Robotteknős segíti a kutatókat
TudományEgy robotteknős segíthet a mérnököknek abban, hogy jobb, autonóm, víz alatti robotokat fejlesszenek és olyan alapvető kérdésekre is választ adhat, hogy a prehisztorikus lények hogyan is úsztak.
A robot poliuretán úszói ugyanolyan merevek, mint az igazi állatéi, ám elektromos motorok hajtják őket, melyeket egy fedélzeti számítógép irányít. Ezen motorok forgatják mindegyik uszonyt. A robotot távolról lehet irányítani. A teknőst számos érzékelővel, többek között videokamerákkal, hanglokátorral és mélységmérővel szerelték fel.
A teknőc alakját imitálva a kutatók azt remélik, hogy még hatékonyabb tengeri robotokat fejleszthetnek. Madeleine azonban abban is segíthet a kutatóknak, hogy megértsék, az állatok miért használják uszonyaikat különbözőképpen. A tengeri teknőcök, fókák és pingvinek például mind az egyik pár uszonyukkal hajtják magukat előre a vízben, a másikkal pedig kormányoznak. Ám az őskori plezioszaurusz és óriás teknős, melyek a mezozoikum tengereit uralták 251-65 millió évvel ezelőtt, mind a négy uszonyukat meghajtásra alkalmazták.
Az evolúció különböző módszereket fejlesztett ki az uszonyok használatára, és a kutatók jelenleg még nem tudják miért. A robotteknőcöt egy medencében működtetve próbáltak ki különböző uszony-meghajtási módszereket. Kiderült, hogy a négy uszony szolgáltatja a leggyorsabb iramot és megállást, míg a két uszony sokkal hatékonyabb az egyszerű úszkáláshoz.
A robot esetében a négy uszony használata több erőt követelt, mint a kettőé, mivel az első uszonyok nyomdokvize akadályozta a két hátsó mozgását. Bár az eredmények Madeleine esetében specifikusak, a kutatók szerint a kihalt teknőcök és plezioszauruszok lesből támadtak és mind a négy uszonyukat alkalmazták a sebesség növeléséhez. Ezzel ellentétben a modern állatok - mint a pingvinek - kétuszonyos meghajtásra támaszkodnak vadászat közben.
[ hirado.hu/New Scientist ]