ezt dicséretnek fogom fel :)

Na még egy hajós (majdnem) történet:

Egyszer egy kellemes estén, fáradtan dőltem az ágyba, és mondtam az akkori páromnak, hogy még mielőtt lekapcsolnám a villanyt, el szeretnék olvasni egy jó cikket a Submarine magazinban. Direkte estére hagytam, mert nagyon érdekesnek tűnt. Az adriai hajózásról szólt, praktikák, engedélyek és egyebek. Nem kisebb szerző jegyezte a cikket, mint ősember. Megigazítottam a párnámat a fejem alatt, elhelyezkedtem kényelmesen, majd nekikezdtem a várva várt cikknek. Tényleg érdekes volt! A szerző még példát is hozott, hogy mit lehet rosszul csinálni és mire figyeljünk ha saját hajóval megyünk merülni. Egy idő után feltűnt a sok hasonlatosság a példák és az én csónakom, no meg tetteim között. A cikk felénél kicsit bosszankodva, de persze egy kicsit mosolyogva is (csak azt sajnáltam, hogy nem tudok rögtön visszavágni) döbbentem rá, hogy a szerző bizony-bizony rólam ír, hiszen Korcula szigetén, nem egyszer futottunk össze és vártunk egymásra, ki-ki a maga csónakjában, hogy a másik fejezze be a merülését. A hőn áhított és érdekesnek tűnő cikk gyakorlatilag felsorolta mi mindent csináltam rosszul a szerző szerint (amikben volt persze némi igazság), mint hajós kapitány. /például hanyagul dobtam le a horgonyt és csak egyet, és nem néztem meg, hogy rendesen tart-e, de hát fiatalon nem volt gond az sem, hogy merülés közben látván, hogy megy el a hajóm, 20 méteren fogtam a horgonyt, kihúztam a part felé a csónakot, majd mivel homokos volt az aljzat ledobtam a horgonyt, tudván, hogy 10 perc és kezdhetem előlről a mutatványt. Nem akartam a roncshoz kötni, hogy ne legyen kötél a képben/ Hát nem erre voltam kiváncsi lefekvés előtt, de a poén így lett teljes, azóta is gyakran emlékszem vissza, hogy nem tudtam nevessek-e vagy bosszankodjam. ősember szeret borsot törni az ember orra alá. Sőt az enyém alá is!

Na szundítok megint egy kicsit! :-)  

:-)

:) kicsit beljebb tolom lacibacsit a naprol, mert igencsak felerosodott az úvébbéj, aztan pihengessen egy kicsit, latja milyen szepen tancolnak a levelek a diofa ágain? :)

danx, hja, a regi szep idok, en mar a "szervezett" keretek kozott ismerkedtem meg a horvatorszagi buvarkodas vilagaval, jok lehettek ezek a "szabad" idok. kis szunyokalas utan egy ujabb tortenet?

Szép emlékek kötnek a Linához, bár a roncs maga csalódás volt nekem egy kicsit. Olvastam, hogy ez a legszebb hajó a horvátoknál és rákészültem nagyon a fotózására. Egy hétig figyeltem az időjárás jelentést, mert mi Krk-n voltunk Glavotok magasságában, a Lina meg Cres szigeten, de a másik az olasz felőli oldalon. Át kellett vágnunk ugye a velebiti csatornán, megkerülnünk Cres csúcsát és még hajózni a sziget mellett a Lináig. Mindezt egy 3,8 méteres kis zodiakkal, 15 lovas motorral, ami igaz tudja repíteni a hajót 25-30 km/h-val, csak a hullámokat nem szereti (merev aljú, de összerakós). Na szóval neki indultunk, egy szép reggeli napon, amikor jó időt ígértek, és a hegyek felett nem várakoztak a felhők. Csakhogy pontosan nem tudtuk merre van a Lina. Okosok megmutatták nekünk kb. melyik öböl, de abban nem nagyon bíztunk. Kis hullámzás volt odafelé, de azért másfél óra alatt megvolt az út, már csak várnunk kellett egy búvárhajóra, hogy lássuk merre van a Lina. Fél óra várakozás után szerencsénk volt, mert volt aznap valamelyik bázisnál tervbe véve a Lina, és jöttek vagy húsz búvárral. Megvártuk míg végeznek, aztán mentünk fotózni. Majd pihi, napozás, kaja a hajóban, megint merülés és délután haza. Egy óra volt visszafelé az út, mert tükör vízen mehettünk. Szuper volt! Kép nem készült jó, mert nagy a hajó és psizkos volt a víz, de jó kis kaland volt!
Jöhet a kockás takaró! :-)

