hm

Baleset, mert nem csak harmadik hanem második biztonsági lépcsőként sem működött... szerintem is része volt a balesetben DM -ként is, még nagyobb része volt társként, de ne vegyük le a felelősséget az egyén válláról sem.

Objektív igazság nyilván soha nem is lesz, hiszen mindenki máshogy érintett. A felelősség ügyében egyetértek, nyilván az arra illetékes szervek dönthetnek erről.
Azért hobbibúvárként is lehet beszélgetni és vitatkozni, és talán adott esetben az itt hozzászólók vagy csak olvasók egy kicsit közelebb lesznek a társukhoz, talán gyakrabban jut eszükbe a saját és a társ levegőmennyiségének az ellenőrzése, és akkor már nem felesleges az, hogy szóba került a baleset. Egyébként azért az özvegy verziója szerepel az oldalunkon, mert ő keresett meg minket. Azt hiszem, Magyarországon szinte soha, senki nem szokott hivatalos jelentéseket kapni a balesetekről, és ez éppen olyan önkéntes dolog, mint akár a balesetes fórumon leírt bejegyzések. Nem rajtunk múlik, hogy a közelmúltban is bekövetkezett eseményekről kevés a hivatalos információ. Itt viszont egy szemtanú (és egyben hozzátartozó) beszámolója és a merülési profil is rendelkezésre állt, és az utóbbit például végképp nehéz lenne elfogultsággal vádolni. A hölgy felvállalt egy nehéz döntést, amikor egy személyes tragédiáról mesélt nekünk és minden olvasónak, és ezért én nagyon tisztelem őt.

Ilyenkor mi van ha a merülésvezető és a társ egy és ugyan az a személy?

Csak azért feszegetem ezt, mert már majd' mindenki hozzászólt, aki ott sem volt, viszont szemtanútól egy sort sem olvastunk (?).

Kiderült, hogy hány merüléssel rendelkezett az áldozat, vagy csak elkerülte a figyelmemet? Elég sokat mondana ez a szám - még a két év kihagyást is figyelembe véve. Nem megy ki a fejemből ez a sznori cső dolog. Egy slukkal a regulátorból azért elég szép távot le lehet úszni - már próbáltam békés helyzetben, mindenkinek javasolnám egy túra elején, hogy próbálja ki! - nagyon hasznos lehet, hogy elkerülje a pánikot! Látta valaki a kettejük közti távolságot, amikor a pánik kitört? 1-2-3 méter?

Akkor esetleg megoldható lenne, hogy a másik fél nézőpontja is nyilvánosságra kerüljön?

Drága Káplán Uram,tegnap pont ezzel kezdtem a balesetek a PARTON kezdődnek,ma meg már a Te gondolatod ?
Dinoszaurusz barátomnak meg igaza van egyre többen hiszik azt,hogy majd a DM figyel meg megment....hát és a merülőtárs minek van?Elsősorban ők felelnek egymásért és figyelik egymás aztán jönnek a többiek
Moby Úr is ugyan azt mondja amit én,ne a felelőst keressük azt remélhetőleg az adott hatóságok megteszik,mi a tanulságokat vonjuk le és tanuljunk belőle.

"Véleményem szerint  habár mindenki hibázott, de a felelősség egyértelműen a merülésvezetőé"

Nekem nem tetszik az az egyre terjedő hozzáállás, hogy "nem baj ha idióta vagyok, majd a merülésvezető megment". A merülésvezető  csak a harmadik biztonsági lépcső saját magad és a társ után. Ha mindenki hozzászokik hogy a felelősség a merülésvezetőé, hihetetlenül meg fognak szaporodni a balesetek (részben lehet, hogy már most is ezért szaporodnak).

