Először a legfontosabb, hogy őszinte, mély eggyüttérzésemről biztosítsam e szomorú tragédia kapcsán az egész családot !!!
Magam is merültem már, az ominózus vezetővel, és hát bizony sajnos igaz, hogy csak szerencse kérdése volt, hogy ez a tragédia nem következett be előbb. Mivel fotózom, kamerázom, ezért általában a párommal igyekszem "külön utakat járni". Aki csinálja, az pontosan tudja miért. Sajnos a merülések során több ízben találkoztam azzal a bizonyos merülésvezetővel, aki következetesen a helyét a csoportja előtt 8-10 méterrel határozta meg. Később valamelyik merülés után négyszemközt "tréfásan" meg is jegyeztem, hogy "Nálad aztán bárki kiihatná a vörös tengert, mire konstatálnád a szitut", amire a "vicces" válasz az volt, hogy "figyelj, nem véletlen írja alá mindenki azt a bizonyos papírt"!!
Innen Donnak címezném: Szóval 600 merülésen túl tartok, nyugalmi állapotban 2-2,5percig bírom levegő nélkül, de egy dolog amikor teleszívod magad levegővel, és tudod, hogy nincs több, és másik dolog amikor nyugodtan kifújod a levegőt, és utána nincs több, és a "társad " tőled több méterre van tőled !!! Jóval az ötszázadik merülésem után, "tréfából?" megcsinálták velem, (elzárták a csapomat) egy barlang szűk bejárati szakaszán, és bár az a valaki, aki nagyon nagy névnek számított NAUI-s körökben (már sajnos nem él) mint utólag kiderült vigyázott rám, elmondhatom hogy nagyon nagyon rosszul esett a "tréfa", olyannyira, hogy a szűk hely miatt a jackettemből szippantottam egy jó egészségeset. Végső konklúzió, az ellenségemnek sem kívánom azt az érzést.