Ilyen a jó merülő (és élet)társ :)

joestet, oregapam, mesel majd azokrol az idokrol? betakarom kockas pleddel :)

ha tehetem, 15L palackkal merulok, akkor fogyasztok kb ugy, mint a csajom. de csak kb mert cca 20-30 barral mindig tobbje van, mint nekem. multifunkcionalis. nem csak hogy tudja, merre mentek a tobbiek, amig a kepet heggesztettem, de meg levegot is tud adni, ha ugy adodik.

Oh, a Lina! Még saját hajóval merültem meg, akkor még lehetett. De szép idők is voltak!

Meg a mélység megválasztása se mindegy. Kezdő búvár ha lehet mindig lent bóklászik "nehogymátízméteresetmerüljekamikortizennyóccisvanitt"! A tapasztalt búvár elgondolkodik, minek lemenni ha nincs miért a vörösön mondjuk vagy pl. élő sztori tavasszal Lina. Nem tudsz rákötni csak a parthoz, a csapat lezúz 30-ra és ott úszik 5 percet a roncsig, a rutinos meg 10 méteren neadjisten a felszínen ha van bója (volt) elkóricál, aztán amikor eléri az érdekes részét lemegy.
Szóval a csapathoz képest sok levegő elfogyásának rengeteg oka van - beleértve a felsoroltakat, és még egy tonna másik van. Ha pedig úgy globál az ember többet eszik a barátainál, nagyon egyszerű a megoldás, te legyél mindig legsekélyebben. 1-2m csodákra képes, esetleg egy 15L-es palack ha a többiek 12-vel nyomják.

Amivel még legálisan csökkenthető az aer pocsékolás: jó kiegyensulyozás, jó meleg ruha - szoros, hogy mozdulni se tudj - tehát nem mocorogni, nem puffogni. Ami segít takarékoskodni: a meleg víz. Ez a legjobb!

nekem sokat segített, amikor megértettem, hogy nem szabad kergetni a halakat, meregyrészt úccse fogom meg őket, másrészt elfüstölöm a levegőt pikk-pakk. ha megnézed a keveset fogyasztókat, azok épp csak vegetálnak a víz alatt. lebegnek, és néha rúgnak egyet a haladás kedvéért.
amióta zen búvár lettem lényegesen kevesebbet fogyasztok, és a fejem se fájdul meg a levegő "spórolástól".

Ezt a számítási módszert védesd le. Nekem nagyon kreatívnak tűnik.:)

A kevesebb tapasztalattal rendelkező búvárok nem feltétlenül azért fogyasztanak többet, mert nagyobb a tüdejük, vagy a testtömegük, hanem azért, mert: stresszesebbek, esetleg túl vannak súlyozva, de főleg mert a lebegési hiátusok kompenzálása miatt a kelleténél többet mozognak, úsznak, illetve felesleges levegővételekkel is besegítenek.(A fotósok, videosok is ezért "esznek" többet, ők - igaz tudatosan - de képesek akár harminc bart is elfújni egy-egy jó perspektíva kitartásáért, arról nem beszélve, hogy az úszási térfogatuk is eleve több a cipelt monstrumok miatt)

A gyakorlat ezeket a problémákat előbb, vagy útóbb megoldja.

