Kölcsönhatásba nem, de folyamatosan mennek át rajta. Egyébként csak nem akartam olyan nagy dolgokkal előjönni, mint az atom. Én kicsiben gondolkodom! :-)

hát, ha rá tudsz egyet venni hogy bármi kölcsönhatásba lépjen az általad épp vizsgált dobhártyával :)

Neutrínók? :-)

mekkora frekvenciàkat lehet egyáltalán mérni ill. elméletileg átvinni?
Szobahőmérsékleten és 1 bar nyomáson egy 1 cm2 -es felületen nagyságrendileg 10^23 ütközés történik a levegőmolekulák részéről. 10^-6 millibar -os vákumban (kb. ennyit lehet max laborkörülmények között "könnyen" produkálni) ez még mindig 10^14 nagyságrendű, de ekkora vákumban egy sejtes preparátum nem hiszem hogy sokáig működne (ill. a saját párolgása megakadályozná a vákum elérését).
Szóval jól nem tudom elképzelni, hogyan is mehetne egy ilyen állítás bizonyítása.
Szerencsésebb lett volna talán a szemmel példálózni, kevés fotonos kísérleteket könnyebb elképzelni/kivitelezni :)

Nem mondtam, hogy hallunk egy molekulát. Épp azt mondtam, hogy nem. Ingerületet kelt. Nyilván egy átlagos sebességű molekuláról van szó. De ezt "zajként" azonosítjuk nem tudatosul tehát nem halljuk. Gondolom az ilyen kisérleteket preparátumokon végzik. Ha már az én fülemnél tartunk én egy kicsit süket vagyok.
A polimert nem teljesen értem. Láttam, elvileg minden villanykapcsoló egy molekula és minden nylonzacskó.
Lehet ez már gumiszoba téma...

A cápákat nem kell etetni. Esznek azok maguktól is. Ha már, akkor olyan cápaetetést szeretnék látni, amelyikben valaki partedlit köt a cápa nyakára, és kanalanként adagolja a pépet a cápa szájába.

Hallunk egy molekulát? Ez elég precíz definíció? Esetleg láttál már szabad szemmel egy polimer molekulát? Elvileg akármekkora lehet. Agyon is üthet. És mekkora sebességgel, energiával, impulzussal... ?

Az meg szintén jó kérdés, hogy te füled legyen olyan környezetben (vákum ?) hogy egy molekula ütközését tudják rajta mérni. Persze csak egyenlítési képesség kérdése az egész :-)

Na, sikerült felkavarnom az iszapot?

Te sokkal kedvesebben tudod mondani...

Te rühes!
Én csak közérthetőbben interpretáltam a professzor úr mondandóját (hogy Káplán is megértse)

nem is rád akartam uszítani, hanem a macsekra

Most látom csak, tőlem szokatlan módon kristálytisztán fogalmaztam. "Nem igen van" írtam ami az 1% tökéletesen egzakt leírása :-). Félre tehát az ombudszmanóval...
:-)))

Igazad lehet, hagyjuk... :-)

Mesélhetsz. De miből gondolod, hogy tudásod magvai nem szikes talajra hullanak ? Én már  a légkörfűtésnél leakadtam.

Ahogy DD mondta: Levettétek a lényeget... :-)
Egyszer majd mesélek neked a Világról ami körülvesz... Érdekes ám nagyon... Még az a kevés is amit én tudok...

Mivel nemesek, tudják, hogyan kell viselkedni és lehetőleg nem ütköznek senkivel.

De bizony!
Ott van az a majd' 1% nemesgáz a levegőben, annak már joga sincs ütközni? Hívjuk ám az ombudsmant! :)

Zatomok nem röpködnek a füledbe bele, csak molekulák, mert ritkán vannak szólóban.
Meg aztán a zatom veszélyes is. Azért nem monnyák a nagyok, hogy molekulát nekik, Henry.

egyetlen molekula .... Ennél kisebb egység nem igen van. És a zatomok ? :)

Azért ne essünk túlzásokba. Valóban csodálatosak az állati érzékszervek de egy kicsit túlspilázzuk ezt. Ezek a dolgok valahogy úgy vannak, hogy mindenféle elektródával összeszurkálják a jószágot. Adnak egy ingert és megnézik, hogy keletkezik-e ingerület. Ezt az akciós potenciálok detektálásával mérik. Ha keletkezik adnak egy kisebb ingert és így mennek lefelé. Aztán írnak belőle egy csuda cikket amit felkap az ismeretterjesztő irodalom és mindenki ámul, hogy micsoda szuper gyilkológépek ezek a cápák az ő szuper érzékszerveikkel. Ünneprontásként elmondom, hogy az emberi dobhártyát érő egyetlen molekula ütközése is kivált ingerületet. Ennél kisebb egység nem igen van. Pedig az ember nem szuper ragadozó csodalény és számos állat sokkal jobban hall nála. Ugyanis az idegrendszer ezt szépen mint "zajt" kiszűri.
Csodálatos érzékszerv a Lorenzini-ampullák de azért arra is fel vannak készülve ezek az állatok ha beleejtek egy elemet az Adriába akkor a máltai cápák nem fogják ezt megérezni.

Így igaz, a mikofeszültséget érzékelő Lorenzini-ampullák, amelyek százezred, egyes mérések szerint milliomod voltnyi feszültség érzékelésére is képesek, valóban a "high tech " kategóriába tartoznak.

