Számtalan látványosság, kiváló infrastruktúra, kulturált körülmények várják az utazókat. Ráadásul még a búvárkodás szerelmeseinek sem kell unatkoznia... Nem tagadom, közel áll hozzám Tenerife, nem véletlenül jártam már ott háromszor is. Valószínű, hogy legközelebb másik szigetet keresek fel, hiszen Lanzarote, El Hierro vagy bármelyik másik sziget is igencsak vonzó, de biztos vagyok benne, fogok én még újra, sokadjára rácsodálkozni Tenerife hihetetlen változatosságára.

A magamfajta alföldi ember ugyanis hozzászokott ahhoz, hogy semmi érdekes nincs szülőhelye környékén, ebbe született bele. Se tenger, se folyó, se magas hegyek, se rejtelmes barlangok nem akadnak arra, mint ahogy a történelem ködébe veszett rejtélyes népcsoportok maradványairól sem híres. Nehéz is lett volna hát elképzelni, hogy létezik olyan hely a világon, ami még Magyarországnál lényegesen kisebb alapterülete ellenére is számtalan világraszóló látványossággal dicsekedhet.

Aztán eljutottam Tenerifére, valamikor a kilencvenes évek első felében. A Kanári-szigetek kétarcúságának tökéletes példája az, hogy jogilag Spanyolország része, tehát európai ország, de mivel Marokkótól nyugatra található, földrajzilag már vastagon Afrika. Hasonló kettőség fedezhető fel abban, hogy a neve alapján sok hazánkfiának az énekesmadár jut az eszébe, ám a sziget neve a kutyák latin elnevezéséből származik.

Nehéz röviden megfogalmazni azt, miben is áll Tenerife sokat emlegetett változatossága. Ha valaki bérel egy autót pár napra, és mondjuk néhány óra alatt körbeutazza a szigetet, a déli, napsütéses, pezsgő nyaralóhelytől, Playa de las Americasból indulva, a sziget északnyugati csücskén gyönyörködhet a Los Gigantes lenyűgőző sziklafalaiban, lélegzetelállító szerpentinek után eljuthat a lényegesen hűvösebb északi oldalra, ahol a tenger hatalmas hullámai folyamatosan ostromolják a partot. Az északi oldalon még az éghajlat is más egyébként, esős és hűvösebb, mint délen. Rövid idő után felbukkan a meredek hegyoldalon épült Icod de Los Vinos, majd az északi oldal legjelentősebb városa, Puerto de la Cruz. Innentől autópályán haladva lehet eljutni az északi és déli oldalt elválasztó hegygerincen épült La Lagunába, a világörökség részeként számontartott gyönyörű kisvárosba, ahonnan csak egy ugrásnyira van az igazi főváros, Santa Cruz, a maga forgatagával. Az autópálya a sziget déli oldalán halad tovább, ahol le lehet térni Güimar felé, hogy megnézhessük a piramisokat, de akár a sziget belseje felé is vehetjük az irányt. Ott Tenerife egyik nagy attrakciója, az egykori hatalmas vulkán kráterében magasodó Teide hegycsúcsa nyűgözi le az utazót a maga 3718 méterével. Ha megcsodáltuk ezt is, rövid autózás után már vissza is térhetünk a kiindulópontunkra, Playa de las Americasba, ahol egy kellemes hűsítő kortyolgatása közben idézhetjük fel a nap eseményeit.

Bár egy ilyen gondolatban tett túra első állomásaként megfelel, a magam részéről nem Playa de Las Americast ajánlanám, ha valaki a szálláshelyek iránt érdeklődne. A zsúfolt városka a diszkóival, számtalan turistavadász üzletével nem ideális semmilyen szempontból a hozzám hasonló, a kalandot nem bárokban kereső utazók számára. A sziget elég kicsi ahhoz, hogy egy autóval vagy a kitűnő buszközlekedés révén bármelyik pontját elérjük bárhonnan, ezért vagy az északi oldalon, a gyönyörű Puerto de la Cruzban keresnék szállodát, vagy pedig a sziget délnyugati partszakaszán, Costa Adeje és Los Gigantes között keresnék egy nyugodtabb szálláshelyet, ahol a legjobb merülési lehetőségek várnak ránk.


Az írás a következő lapon folytatódik!