Mindenek előtt részvét és köszönet a hölgynek, hogy leírta az ő szemszögéből az esetet. Mondom ezt úgy, mint búvár, de elsősorban mondom ezt úgy, mint búvároktató és merülés vezető. Köszönet azért, mert -bár idén lesz 30 éve, hogy készülékkel búvárkodom rendszeresen ill. 15 éve oktatok több rendszerben is- mégis rendkívül sokat tanultam és tanulhat mindenki ebből az esetből. Szomorú, hogy így kell tanulnunk, de ezek az esetek mégis kell, hogy nyilvánosságra kerüljenek. Én ismerem a sztorit a másik "fél" nézőpontjából is és azt gondolom, mindenkinek megvan az ügyben a maga verziója. Persze jó lenne, ha azt is megismerhetné mindenki, mert így leírva nem lehet objektív igazságot tenni. Teljesen más szakmai szemszögből nézni és megítélni egy esetet és abszolút más egy hobbi búvár szemével látni, aki nem is volt jelen, vagy esetleg néma tanuja volt az eseményeknek. Ezért azt gondolom, hogy a felelősség kérdését itt nem szabad boncolgatni, azt a helyi hatóságok, ill. az erre illetékes magyar szerv majd megteszi. Konzekvenciákat azonban igenis le kell vonni kedves kollégák és mélyen a lelkünkbe nézve tanulni kell az esetből, hogy nálunk már hasonló szerencsétlen eset soha ne következhessen be. A mi munkánk roppant nagy felelősséggel jár (amit egyébként sok esetben nem fizet meg senki). Ha nem is tehetünk egy esetleges balesetről, még akkor is annyira megvisel bennünket, hogy még évek múlva is arra gondolunk: és ki tudtam volna e valahogy védeni, hátha.... Bár nálunk a közel 3000 leoktatott hallgató közül eddig még senki nem szenvedett balesetet, ám itt jelentős szerepe van a  szerencsének is. Végezetül- minthogy rendszeresen tanulmányozzuk ma is a baleseti statisztikákat- sajnos ki lehet jelenteni, hogy a balesetek egy nagyon jelentős része a nem elégséges fizikai és mentális állapot miatt következik be. Ezután jön csak a gyakorlatlanság.  

Talán kicsit  félrement  a dolog.  A baj már a parton elkezdődött. Illik tudás és gyakorlat szerint összeállitani a csoportot (vagy ha ez valamiért nem megy) akkor a legkevésbé gyakorlotthoz igazitani a merülést.
Na ez itt a mélység alapján nem történt meg. Kész helyzet elé lett állitva a szerencsétlenül járt. Alapképzettséggel, hosszú szünet után. Tudom, mondhatott volna nemet, de miért ne  bizott volna a vezetőben.
Véleményem szerint  habár mindenki hibázott, de a felelősség egyértelműen a merülésvezetőé.
Merülés során többlépcsős ellenőrzés van: pl. ellenőrzöm a levegőmet, a társam is ellenőrzi a levegőmet, és a DM (többek között)   köteles ellenőrizni, hogy ellenőrzik-e saját és egymás levegőjét a merülőtársak. Ha nem, akkor KÖTELESSÉGE azt pótolni és erre felhivni a búvárok figyelmét. Ez a dolga, erre tanitották, ezért (is) fizetik.

Nehéz megfelelő szavakat találni , és tényleg köszönet és tisztelet a hölgynek és természetesen részvétem, hogy tanulságos és nem egyedi esetet megosztotta a búvár társakkal.A cikk  több ponton is megfogott. Először is mert én is sokat merülök feleségemmel akit nem én oktattam és nem nálam tanult. Úgy gondoltam jobb ez így. Viszont most már tudom hogy ott lent egy olyan társ akit nem cserélnék le és el egy merülésvezetővel sem. Nem egy merülést vezettem és remélem még fogok is,de amikor párokat viszek magammal sosem szedem szét őket. Viszont merülés elött mindig korrekt,bár néha rövid , beszélgetést tartok ahol a rutintalan búvár is felodódik,ahol megnézem a cuccost és megkérdezem tudja-e kezelni. Ugye van aki csak bérli a cuccost! Check dive is ugyan olyan merülés mint a többi , "nehéz" . Főleg a ritkán merülőknek. Nem ismerem merülésvezetőt,így nem akarom minősíteni.Egy idegen helyen,check dive-nál a helyimerülésvezető a felelős az egész csoportért első körben. Mily érdekes,Egyiptomba, bejáratot hely, mindig megkérdezi a helyi vezető mindenkitől a levegőt, néha már zavaróan sokszor ,sőt veszi a fáradságot és odaúszva megnézi,mindenkinél.....Tudom nem könnyű kezelni egy csoportot sem ott lent a víz alatt.Vészhelyzetben pedig főleg nem.Nehéz okosnak lenni!! Ja és a merülés elsősorba ne üzlet legyen!!!!Arra kell törekedni hogy ne történhessen hasonló baleset és minden merűlés a lehető legjobb legyen!!!!!!   PICCO