A 90es évek közepén rendszeresen etetgettük a cápákat, nem tűntek túlságosan zizinek, szemmel láthatóan tudták, mi a program. Mielőtt a kaja bekerült a vízbe már ott cirkáltak a gumicsónakok alatt, amikor pedig megeszegették amit hoztunk, szétszéledtek. Az etetést követő úszkálás alatt alig láttunk cápát, pedig nem sokkal előtte 20-30 is ott rágicsált. Egy sem jött oda, hogy kér még, sőt a kamerát sem ették ki a kezemből.

Nekem úgy próbálták magyarázni, mintha Londonban felkapcsolnak egy 100W-os izzót és én itt Magyarországon ezt észlelem. Hát? (nem a távolságra, csupán a jel erősségre) Vajon akkor mit nem látnak?

"A fémes szerkezetek mikrofeszültsége vonzza a cápákat". Tekintve a feszültségek nagyságát, high tech színvonalú felderitőrendszere lehet a cápáknak.

A legátfogóbb cápatámadási statisztika az ISAF ( International Shark Attack File ), illetve a Floridai Természettudományi Múzeum honlapjáról tölthető le. Természetesen, van még néhány egyéb, nagyon jó feldolgozás is, pl. a Shark Researche Institute statisztikái. A Hawaiit érintő adatok nem mutatnak szignifikáns változást, tehát nem mutatható ki statisztikai összefüggés a csaliztatás léte, megszűnése, és a támadások között. A szörfösök és az úszók teljesen más okból válhatnak potenciális áldozattá. A legtöbb, súlyos kimenetelű támadás Hawaiion a tigriscápákhoz fűződik. Tigrisekre pedig Hawaiion az "etetéses időszakban" sem szerveztek merüléseket. A 90-es évtizedben, az előző évtizedekhez képest valóban megnőtt a támadások száma, de ez világjelenségnek minősül. Területi bontásban hosszú ideje Florida vezeti a támadási statisztikákat, de ez sem vezethető vissza etetéses merülésekre, mivel a térségben a Bahamákon és Kubán kívül nem is szerveznek ilyen típusú merüléseket, ismereteim szerint.

Hawaiion is elég lenne megnézni a cápatámadási statisztika alakulását 2002-től, a cápás merültetések betiltásától számítva. A támadások száma ugyanis nem csökkent, ez pedig egyfajta negatív bizonyíték az etetéses merülések feltételezett veszélyes következményeivel szemben.
Az nem lehet, hogy a reflex már kialakult 2002-ig, és a támadásokat ugyanazon cápák követik el? Meg kellene nézni az etetéses merülések megkezdése előtti és alatti éveket is a támadási statisztikák szempontjából.
Az alábbi címen találtam 1990-2008 USA statisztikákat:
http://www.flmnh.ufl.edu/fish/sharks/statistics/statsus.htm
Ezen azt látom, hogy 1994-95-től ugrottak meg a számok (főleg Florida), s 2008-ban is még azon a szinten voltak.

Oppsz, megint tanultam valamit... Köszi

A cápák, így a tigriscápa is, pontosan megkülönbözteti a csalit vagy pl. a vakukart, vagy a hajópropellert. A fémes szerkezetek mikrofeszültsége vonzza a cápákat és, emiatt gyakori, hogy a hajócsavart, kameratokot stb. próbálnak
megfogni. Tehát nem a DD fotósiskolában való tanulási vágy áll a megfigyelés hátterében...

A Bahamákon készült fotók és videók tanusága szerint a tigriscápa nem tesz különbséget a kézből (bottal) adott kaja meg a hozzá hasonló vakukaros kamerák között. Szerintem egyszerűen eltévesztik, azzért veszik el a búvár kezéből. Legalábbis nem hiszem, hogy DD fotóiskolájában akarnának szakmát tanulni vele...

Baszki, nem vagyok ennyire gyagyás (na jó , lehet) . Azt nem értem, hogy a 3 miles mérése akkora bravúr lenne ?

Az USA felségvizei a parttól három mérföldig az illetékes állam felügyelete alá tartoznak, míg azon túl a szövetségi (össz-USA) hatóságok felügyelete alá, és míg az állam tilt mindenféle ilyen cápaetetést, a szövetségi törvények lehetővé teszik.
"in state waters, which cover an area from the shore out to 3 miles... Federal waters begin at the 3-mile mark"

"Az is nehezíti az ellenőrzést, hogy más törvények vonatkoznak a helyi kezelésű illetve szövetségi felügyelet álló vizekre: az előbbi a parttól számított három mérföldes távolságig érvényes, utóbbi azon kívül. Azt pedig nehéz ellenőrizni, a túraszervezők hajói ezen a határon kívül vagy belül vannak éppen"
Van aki érti ezt ?

Noha csak terminológiai különbségnek tűnik, más az etetés, és más a csalizás. Etetéses merülésen az operátor közvetlenül kézből eteti az állatokat. Csalizásnál -az általában nagyobb méretű haldarabot- külön, bólyás kötélre rögzítve eresztik a vízbe, távolabb a búvároktól. Az utóbbi technikáról már bizonyított, hogy nem alakít ki - a korábbi téves vélekedésekkel ellentétben - olyan feltételes reflexet,  amellyel a cápák  a csalit összekötik a búvárokkal. A kézi etetéses merülésekkel nem ennyire egyértelmű a helyzet, bár meg kell jegyezni, hogy a cápák elég intelligenesek
a búvár és a természetes zsákmány megkülönböztetéséhez. Sem a szörfösöket, sem pedig a fürdőzőket nem az etetéses merültetés miatt éri cápatámadás. Hawaiion is elég lenne megnézni a cápatámadási statisztika alakulását 2002-től, a cápás merültetések betiltásától számítva. A támadások száma ugyanis nem csökkent, ez pedig egyfajta negatív bizonyíték az etetéses merülések feltételezett veszélyes következményeivel szemben.