Magyar búvár balesete Malajziában
KülföldTragédiával végződött egy borneói búvártúra első merülése.
A 42 esztendős férfi és felesége egyaránt búvárkodott, de nem ugyanazon a szinten. Míg a hölgy nagyon szerette a merülést, és még mentőbúvári képzettséget szerzett, majd divemaster tanfolyamra is beiratkozott, férje megmaradt egy csillagos búvárnak, éppen azért, mert igazi kedvtelési, alkalmi búvárnak tartotta magát, és úgy gondolta, így jobban figyelnek rá. A mentőbúvári tanfolyamot tartó férfi beszélte rá a merülésvezetői tanfolyam kapcsán a házaspárt egy borneói utazásra, a Kapalai Dive Resortba. Mivel alapvetően korrektnek ítélte meg a tanfolyamon végzett munkáját a feleség, ezért vágtak bele az útba. A túrát vezető búvár az elején közölte, hogy a két éve nem merült férj már az első, ellenőrző merüléstől kezdve az ő társa lesz, hiszen rá kell leginkább figyelni és amúgy sem tartja szerencsésnek házaspárok együtt merülését, így a feleség más partnert kapott.
Megtekintés nagyobb méretben
|
A középkorú, stresszes életét élő menedzser esetén felmerülhetett volna az a lehetőség is, hogy szívroham vagy más hasonló kivédhetetlen élettani probléma okozta a balesetet. Ám a levegőintegrált komputer adatainak letöltésekor egészen más derült ki. A profilból egyértelműen látszik, hogy a merülés harmincadik percében, 20 méteres mélységben az áldozatnak egyszerűen kifogyott a levegője. Mivel nagyobb termetű is volt, rutintalan is, és hosszabb kihagyás után merült, a komputer által számított 28 literes levegőfogyasztás nagynak mondható ugyan, de nem extrémnek. A hölgy elmondása szerint, bár a második párként úsztak, tőle a merülés során egyszer sem kérdezte meg a levegőmennyiséget a merülésvezető. ő a társáét többször ellenőrizte, ám arról nem volt tudomása, hogy férjének milyen vészesen lecsökkent a tartaléka, és azt nem tudhatja, kommunikált-e a víz alatt férje és annak társa.
A boncolási jegyzőkönyv szerint a halál oka fulladás volt: a nagy mennyiségű, tüdőbe került sós víz miatt összeomlott a légzés. Hogy a sós víz már akkor a tüdejébe került, amikor a búvár kétségbeesetten úszott társa után (a csoport tagjainak beszámolója szerint pánikolva a sznorkelből próbált már levegőt venni), vagy a felszínen, amikor a helyi vezető küszködött a partra vitelével, nem dönthető el. A baleset elemzése arra mutat rá, hogy ilyen kritikussá már nem is lett volna szabad válnia a helyzetnek.
A baleset szomorú tanulságai közé tartozik az, hogy a társ, főleg a tapasztalatlan társ levegőmennyiségének figyelemmel kísérése elengedhetetlen, hiába tudjuk jól, mindenkinek magának kell elsősorban ezt rendszeresen ellenőrizni. Persze meglehet, hogy a komputer által mutatott értékeket értelmezte rosszul az áldozat, de hozzá kell tenni, nem is volt lehetősége megismerni annak működését. Semmiképpen sem mondható szerencsésnek a merülés előtt amúgy is nyilván idegesebb búvárt egy számára teljesen ismeretlen felszerelés átszerelésével még tovább stresszelni, bár a komputer elvileg pont a biztonság növelése érdekében lett volna szükséges. Ráadásul számítani kellett volna arra, hogy a hosszabb kihagyás után merülő, és kifejezetten nagy termetű férfi levegőfogyasztása nagyobb lesz a szokásosnál, többek között ezért is tervezik mindenhol sekélyre és rövidre a check dive-ot. Figyeljünk magunkra, fokozottan figyeljünk a rutintalan társra, a merülés előtt igyekezzünk jól megismerni felszerelésünket, és nincs "kis" merülés amit nem kell annyira komolyan venni- talán ezek lehetnek a legfontosabb tanulságok.
Köszönettel tartozunk az áldozat feleségének, amiért mindannyiunk okulására, és az ellenőrizetlen szóbeszédek megelőzésére maga mesélte el nekünk, mi történt azon a végzetes napon, és rendelkezésre bocsátotta a komputerből letöltött profilt is. Kérjük, amennyiben kommentálni kívánjátok az esetet, tartsátok tiszteletben a hozzátartozók érzéseit, akiknek ezúton is őszinte részvétünket fejezzük ki.