Borzasztóan sajnálom a történteket. Magam úgy gondolom, rengeteg apró momentum együtthatója okozta a tragédiát, megspékelve a merülésvezető bűnös hanyagságával, és sajnos ebben a kontextusban az áldozat is részes volt, bár atekintetben kétségeim vannak, hogy ha eligazítást kért volna az illető a komuter használatára nézve, akkor önmagában amiatt a tragédia elmaradt volna-e... Kezdőként mindig mutattam a nyomásmérőt a merülésvezetőnek, akár kérdezte, akár nem, 150-nél, 100-nál...

Ez egy nagyon nehéz kérdés. Olvastam statisztikákat arról, hogy az amerikai búvárok kétharmada (de lehet, hogy nem pontosan emlékszem a számra) soha nem végez további tanfolyamot az OW után. A szabályok szerint ő nyugodtan értelmezheti úgy, hogy felkészült, képzett búvár lett, ezt mondja ki minden standard. És aztán ők évente-kétévente eljutnak tenger mellé, de csak valami trópusi helyen, ahol sekély, meleg vízben merülnek néhányat, vezetővel. Túlnyomórészt nem is érzik hiányát semmilyen továbbképzésnek.

" Ebben a balesetben a merülőpárt kizárólag merülőpár volta miatt tudom hibáztatni (azért viszont eléggé), nem DM volta miatt."

na jó, a "kizárólag" így visszaolvasva kicsit erős volt, maradok a "főként" -nél.

"férje megmaradt egy csillagos búvárnak, éppen azért, mert igazi kedvtelési, alkalmi búvárnak tartotta magát, és úgy gondolta, így jobban figyelnek rá." Én ezt a hozzáállást soha nem fogom megérteni. Ha merülni megyek, a társamra és/vagy magamra számítok, és _aktívan_ kell valakinek veszélyeztetnie ahhoz, hogy hibáztassam érte. Ha a saját hülyeségem miatt ér baleset, hát... azt sem szoktuk egy motoros túrán az elöl haladóra fogni, ha mondjuk az ötödik motoros kicsúszik egy kanyarban. Minek ment utána...
Ebben a balesetben a merülőpárt kizárólag merülőpár volta miatt tudom hibáztatni (azért viszont eléggé), nem DM volta miatt.

Na, ez egy jó kérdés! Nashuadive! Most akkor?!...

ez a "már nem oktató" hogyan lehet? Csinált valami komoly balesetet és visszavonták a "jogosítványát"? Vagy csak a regisztrációs díjat nem fizette? Előbbi esetben visszaeső, utóbbinak viszont semmi köze sem lehet az esethez...

A "foglalkozás körében" jelen esetben - szerintem - sántít.

először is részvétem a családtagoknak! ez nem vigasz, de magint egy értelmetlen, és elkerülhető halálesettel találjuk szembe magunkat. viszont rengeteg fontos dolgot tudtunk meg a tragédia kapcsán, amiből mindenki tanulhat. a felelősség kérdését én sem feszegetném. sajnos a magyar oktatók között (is) sok olyan van, akit nagy szakmai tekintélynek tartanak, de én a saját, illetve ismerősök tapasztalata alapján víz közelébe nem engedném őket... ami igazán fontos, az az, hogy mennyire nagy szerepe van a technikai ismereteknek, és a társak(!) figyelmének. szerintem kevesen tudják - én is csak saját tapasztalatból tudom - amit Che írt, hogy a nyomás nullpont nem feltétlenül 0. ezért az, hogy 50 barral jövünk ki, nem annyira a gentlemen's agreement kategóriába tartozik... a másik a tárak figyelme. sokan merülnek úgy, hogy nem csak a közvetlen mellettük lévőt figyelik. szerintem a másodperc tört része alatt azt is végig kellett volna a társaknak gondolni, hogy vajh' egy termetes férfi - mondjuk nem tudták, hogy rég nem merült -, szóval 20 méteren miért a sznoriból akar levegőt venni? előtte nem látták  levegőoszlopot? ilyenkor 2-3 méter is sokat számít. lehet, hogy pont egy ember életét...

