Mini-Szahara az Atlanti-óceánban
Utazási élmények1/3. oldal
A Fuerteventurán eltöltött hétről elsősorban két dolog jut az eszembe: a homokos strandok és a hatalmas sügérek.
Aranysárga, néhol szinte fehér homok a strandokon, égszínkék tenger, hűsítő szellő -minden, ahogy a nagykönyvben a tengerparti semittevős nyaralás címszó alatt meg van írva.Nyolc nap alatt alaposan megismertük a szigetnek ezt az oldalát, de a kék óceán mélyén is szétnéztünk. Komppal érkeztünk Gran Canariáról, komppal mentünk tovább Lanzarotéra, ám Fuerteventura mégsem csak egyszerű "közjáték" volt háromhetes utunk alatt.
Persze nem nehéz homokot találni egy jellemzően sivatagos szigeten, aminek néhány pontján komolyan elgondolkodik az ember, véletlenül nem Afrika nyugati csücskére tévedt-e. Szerintem nem én vagyok sem az első, sem az utolsó ember, aki úgy érzi, Fuerteventura szigetén talán nem is élt senki a Kanári-szigetek népszerűvé válása előtt. Azaz pontosabban fogalmazva, a sziget szinte most is lakatlannak tűnik, az üdülőtelepeket kivéve. Van néhány településnek nevezhető házcsoport a sziget belsejében, de számtalan be nem fejezett, illetve elhagyott házat is látni.
Nem nehéz magyarázatot találni erre. A szigetcsoport második legnagyobb tagja messze a legkevesbé sűrűn lakott. Édesvíz alig van itt, tehát a múltban igen kemény élet várt az ide született, és kecsketartáson tengődni kényszerülő emberek számára. Amióta pedig a könnyebb élet, a jobb kereset az üdülővárosokba vonzza az embereket, a kiürülő, csendes kis falvak a sziget belsejében inkább riasztóak, mint kedvesek és barátságosak.
Mondanom sem kell, a szigeten nincsenek kötelező látnivalók sem. Az útikönyvek mindig megemlítenek pár múzeumot és templomot, de itt Fuerteventurán nem vesztünk semmit, ha ezek végigjárására nem hagyunk időt. Nemzeti park is van, ami a sziget egyik legkevesbé lakott részén található. Utazóként egy gyér hegységen végigkanyargó szerpentinnek tűnik az egész -kísérteties élmény volt, hiszen időnként negyedórán keresztül autóztunk úgy, hogy senki nem jött szembe.
A fentiekből “nyilván" egyértelműen következik: jól éreztük magunkat az itt töltött nyolc nap alatt. A tétova és nem túl sikeres kísérletek után, amit a sziget rejtett értékeinek felfedezésére tettünk, arccal a legérdekesebb rész felé fordultunk: a tengerparton töltöttük el időnk nagy részét. A keleti oldalon több, tényleg gyönyörű, több kilométeres homokos partszakasz van, elsősorban Costa Calmán, Jandián és Corralejo mellett, de a nyugati oldalon is érdemes megnézni Cotillo öbleit. (Cotillo mellett például egy szép kis öbölben még a sznorizásnak is hódolhattunk. Az alig egy méter mély vízben számtalan élőlény bukkant fel ott, ahol a homokos aljzat sziklásra változott.) Délelőtt még kicsit nyugodtabb a víz, ám később már a szél által keltett hullámokba vetve magunkat átadhatjuk magunkat a gond- és céltalan nyaralás örömeinek, miután kukába hajítottuk útikönyveinket. Szél és tenger: nos, ez a sziget elsősorban a széllovasok paradicsomaként ismert, így aztán e sport kedvelői szép számmal utaznak ide. A 22-23 fokos vízhőfok pedig már éppen megfelelő lubickolásra, deszkázásra, úszkálásra, merülésre. Érdemes autót bérelni, és nekivágni a szigetnek kötetlenül.Ami pedig a legszebb, az az, hogy a sziget nem zsúfolt. Háromsávos autópályák nélkül is jól lehet rajta haladni, a parton mindig bőven találunk helyet a törülközőknek, a boltokban nincsenek sorok. Szóval itt sok akadálya nincs a kikapcsolódásnak. Talán csak a sziget északi csücskén található Corralejo városát lehetne forgalmasnak nevezni, de az sem közelíti meg Tenerife vagy Gran Canaria pörgését. A főváros, Puerto del Rosario nagyjából annyira mozgalmas életű, mint egy alföldi kisváros vasárnap délben -nekünk szintén vasárnap okozott gondot az, hogy megtaláljuk az egész város 1-2 nyitva tartó étterme közül valamelyiket.
Végülis sikerrel jártunk, de hogy enni tudtunk, ez már szerencse kérdése volt. A sokáig elszigetelten élő helyiek ugyanis keveset adnak a nyelvtudásra, pár kivételtől eltekintve. Tehát bizony a szállodákban vagy más helyeken angolul vagy németül megszólalni képes alkalmazott többsége nem is spanyol. Kivétel persze itt is akad, és az egyike a kivételeknek a mi nagy szerencsénkre egy kitűnő búvárbázis.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Budapest
