Elefántfókák mint kutatóbúvárok
TudományA Déli-Georgia szigeteken élő elefántfókákat a tudomány szolgálatába állították. A fejükre erősített számítógépes nyomkövető eszközökkel az állatok jelentős új adatokat gyűjtöttek össze a Déli-óceán körülményeiről.
Miközben az állatok több ezer kilométer távot úsznak és akár 2000 m mélyre is lemerülnek, nyomkövetőik rögzítik a hőmérsékletet, a mélységet és a víz sótartalmát. Amikor a fókák fölbukkannak lélegzetet venni, a számítógépek műholdon át továbbítják az adatokat a Skóciában állomásozó tudósoknak. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy az állatokat egyáltalán nem zavarják a fejükre erősített adatrögzítők. A dobozokat epoxi ragasztóval erősítik a fókákra, és nagyjából egy évig maradnak rajtuk, majd a vedlési időszakban egyszerűen lepottyannak.
"Ezek az állatok érdekes új ablakot nyitnak számunkra az óceánon" - mondja Mike Fedak, az SMRU (Sea Mammal Research Unit - Tengeri Emlős Kutató Részleg) munkatársa. Az SMRU két éve működteti a SEaOS (Southern Elephant Seals as Oceanographic Samplers - Déli Elefántfókák mint Oceanográfiai Adatgyűjtők) projektjét. Ebben francia, ausztrál és egyesült államokbeli kutatók vesznek részt. Ezzel párhuzamosan más állatokkal - oroszlánfókákkal, tonhalakkal, sőt cápákkal - is gyűjtetnek az óceánokra vonatkozó adatokat.
Az elefántfókák által gyűjtött információk lehetővé tették a kutatók számára annak tanulmányozását, miként befolyásolja a sótartalom és a hőmérséklet a vízáramlást a különböző mélységekben. Jelentősen bővítették tudásunkat a Déli-óceánon belüli, valamint e terület és a világ többi része közti hőáramlási folyamatokról.
A régió kritikus szerepet játszik a nagy óceáni körforgásban, amely segít az energia újraelosztásában az éghajlati rendszerünkben.
De mi a helyzet az elefántfókákkal?
A fókák segítségével azonban nemcsak az óceánokról szereztek értékes adatokat a kutatók, hanem magukról a fókákról is. A déli elefántfóka (Mirounga leonina) legnagyobb, mintegy 400.000-es állománya a Déli-Georgia szigeteken viszonylag stabil, de a Macquarie és a Kerguelen szigeten élők nem boldogulnak ilyen jól, sőt a Macquarie szigeti állomány csökkenőben van.
A tudósok remélik, hogy megfejtik ennek okát is a fókák vándorlásának nyomon követésével, illetve a fókák által gyűjtött adatok elemzésével.
Bámulatos tényekre derült fény a fókák merülési képességével kapcsolatban is. A kifejlett egyedek talán idejük kevesebb mint 10 százalékát töltik a felszínen, jobban szeretnek a víz alatt úszni, 30 perctől akár egy óráig egyhuzamban. Akár 2 km mélyre is képesek lemerülni, ahol óriási, 200 bar nyomás uralkodik.
"Miközben merülnek, valamiképpen csökkenteniük kell az anyagcsere-rátájukat, ezért szervezetüket jórészt takarékra állítják" - mondja Martin Biuw, tengerbiológus. -"Így tehát út közben gyakorlatilag alszanak, és csak 1500 m mélységben ébrednek föl, bízva abban, hogy ráakadnak néhány kalmárra, kedvenc csemegéjükre."
[ National Geographic ]
(átlag: 4.1) átlagos nehézségű 
Horvátország