Ez egy értelmetlen halál volt ismét, részvétem a családnak.


Dupla! Jó lesz a minősítés, némi csiszolással  - 171.§ (2) bek b.) pont, halált okozó, foglalkozás körében elkövetett vezélyeztetés -

Mondhatod a B tételt...

őszinte részvétem a hölgynek és nagyon sajnálom. Köszönöm, hogy megosztotta velünk ezt a szomorú és tanulságos esetet.

őszinte részvétem.
nem akarok felelősöket keresni, de egy kérdés fogalmazódott meg bennem a cikk olvasása közben (amit Thomasbuvar is megfogalmazott).
hogy lehet, hogy valaki "füstöl" mint egy gyárkémény a víz alatt, és ez senkinek nem szúr szemet?
volt ott egy dm, egy oktató, és egy mentőbúvár....
szomorú doldog ez.

és még egy dolog. amíg az én párom nem lett jó búvár, addig engem senki nem tudott volna mellőle más mellé osztani.

Öszinte részvétem az ügyben szenvedő minden érintettnek!
Csak csatlakozni tudok az előttem "megszólalókhoz", ez a szomorú esemény nem egyetlen hiba következménye (Lásd: van pénzem odáig elutazni, de csak a merülés előtti percekben keríttetek egy komputert magamnak). Mégis azt kell hogy mondjam, a magyar csoportvezető-merülőtárs hibáját mindenképpen ki kell emelni.
Oktatóként és merülésvezetőként én csak akkor választok szét összeszokott párokat, ha nagyon muszáj. Nekem eddig még mindig működtek a házaspár-merülőpár felállások. Úgy vettem észre, hogy ilyenkor nem divat a pár elvesztése. Figyelnek egymásra. A rutinosabb társ a kevésbé rutinosra, az óvatosabb nem tágít a másik mellől.
Ha a párcserét a túravezető (szándékosan nem nevezem oktatónak vagy merülésvezetőnek én sem) indokoltnak tartotta, onnatól övé a felelősség a párjáért a merülés végéig, hacsak az illető a víz alatt meg nem kergül. Itt a merülési profil alapján ez utóbbi eset nem állt fenn.
Nem olyan nehéz leolvasni a társam levegőintegrált komputerét még úgy sem, hogy ő észre sem veszi, amikor én checkolom. Én is Cobrát használok és számtalanszor ellenőriztem így a tanulóimat (persze ettől még rendszeresen "lekérdezem" őket a víz alatt, én ezt dupla-ellenőrzésnek tartom, mert mi van, ha néhányan esetleg rossz értéket mutatnának?!). Persze ehhez az is kell, hogy a társamra odafigyeljek...
Ráadásul tapasztalt búvárként pontosan tisztában kellett lennie, hogy az OWD-s buddy 2 év kihagyása + a testi adottságai milyen odafigyelést kívánnának a rutinosabb merülőpár részéről.
Valószinüsítem, hogy túravezetőként némi anyagi előnye is származhatott a vele utazók merülései után. Ami nem baj, ha ezért ő is nyújt valami töbletszolgáltatást és letisztázza magában, hogy ő nem olyan gondtalan üdülésen és merüléseken vesz részt, mint a vele utazók.
Ez jól felfogott érdeke is, hiszen egy ilyen baleset - ne higyjük, hogy az itt ki nem mondott neve nem fog nyilvánosságra kerülni - alaposan leamortizálja a hírét-nevét is.
Szomorú, hogy ez az év is így kezdődik...

Nagyon megrázott ez a tragédia. őszinte részvétem a családnak.

Most már biztos, hogy inkább mégis én merülök ezután is a férjemmel, ha együtt megyünk búvárkodni, inkább lássak kevesebb halat, de rendben menjen minden.

Iszonyú lehetett látni messziről, hogy baj van a férjemmel, és túl messze vagyok, hogy segítsek. Nagyon együttérzek.

Nem a fenti cikkhez tartozik, csupan szeretnem megkoszonni az alabbi hozzaszolast az irojanak! Igazan jol sikerult iras es elgondolkodtato! Koszonom a tobbiek neveben is!

