Mesék Dahabból - A kékség
Utazási élmények1/2. oldal
Volner Miklós búvároktató megörvendeztetett minket egy izgalmas beszámolóval, amit a méretére való tekintettel több részletben közlünk. Ebben a részben a dahabi merülőhelyekről kaphatunk képet.
Dahab a Sínai félsziget keleti partján fekszik, a búvárkodás kizárólag partról történik. A szinte függőlegesen lefelé törő víz alatti falak eszményi terepet nyújtanak a falmerülések kedvelőinek. A merülőhelyek közvetlenül az éttermek alatti partszakaszon, valamint a várostól északra és délre elszórtan találhatók. Kéthetes túránk első részében a korábban már említett Floidl Viktor kollégámmal egy-egy csapat szárny (esetünkben inkább uszony) próbálgató búvárnebulóból igyekeztünk magabiztos búvárokat képezni, így az első hét a fokozatosságról, illetve a könnyebb merülőhelyekről szólt.
Elsőként a Dahabtól délre eső Shark Caves-t támadtuk meg dzsipjeinkkel. Az utak zötykölődéséhez a rádióból recsegő arab zenék és turbános beduin sofőrjeink harsány dala adott megfelelő aláfestést. A városból kilépő turistákat katonai ellenőrző pontokon számolják össze a városban kiállított menetlevél alapján. Rend a lelke mindennek!
A listák ellenőrzésénél nem volt ritka, hogy a tudományos képet vágó közeg fejjel lefelé igyekezett kiböngészni a számára ismeretlen betűket. A hivatalos okmányon Michael Jacksontól Julia Robertsig mindenféle híresség nevét feltüntettük, ám ez soha nem volt gátja a továbbhaladásnak. A baljós elnevezésű partszakasz (Cápa Barlangok) a kezdő búvároknak remek lehetőséget kínált az első felfedezésekhez. A parttól 20-25 m hosszan benyúló sekély homokpad ideális a súlyozás beállításához vagy az alapgyakorlatok átismétléséhez. A partközelben 5-15 m mélységben már "ízlésesen berendezett" korallkerteket találni a maguk színpompás állatvilágával.
A második napon - minthogy a tavaszi szeles időjárás más lehetőséget nem hagyott számunkra - a várostól északra elhelyezkedő Kanyont merültük meg. Újoncaink alaposan megküzdöttek a szél keltette áramlatokkal és hullámokkal, de a part menti zátony 12 m-es vizén átbukva a korallfal alatti 8-ról 20 m alá lejtő homokos korallkert megérte az erőfeszítéseket. A korallbokrok között kék pettyes ráják, bohóchalak, unikornis és dobozhalak, tűzhalak és sok más egyéb tarka vízinépség ejtette bámulatba őket. A belépési ponttól észak felé úszva elértük azt a kőkupolát, amely a hely névadójának, a híres Kanyonnak a bejáratát őrizte, ám ezúttal nem kockáztattuk meg a nagyobb mélységeket.
Délutáni merülésünkön az előző belépési ponttól délre elterülő Corall garden csipkés korallképződményeit csodáltuk meg a nap lemenő fényében. A két merülés közötti időt a sivatagban összeütött beduin sátorban töltöttük sziesztázással, ahol legnagyobb meglepetésünkre az étel-ital rendeléseket egy magyar fiatalember vette fel, és adta le a beduin "személyzetnek". Hosszabb ideje kinnragadt honfitársunk elbeszélése szerint őt a meglehetősen megterhelő építésvezetői munkakör űzte a sivatag, a tenger és a beduin életforma egyszerű, letisztult világába.
Harmadnap a híres-hírhedt Blue Hole (Kék Lyuk) környékére vittek vendéglátóink. A parti zátony belsejében tátongó mintegy 65 m átmérőjű, 130 m mély függőleges üreg látványa kifejezetten romboló hatással volt tanulóink merülési kedvére. Dahab környékén 365 napból nagyjából 300-on fúj a szél, és cudarabb időben ez a hely az egyik legkönnyebben megközelíthető merülőhely, amit a hullámverés megkímél ostromaitól.
Első csobbanásunk a pár száz méterrel északabbra lévő Bells (harangok) elnevezésű belépési ponton indult. A csoport tagjait külön sokkolta, hogy ezt a helyet már gyalogosan kellett megközelíteni a 30-50 kg-os felszerelésben. Cihelődés közben az imbolygó, homlokukat törölgető nebulók a korábbi szerencsétlen merülésekben elhalálozott búvárok sziklafalba ágyazott emléktábláiból meríthettek még több bátorságot.
A belépési pont külön ínyencség a megszállottak részére: a parti sziklaperemben keskeny, egyszerre csak egy főt befogadni képes, kagyló formájú hasadék található, melyben sorban tűntek el az óriáslépéssel, katonásan bezuhanó búvárok. A csoportok tagjait merülésvezetőik a vízfelszín alatt harangszerűen kibővülő üregben várták be. Innen kiúszva, több száz méter mély korallfal mellett találtuk magunkat, amely az első ijedség után lenyűgözően gyönyörű látványt nyújtott. Jól beállítva lebegőképességünket, további mozgásra nem is volt szükség, mivel az enyhe áramlat dél felé, egyenesen a Blue Hole-hoz szállított bennünket.
Ilyenkor jön el a "mozizás" ideje, amiért az úgynevezett áramlatmerülések olyan népszerűek: kezünket (lábunkat) karba tettük, és nem is volt más dolgunk, mint hogy gyönyörködjünk a hatalmas szarukorall legyezőkben, a kisebb-nagyobb üregekben megbúvó tengeri herkentyűkben. A kilépés a Kék Lyuk külső falán történő sekély vízi (7 m) átbukást követően a Lyuk belső, part menti peremén történt, a kiépített deszkapallókon. Levetkőzni sem volt időnk, olyan gyorsan támadtak ránk a környező éttermek rikkancsai jobbnál jobb ajánlatokkal licitálva túl egymást.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 3.7) átlagos nehézségű 
Kecskemét
