá a kompjuterére és induljon felfelé, de gyorsan. Képbe volt, feljött hozzám és együtt felemelkedtünk 5 m-re. Ekkor nekem 70 barom volt és 18 perc dekó (Suunto), a merülőtársamnak 60 bar és 16 perc dekó (Oceanic). Már a nitroxosok is feljöttek dekózni, a guide meg a másik két fiú tovább úszott 20-25 m-en. Fenn volt egy kis áramlás, így lassan távolodtunk tőlük, és ösztönösen pedálozni kezdtünk, hogy felettük maradjunk.

Ekkor a folyamatos idegeskedés átment nálam pánikba. Még sosem voltam víz alatt pánikhelyzetben, most megtudtam milyen. Érdekes módon nem magunk miatt aggódtam, hiszen már megoldódott a helyzetünk, hanem az alattunk lévő két jó barátunk miatt. Nyilvánvaló volt, hogy kevesebb levegőjük és több dekóidejük volt, és nem készültek felfelé, úszkáltak, fényképezgettek, a guide meg csak úgy kisérgette őket. Lepergett a szemem előtt, hogy hamarosan elfogy a levegőjük, és semmit nem tudunk tenni értük, még arra sincs esélyünk, hogy legalább felhozzuk őket. Ahogy ez ilyenkor van, nagyon elkezdtem kapkodni a levegőt, már folyamatos légszomjam volt, sőt a mélységet is csak úgy-ahogy tudtam tartani folyamatosan lefelé pedálozva. Legszívesebben fellőttem volna magam levegőért, és nagyon erősen kellett kontrollálnom magam, nehogy megtegyem, és valahogy lenn maradjak... Kicsit lemaradtam a merülőtársamtól, észre is vette és hátranézett. Azt mondta, rögtön látta, hogy bajban vagyok, nagyon erősen pedáloztam, hatalmas buborékfelhőben. Intettem, hogy jöjjön oda, mert rosszul vagyok. Ahogy tanítják, amikor megkapaszkodtam benne, rögtön jobban lettem és rendezni tudtam a légzésemet is. Megbeszéltük, hogy nem pedálozunk tovább, mert nagyon sok levegő elment és bár ő is aggódott a többiek miatt, nyugtatgatott, hogy úgysem tehetünk semmit. Aztán szépen összekapaszkodva dekóztunk tovább.

Valami felsőbb sugallatra a guide egyszer csak felnézett ránk, és érdeklődött, hogy jól vagyunk-e. Hihetelen, de még ő kérdezte... Azonnal elkezdtünk mindketten mutogatni neki, hogy nézze már meg a műszereit, és jöjjenek fel. Szerencsére engedelmeskedett, megnézte a nyomásmérőjét és észbe kapott, összeszedte a két srácot és amilyen gyorsan csak lehetett, feljöttek hozzánk. A két fiúnak 30, illetve 39 perc dekóideje volt, a guide nem mutatta meg, mindhárman 50 bar alatt voltak.

Amikor felértek, a guide ellenőrzött minket, és amikor látta, hogy alig 20 barom van és vagy 10 perc dekóm, előzékenyen odanyújtotta az octopuszát. Egy úriember, komolyan mondom. Persze úrinő módjára elutasítottam... Az utolsó percekben már gyakorlatilag nullán állt a nyomásmérőm, de még jött a levegő. A merülőtársam előbb végzett, de megvárt lenn, már neki sem volt szinte semmi a tankjában. Felmentünk a zodiacba, a guide felkisért, kérdeztük, hozzunk-e palackot. Azt mondta, arra nincs idő, várjuk meg őket, majd a hajón rendezzük a dolgot. Hihetetlen, de azzal a néhány bárral annyit dekóztak, hogy mire mindhármuk tankja kiürült, az egyik fiúnak csak 2 perc, a másiknak 11 perc dekóideje maradt.

A korábban kivitt két nitroxos már jelezte a hajón, hogy baj lesz, de senki nem reagált. Amikor kimentünk, és elmondtuk a másik guide-nak, hogy mi történt, akkor kezdődött meg a nagy tanakodás, hogy mi legyen. Kiderült, hogy nincs feltöltött tartalék palack, így nem tudnak azonnal a hajó alá menni és befejezni a merülést. Egy töltőfej volt, az egyik srác palackját azonnal tölteni kezdték, a másik átszerelt egy olyan palackra, amiben az előző merülésből maradt 80 bar. A fenti guide a saját maradék levegővel lekisérte őket, persze már rengeteg idő elment, a kompjuterek letiltottak... A dekókamrát meg akarták úszni, ezért döntöttek a veszélyes nedves rekompresszió mellett, 5 méteren 30 percet voltak lenn. A balesetet szenvedett guiddal nem törődtek... Aztán mindannyian kaptak inni valami sóoldatot, ami állítólag leköti a nitrogént és másnapig folyamatosan figyeltük őket...

Érdekes, én azt hittem, vontatunk benneteket ;-)))

Hát akkor meg mit síránkozol.
Ha ez vígasztal, delfin nekünk sem volt, sőt teknős se, csak egy pillanatra, mikor feljött levegőért a hajó mellett...