Somodi Roland

Tisztelt Búvártársak!
Részvétem az elhunyt hozzátartozóinak.
Elhatároztam, hogy nem írok véleményt a történtekről, s nem is tehetem, mivel nem voltam a merülő csapat tagja. 1994 óta tanítok búvárkodást, vezetek merülést, s többször fogyott el (majdnem vagy teljesen) környezetemben merülő búvár levegője. Legutóbb tavaly decemberben. Eddig mindig sikerült probléma mentesen a felszínre jönnünk, ám ebben odafigyelésemen kívül a szerencsének is komoly szerepe volt.
Mégis, a rengeteg hozzászólás után, ide másolom, azt a hetek óta fiókomban fekvő írást, melyet saját gondolataim tisztázására írtam, közlési szándék nélkül.

Kicsit hosszú, lesz de csak így tudom elmagyarázni, hogy szerintem, hol a hiba.


Gondolatok a tengerről, a tiszteletről és a figyelemről.

Avagy egy adriai trimix  búvártanfolyam tanulságai, melyek az oly sokszor hallott kérdést válaszolják meg.

Mitől lesz valaki valódi búvár?
Akivel nem csak a vörös tengeri 10 méteres reef és halnézegetés meg az esti  sörözés esik jól, de tudod, hogy társsal merülsz. Társsal, akinek nem kell magyarázni, aki akkor is figyel rád, ha épp cápát vagy mantát lát. Akit akkor is buddy-nak választasz, ha roncsba vagy barlangba kell behatolni, esetleg határaidat feszegeted. Mindig megnyugtató, ha ő van a hátad mögött amikor felerősödik az áramlás vagy megszűnik a látótávolság.  Ilyen búvárral mindenki szeret merülni. A képesség bennünk van. Nyilván néhány tanfolyam szükséges. Meg az első 100 merülés sem kihagyható. Ezeken azonban mindenki túlesik, aki nem adja fel túl korán. Mi kell még?
Nos a kérdés egy néhány hete, itt nálam lezajlott tanfolyam végén ütött szöget a fejemben, s azóta sem hagy nyugodni.
A tanfolyamon egy neves francia  trimix és újralégző oktató, két horvát és nyolc magyar búvár vett részt. Mindnyájan divemasteri vagy oktatói végzettséggel, több éves mélymerülő és barlangi gyakorlattal rendelkeztek
Ilyen helyre az ember tanulni megy, s noha csak a hajót kellett vezessem, s a merülés körülményeit biztosítanom, mégis maximális figyelemmel követtem az eseményeket, hiszen mindig adódik új tapasztalat. Érdemes volt. Tisztelet a szervezőknek és az oktatónak. Egész héten a terv szerint mentek a merülések, úgy tűnt nem kötnek kompromisszumokat a kényelmetlen vízhőfok, vagy a szokásos időhiány miatt. A résztvevőket már korábbról ismertem, néhányukkal merültem is, csak a legjobbat mondhatom róluk.
Mégis hiányzott valami. A csapat.
Az egész napi merülés után a tanulók készítették el a másnapi gázkeverékeket. A gázok keverése a nagy létszám miatt sokszor este 11 után fejeződött be, a hideg udvaron. A legtöbben kérés nélkül dolgoztak itt, ki nagyobb gyakorlattal rendelkezett, a tervezés és átfejtés műveletében serénykedve, ki kisebb gyakorlattal bírt, cipekedve. S volt, olyan is, aki néha előkerült zsebre dugott kézzel, megnézni, kész van-e már az övé.
Nagyobb csalódás azonban a hajón ért. A csapat egyik tagja, egy hatvan év feletti, közismert búvár, ki számtalan expedíció, roncs behatolás, barlangi feltárás és mentés főszereplője volt negyven éves búvármúltja során, értelem szerűen, nehezebben mozgott.
Akinek  pocakja van, vagy már fájós a dereka, tudja milyen nehéz uszonyt fel és le venni. Adj hozzá ehhez szárazruhát, ikerkészüléket és két stage palackot előre, hatvan évet, meg a hideg víztől gémberedő kezeket. Nos, nem tolongtak a merülő társak segíteni, sokszor egyedül maradt a hajólétránál a vízben.
Lehet kor és tapasztalat tiszteletét ma már az elmúlt történelem részévé tette az oly divatos liberalizmus, az a világ ahol csak a pénz mennyisége és a pozíció értékel. Még jól hallható megjegyzéseket is hallottam, nehezen megy ez már az öregnek.
Mégis, azt hiszem, a búvárkodás legfőbb vonzereje, hogy a tenger nem hódol be ezen újfajta divatoknak. Ezért búvárkodunk. Mert magunknak kell megoldani a problémákat. Sem pénz, sem rang sem kapcsolat, sem a legdrágábban megvehető felszerelés nem pótolja a tiszteletet, tapasztalatot és figyelmet.
Tisztelni és folyamatosan figyelni kell önmagunkat, társainkat és a tengert. A tisztelet egyben felelősségvállalást is jelent.
Ettől lesz csapat, a búvárcsoportból.
Visszatérve a történethez,  volt aki a hajón mindenre figyelt, semmi sem kerülte el a tekintetét. Az Öreg. Ki nehezen mozgott, s a most divatos felszereléseket sem kezelte akkora gyakorlattal, mint a fiatalok. Mégis, ha merülő társat kellene választanom egy kényelmetlen víz alatti munkához, vagy mélymerüléses roncsbehatolást kellene megszervezzek, őt választanám társamnak.

