Teszt: Olympus E500
FotózásSajnos csak felszíni körülmények között, de teszteltük az Olympus új DSLR fényképezőjét.
Az Olympus cég fotós szemmel leginkább az analóg un. bridge (nem cserélhető optikás, de tükörreflexes) gépeiről lett híres, illetve amióta a digitális korszak beköszöntött, a kompakt digitális fényképezőiről. Még ma is sokan vízalatti fotózáshoz az egyik legjobb, elérhető áru digikompaktnak az olympus 8080-ast tartják. Népes tábort tudhat magáénak az alacsonyabb kategória is, köszönhetően annak, hogy az Olympus rengeteg tipushoz kínál elérhető áron vízalatti tokot. A cég úgy néz ki -sajnos- a felsőkategóriás kompakt vonalat meg kívánja szüntetni - 8080 már nem kapható, az 5050-5060 vonal utódjának szánt 7070 is kifutóban, utánpótlás pedig úgy néz ki nincs. Cserébe viszont megjelent a tükörreflexes un. DSLR vonallal, saját optika készletére alapozva. Az E500-as, az EVOLT vonal legújabb képviselője, az Olympus Zuiko 4:3 optikáit használja, aminek a gyártó szerint hatalmas előnye, hogy kimondottan a fényképezőben található CCD érzékelőhöz van fejlesztve, ezzel biztosítva az optimális teljesítményt kedvező súly és ár mellett. A gép az E300 kitérője után visszatért a hagyományos tükörreflexes kialakításhoz, ami szerencsés választás volt. Jól kézreáll, kellemes fogást nyújt a jó súlyú ház.
A gép igazi kuriózuma az ultrahangos CCD tisztitó, ami megakadályozza, hogy az optika cseréjekor a gépbe kerülő por lerakódjon az érzékelőn - vagy ha odakerül, akkor onnan lerázza. Jó találmány, jó lenne ha más gyártó is átvenné.
A 8Mpx-es fényképezőgép USB2-n kommunikál, az adatokat egy hatalmas, 2.5" -os, HyperCrystal LCD-n mutatja, áramellátását pedig 1500mAh LiIon akksi biztosítja. Ment CF és XD kártyára, ISO 100-400 érzékenység között dolgozik, és természetesen a legmodernebb saját TTL vezérlést tartalmazza.
Kézbevéve a gépet rögtön szembeötlik az impozáns méretű LCD. Mivel ez egy tükörreflexes gép, nincs lehetőség a kép komponálására az LCD-n. Cserébe a fotózás közben fontos adatokat kapunk itt a rekesz / zársebességtől egészen a használt színtérig, ami nem is árt, lévén a gépnek nincs felső adat kijelzője. Egyébként okos megoldás, hogy egy OK gomb megnyomása után tudunk mozogni az kijelzett infók között, és azt itt változtatni is tudjuk - ezzel sok, menüben elfecsérelt időt tudunk megspórolni.
Az optikák furcsasága, hogy erősen a fényképezőre hagyatkoznak, pl. a MF és AF közötti váltás csak menüből történhet, de a kézi fókusz gyűrűje is motort hajt, nem direkt kapcsolódik az optikára. Ha már menü, a kezelése és elrendezése a szokásos Olympus menü, aki már megszokta annak minden kézre fog esni.
A gépet úgy alakították ki, hogy a kezdő fotósok is tudják használni, ezt támogatja az Auto és a több tucatnyi előre tárolt beállítás, az un. SCENE. Természetesen félautomata és teljes manuális állás is elérhető. A gép beállítási lehetőségei elég tágak, olyan alap funkciókat mint pl. a manuális WB nem emelek ki, ezek alapok egy DSLR gépnél. Teljesség igénye nélkül érdekesség a MF (fókusz) braketing, de lehetőség van pl. az autofókusznál nem csak a szokásos C , S és MF, hanem ezek kombinációjára. Pl. egy S-AF+MF módban fókuszt fog az automatika, de a félig lenyomott gomb mellett még kézzel van lehetőségünk ezen módosítani. Hozzáférhetünk a TTL vaku kompenzációhoz, amire kevert fényes fotózáskor pl. szükségünk lehet, egyszóval technikailag a gép kellő széles skálán képes kiszolgálni a fotós igényeit. Egy hét használat után úgy érzem a gép valahol a bridge és a valódi DSLR között található. Nem sorolnám az utóbbi kategóriába, mert bár cserélhető objektíves, és tükör reflexes - tehát végülis DSLR, mégis sok dolgot úgy oldottak meg, mint egy fix optikás gépen. Kicsit keveslem a közvetlen gombra kivezetett funkciókat, bár ez az infó kijelzőn mozgás azért elég kényelmes, meg lehet szokni.
Búvár szemmel igen kellemetlen hátrány, hogy a géphez sajnos nincsen gyári vízalatti tok, de a Ikelite, Hugyfot és 10bar is gyárt hozzá - igaz nem olcsón. Cserébe TTL vaku kezelést, dóm port lehetőséget és még egy csomó szolgáltatást kapunk, ez valahol természetesen illik is egy DSLR géphez - ám, ha ezt a sorozatot a cég az eddigi 8080 -7070 vonal helyére képzelte (márpedig úgy néz ki), akkor az árak nincsenek jól pozicionálva, hiányzik egy lépcsőfok.
Szerencsére az Olympus is úgy néz ki, megérezte a tenger hívó szavát -és ennek a résnek a létét -, hiszen már bejelentette az E330-as gépet, aminél hangsúlyozzák, hogy lesz gyári, polikarbonát (magyarul átlátszó műanyag, tehát remélhetőleg olcsó) vízalatti tok. Kiváncsian várjuk, a cég magyarországi képviseletétől már igéretet kaptunk, hogy amint megérkezik az országba, kipróbálhatjuk - remélhetőleg víz alatt is.
Konklúzióként az E500-ról. Búvár szemmel nem igazán találom a helyét, a felső-kompakt kategóriát meghaladja jócskán a tokozott ára, aki pedig DSLR-ben gondolkozik azt nehéz lesz eltántorítani a nagy nevű cégektől. Ha én lennék az Olympus, inkább a jól bevált felső-közép kategóriát erősíteném, ahol eddig a top-on voltak.
Képek a dpreview oldaláról valóak.
Szeretnénk köszönetet mondani az OLYMPUS Magyarországnak a teszt készülék biztosításáért.
Az E500 már magyarországon is megvásárolható az Olympust forgalmazó kereskedésekben.
[ Sz.K. ]
(átlag: 2.5) nehéz körülmények 
Horvátország