Az aktuális levegőfogyasztásoddal azonban érdemes tisztában lenni, de nem "normál", meg "szokványos" kategóriákban, mert olyan nincs. Ki kell számolnod  a "felszíni" levegőfogyasztásod úgy, hogy adott, tartott mélységben mondjuk 10 vagy 20 méteren az átlagos tempódban úszol tíz percet és rögzíted a fogyasztást fejben, vagy táblán. A 2 vagy 3 baron mért fogyasztást visszaosztod 1 barra, un. elméleti felszíni levegőfogyasztásra, és máris van egy saját (mért) fogyasztási adatod, melyet a merülési tervedhez igaztítva az aktuális mélységek szorzóival szinte slukkra kiszámolhatod a tervezett merülés fogyasztási volumenét, sőt azt is tudod, aktuálisan mennyit "eszel" az adott merülési mélységen. Persze ez nagyon módosulhat pl. egy merülési incidens, vagy a mért viszonyoktól jelentősen eltérő áramlás esetén, de segít jó méretű palackot választani a tervezett merülésedhez, javítja az önbizalmadat, mert mérheted a fejlődést. Persze nem a max. mélységés-merülési idő konstellációban, mert az csacsiság. (jól hangzik "a negyvenen voltunk, egy egyórás merülésen" de ha ez 1 perc 40 méter és 56 perc 8 méter + 3 perc SS merülési profilt jelent, akkor nem hencegnék vele) Az átlagos merülési mélység-merülési idő már alkalmasabb arány a levegőfogyasztásod megítélésére.

Szóval azt javaslom ne stresszeld magad azzal, hogy benevezel a levegőfogyasztási szájkarate világbajnokságba, ami tapasztalataim szerint a sportot éppen elkezdőknél szinte törvényszerű. Neked nem másokhoz, hanem saját magadhoz képest kell optimalizálni a levegőfogyasztásodat, ezért nem érdemes rombolni az önbizalmadat azzal, hogy én egy gőzgép vagyok. Addig is annyi levegőt fogyassz, amivel aktuális képességeid alapján a legkomfortosabban érzed magad a víz alatt, és ne annyit amennyivel dobogóra kerülhetsz a hajón. Ugyanis érmeket nem osztanak, de fájni fog a fejed, és utálni fogod az egészet.

A merüléseid ismeretében simán kiszámolható a levegőfogyasztásod. Normál esetben percenként 20 literrel szokás kalkulálni, nem harminccal mint te lentebb (10*3 liter), a szokványos a 15 liter, a kevesebb levegőt fogyasztóknál meg 10 liter körüli. Nem kell ide kopoltyú.

Nem akartam túlbonyolítan a számításokat. Csak tudom, hogy elég rendesen fogyasztottam a kevés merüléseim mindegyikén, de azzal nyugtattak az oktatóim, hogy ez majd javulni fog amint többet merülök és több rutinom lesz. Majd meglátom, ha mégsem javulok akkor ott a 15-ös palack ami javít 25%-ot a helyzeten :D

Érdekesen számolsz, a normál levegőfogyasztás számításra nem tanítottak meg?:) De ne aggódj, ez azért fejlődik erősen, a kezdeti időkben nekem nagyon rossz volt, most meg olyan átlagos, van, akinek az enyémnél sokkal jobb. Olyan is akad, akinek elejétől fogva jó. 100 merülés környékén érdemes visszatérni a különbségekre.

Akkor testsúlyban, tüdőkapacitásban, stb vagy nagyon eltérünk, vagy kopoltyúid vannak. Más lehetőséget én nem látok. Átlagosan 10 méteres mélységgel amit te lerírsz percenkénti 10 lélegzetvétellel az 2bar x 10 lélegzetvétel x 3 liter levegő x 73 perrc = 4380 liter. 200 barbol ha megmaradt 50 akkor az 1800 liter levegő a 4380-hoz képest. Számomra ezután a kopoltyú tűnik a legvalószínűbb variációnak.

Ezt meg kell, hogy cáfoljam, mert én is éppenvóter volnék és a 19. merülésem a Neufeld-i tóban 74 perc volt és a max mélység pedig 21,3 méter. 1db 12L palack és maradt 50 bar-om.

Jól látszik, hogy egy tapasztaltabb búvár mennyivel kevesebbet fogyaszt egy kezdőnél (pl nálam). Azt hiszem egy 83 perces merülés alatt, még ha nem is mennék 10-15 m alá,  a harmadik 15-ös palacknak is neki kellene fogjak, csak nem tudom, hogy hogy vinném azt le :))

Meg főleg a bali merülések...

Nálam az eddigi 247 merülés átlaga 59 perc. A Dc-s fotós szafarik is javítják az átlagot.

Egyre sekélyesebbek a merüléseid, ez lenne a konklúzió? :-)

Hőmérséklet és mélység átlag nálam kevéssé van nyilvántartva éss a suunto program se tudja megmondani (legalábbis az 1.6 amit használok). 52 perc az átlag merülési időm.