Tengermély tisztelettel Krk városából:

Szarka Géza

Akkor hogy is van ez? Nem oktató, de divemasteri tanfolyamot hirdetett ? Nem értem. Vagy nagyon is értem.

Szerintem is jó szemed van, a kis ugrások a görbén ennek tulajdoníthatóak. Sajnos, őt már visszahozni nem lehet, mint már annyi más búvárbaleset, tanulságul kell szolgálnia számunkra: amit mi egyértelműnek, magától adódónak és egyszerűnek látunk, az másnak adott esetben megoldhatatlan feladat lehet. Ezért nem irigyelem a búvárvezetőket (oktatókat), mert őtőlük elvárják, hogy újra és újra még arra is ügyeljenek, hogyan "ülünk fel a biciklire"! Pedig ezt a víz alatt már mindenki tudja (tudnia kellene), aki vizsgázott búvár. 18 éve még nekem is álmom volt a búvárvezetői állás, de örülök, hogy nem lettem az! Ehhez is érzék és tehetség kell, mint minden máshoz.

Annak örülök, hogy többen is felismerték, egy ilyen tragédia utáni felelősséget nem lehet egy emberre rátolni, legalábbis a megismert tények alapján.

Így van. Szintén tanulságos történet a 30 m-en kevés (20?) bar, de ott egy erős áramlásban, szélsőséges körülények között, a sok cápába belefeledkező, tapasztalt videósról volt szó; az a saját kukasága volt egyedül.
A társa figyelt rá és szépen fel is hoztuk, szerencsére.

Igazad lehet.
Jó szemed van.

Sulawesin, ami nagyon közel van Borneohoz, szintén 10.4 liter az a "tizenkettes".

Vannak 12 literes alupalckok is, amiket általában használnak egyiptom stb az 80 cuft-os (11,1 liter)

Asszem valójában a 12 literes alupalack sehol nem 12 liter. Valami 11 körül vannak. Asszem.

Jelzem előre, amit most írok, az egy fikció, de én ezt olvasom ki a grafikonról: 5 és 10 percnél a búvár megemelte a konzolt, megnézte a kompjuter adatait és nem nagyon aggódott. Majd 13,5 percnél megint ránézett, de a leolvasott érték elbizonytalanította és megijesztette. Alig 1 perc múlva újra ránézett, viszonylag hosszan értelmezte a számokat (15-20 mp) de már közben akaratlanul elkezdett emelkedni. Úgy érezte (joggal), neki fel kell emelkedni. Mi történt a 17. percben? Miért ment le újra 20m alá? Pici kis hullámok a grafikonon azt mutatják, hogy erősen stresszes, nyugtalan, bizonytalan, sokmozgásos állapotba került a merülésnek ebben a fázisában. Érezte, tudta, hogy valami nagyon nem ok... Vélhetőleg egybefüggő levegőoszlop volt felette...
Szerintem egy oktatónak, merülésvezetőnek nem szabadna nem észrevenni ezt az állapotot...

