Keszonbetegséget okozhatnak a hangradarok
KörnyezetvédelemA legújabb kutatások szerint a hangradar az emberi keszonbetegséghez hasonló dekompressziós betegséget okozhat a bálnáknál és a delfineknél.
Első hangzásra abszurdnak tűnhet ilyesmiről beszélni tengeri élőlények kapcsán, de a londoni Zoológiai Társaság és a Kanári-szigeteki Las Palmasi Egyetem kutatói a partra vetődött delfinek és bálnák szöveteiben olyan légbuborékokat találtak, melyek nagyon hasonlítanak az emberi keszonbetegség, más nével légembólia hatására megjelenő buborérkokra. A dekompressziós betegség akkor jön létre, ha az élő szervezetre ható túlnyomás hirtelen megszűnik és a normális légnyomású környezetbe átmenet nélkül, visznylag gyorsan kerül vissza az élőlény. Az eheti Nature számában közzétett kutatási eredmények most először szolgáltatnak bizonyítékot arra, hogy ez a betegség a tengeri emlősöket is sújthatja.
A tudósok szerint a szonár által kibocsájtott jelek megzavarhatják az állatokat, arra késztetve őket, hogy túl gyorsan jöjjenek fel a felszínre. Ennek következtében szöveteikben nitrogénbuborékok keletkeznek. A nitrogén ugyanis túlnyomás alatt a testfolyadékokban feloldódik, majd amikor a nyomás hirtelen megszűnik, felszabadul, és ez akár életveszélyes légembóliát is okozhat.
Az alacsony és a középfrekvenciájú tengerészeti hangradarokat egyaránt összefüggésbe hozták a partravetődött tengeri emlősökkel és a tömeges partravetődésekkel, melyekre semmilyen más magyarázatot nem találtak eddig.
Tavaly a Kanári-szigeteknél egy tengeri hadgyakorlatot követően 14 csőröscet vetődött partra. A spanyol tudósok 10 bálnát boncoltak fel és mindegyikük szöveteiben egyértelmű jeleket találtak a keszonbetegségre.
Az első partravetett bálnák 4 órával azután bukkantak fel, hogy a hadgyakorlaton elkezdtek középfrekvenciás szonárjeleket sugározni.
A bálnák közül a csőröscetek szöveteiben a legmagasabb a nitrogénszint, mivel ők nagyon mélyen úsznak a tengerben; ez megmagyarázza, miért ezt a fajt veszélyezteti a legjobban a szonártevékenység és miért náluk a leggyakoribb a tömeges partravetődés.
A katonaság hangradarjait elsősorban arra használják, hogy a hanghullámok segítségével felfedezzék az ellenséges tengeralattjárókat. A környezetvédők már korábban felszólaltak a hangradarok ellen, mert szerintük azok "zaja" megzavarja a tengeir emlősöket és vándorlási útvonalaikat is felboríthatja. A Bahamákon történt 2000-es partravetődést is egy szonár-rendszer működésével hozták összefüggésbe, de bizonyítani akkor még nem tudták a hanghullámok és a partravetődés közötti kapcsolatot.
[ Zöldmagazin ]
Kapcsolódó írás: Bálnales Tenerifén
(átlag: 4) könnyű körülmények 
Thaiföld