Van nekünk közös tapasztalatunk is, mint szemtanúknak a "30 méteren pár bar" helyzetről, nem? (Nem keverendő össze az én "bankbetét-bankhitel" szisztémámmal!) Aztán simán meg lett oldva. Ott sem "ezredesről" volt szó, csak nyugi volt. A borneói helyzet meg sem közelítette azt veszélyességi fokozatban, mégis tragédia lett belőle. Egy csomó búvár közelében! Iszonyú.

Ja, és Malajziában nem 12 l-es palackok vannak!!! Ha jól emlékszem, 10,5 vagy 11 l-esek voltak, amikor ott voltunk, mondták, hogy ott az a szabvány.

Igaz, szegénynek mutatnia kellett volna a levegőnyomást, meg mint végzett búvárnak, nem kerülhetett volna ilyen helyzetbe. Pont ezért, ha valakinek kevés a tapasztalata, és nem merült 6 hónapja, frissítő tanfolyamot kell végeznie.Hogy ne felejtse el ezeket az alap dolgokat.
A check dive pedig nem azt jelenti, hogy egy két éve nem merült embert lerángatnak 20 méterre, holott alapból is csak 18-ig mehet, hanem mondjuk 3-5 méteren néhány ismétlő feladatot végezni vele (maszkürítés, reduktorkeresés, oktopuszból légzés) stb. utána pedig egy sekély, könnyű, nézelődős merülést csináltatni vele. Valószínűleg ez az egész csapatra ráfért volna...
Ha nem akarnak erre merülést pazarolni, akkor itthon is megtehették volna ezt egy uszodában, amit egy felelős, józan oktató és túraszervező meg is szervezett volna, és szerintem nincs az a búvár, aki erre nemet mondana.
Nagyon sajnálom a balesetet szenvedett búvárt, és őszinte részvétem a családjának, de szerintem ez a baleset egyértelműen a túraszervező hibája. Többször nem vagyok hajlandó leírni azt, hogy oktató, mert egyébként nem az. Már nem. Körülbelül 2 éve szűnt meg az oktatói státusza.

Igazad van. Látszik, milyen ritkán voltam komoly check-dive-on az utóbbi pár évben. Ismét komolyabban kell venni.

Ja, gyakorlatilag itt, a fenti írásban van az előbbi hozzászólásomra  a válasz, csak átsiklottam felette: "és azt nem tudhatja, kommunikált-e a víz alatt férje és annak társa." Ebben benne van, hogy így azt sem lehet tudni, hogy ha igen, akkor mikor? Kíváncsi lennék a többi búvár helyzetére, mit láttak, hol voltak? A feleség utánuk, második párban úszott.
Döbbenet, hogy ez bekövetkezhetett pár méterre a többi búvártól! Tartok tőle, hogy itt a sznori cső használata volt a döntő, a többi, összes tényező meg a hozzávezető út..... Sajnos, utána meg már nem volt kiút. Tényleg szörnyű.

Nagyon sajnálom részvétem .

De  ha jól tudom általába a dm vagy oktató normális merülési körülmények között kéri a 100 és az 50 bar bemutatását  (főként olyannál akivel elöször merülök vagy kezdő vagy sokat kihagyott )ami itt több mint valószínű elmaradt mivel elméletileg mindig is ott volt a közelében és szerintem a dm azért nem figyelt mert  ez nem történt meg és szerintem is  igaza van Donnak pont a határon járt.Az új műszerről csak annyit akinek bármilyen búvárminősítést adnak az legyen képes róla leolvasni a legfontossab infót hogy mennyi levegőd van.Mert akármennyire is csodálatos és szeretjük ne felejtsük el soha hogy egy nagyon veszélyes közeg a víz.

Ezt megtiszteltetésnek veszem.

Pont ezt írtam volna...

Ahogy én látom a profil és az adatok alapján, a vészhelyzetig kb. 190 bar fogyott el, nagyjából 28 literes levegőfogyasztással. Átlagos fogyasztásnak a 20 litert szoktuk venni, ami azt jelenti, hogy az átlagos fogyasztású embernek 135 barja fogyott volna, tehát ezen a ponton 20 méteren kb. 70 bar lenne a maradék levegője. Meglehet, hogy a csoportból mindenki másnak ennél sokkal jobb, 10-14 literes fogyasztása volt, és akkor még tényleg 100 bar volt mindenki palackjában, de a rutintalan, közel két méteres férfi búvároknál ritkán lehet ezzel kalkulálni. A check dive-on az én tapasztalataim szerint éppen 10 perc környékén van az első ellenőrzés, mert a rutinos vezető ebből már tud következtetést levonni.

Szerintem biztosan állítható, hogy nem kérdezte meg.
Ha 15 percnél megtudja, hogy 100 bar van már csak, azért attól kezdve biztosan odafigyel.

Biztosan állítható, hogy egyszer sem??? Nagyon neccesnek tűnik ez nekem.... Ez a merülés kb. 45-50 percre lehetett tervezve. A 20 métert 10 perc alatt érték el, majd 20 perc múlva gyakorlatilag nem volt levegője. A profilt nézve 100 bar-nál kevesebb lett volna már 10 perc múlva???Iszonyúan extrém! Általában, többségében 25-30 perc múlva szoktak műszert nézni a DM-ek az én tapasztalatom szerint. Pont a határ lehetett.... Igaza van "pufók-ufók"-nak, tanulni kell belőle! A szörnyű ellentmondás, hogy a 500 merülés felett az ember elkezdi kitolni a határait, 1000 felett már kis túlzással halhatatlannak érzi magát, a társát többségében már csak a merülés kezdetén és a Zodiac-ban látja viszont - főleg, ha fotózik, videózik - és még is egy ilyen ártatlan helyzetben, búvárokkal körülvéve - a többiek sem lehettek messze -  történik meg a baj!

nem merült 2 éve, igenis ráfért volna a nagyobb figyelem, esetleg az oktatás, az hogy beáldozza a vezető az első pár merülést és foglalkozik vele (vagy megkéri szegényt, hogy áldozzon pár merülést a gyakorlásra valakivel) , hiszen rábeszélte a túrára úgy, hogy tudott a hiányosságairól...
állítólag átvette a merülésvezetést, utolsó pillanatban módosított a felszerelésén, lecserélte a megszokott merülőpárt, aki esetleg figyelt volna, 30 perc alatt egyszer sem kérdezi a nyomást...

?

Tanulság. Hmm. Mi is?
Alapvető biztonsági dolgokat hágtak meg sorozatban.
52 "ha hivatásos is az ember.ő sem Isten és tévedhetetlen,bíráljuk felül a tapasztaltabbat,ha úgy érezzük"
Remélem, nem erre gondoltál, amikor tanulásra buzditottál.

Elnézem...

Az a baj, hogy a társa (és egyben oktatója, merülésvezetője, utazásszervezője - tehát az illető képességeit, búvár pályafutását ISMERő ember) hagyta a búvárt odáig eljutni, hogy elfogyjon a levegője.
Az, hogy szegény ezután bepánikolt, és zavarában a sznorin keresztül vett levegő helyett vizet, sajnos símán elképzelhető. Ez ugyan a saját hibája volt, mint ahogy az is, hogy nem tudta, mennyi - illetve mennyire nincs - levegője.

Részvétem.
Igazad van, elsősorban mindenki saját magáért felelős. Ha nem ismeri a computert, ezt nem gáz beismerni és segítséget kérni. Mindenképpen hasznos. Merülés közben nem lehetett "félreértelmezni" az adatokat, hiszen amikor a palacknyomás 50 bár alá esett, 20 méteren SEMMI más adat nem lehetett 50-nél nagyobb értékű.. Ha a computeren látható számok mindegyike 50-nél kisebb, az azért gyanús lehetett volna.
Kezdőknek hamis biztonságérzetet ad, ha merülés közben folyamatosan maguk előtt látják a társukat, (pár méterrel lemaradva ugyanolyan sebességgel kell úszni, mintha egymás mellett haladnának) vészhelyzetben ez végzetes lehet...
Az, hogy az oktató a merülés során egyszer sem ellenőrizte a társa levegőjét, azért minősíti...