Az Adria a határ túloldaláról
Interjú2/3. oldal
Nagyon sok rutint lehetett szerezni egy ilyen hosszú nyaraláson. A felkészítés során is ilyen alapos volt a képzés, sokat tanultatok például a felszerelésekről?
Mondanom sem kell, hogy akkor még másként nézett ki egy búvárfelszerelés, mint manapság. A palack nehéz volt, a ruha szakadt, de ez nem is volt olyan fontos. Mindenki kapott egy ólomövet a derekára, és ha egy méretes uszony is akadt a lábára, már boldog volt. Manapság mindenki egyből drágán megveszi a dolgokat, de ennek akkor egyáltalán nem volt jelentősége. Ugyanúgy megtanultunk merülni egy ólomövvel a derekunkon ruha nélkül, mint ahogy manapság megtanulnak. A bázison töltötték a palackjainkat, és ennyi volt a nagy szerelés. Nem volt mellényünk sem. Akkor 14 évesen a palack is túl nagy volt, minden nyomott, de nem a kényelemmel foglalkoztunk, hanem azzal, amit láttunk, ahogy kinyílt előttünk a világ. A vizsga része volt a tájékozódási feladat is. Nálunk van egy holtága a Tiszának, aminek az a jellegzetessége, hogy semmit nem lehet látni benne. Viszont kiváló arra, hogy a 14 éves lányokat ugrassák, mi mindenbe fognak beleütközni a víz alatt. A mélysége 3-4 méter körül lehet, és ha az ember látni és a műszert nézni is akar, akkor leáll az aljzatra. Borzasztó élmény, ahogy a vasakba beleütközik az ember lányának a lába, és arra gondol, ahogy a röhögő társai előtte mesélték, mi minden lehet ott. Szóval izgalmas volt. A feladat egyébként az volt, hogy a bója körül egy körzeten belül kellett feljönni, aki nem ott jött fel, annak újra kellett vizsgálni.Neked a navigáció mennyire ment?
Nem volt gond. Mivel a bátyám is ott volt, és én őt mindenben le akartam győzni, a fiús dolgokban általában jól szerepeltem. Ez hatalmas motivációt jelentett a számomra. De a lényeg az, hogy a hangulat nagyon jó volt, még a vizsgán is, remek kis csapat verődött össze, bohóckodtunk, jól éreztük magunkat.
Hogy folytatódott a történet?
Nagyot kell ugrani az időben, és már a hely is más, hiszen akkor már itt, Magyarországon éltem. Eleinte színházi fizetésből kellett megélnem, és nem engedhettem meg magamnak, hogy búvárkodjak. Aztán a férjemet is beoltottam, ő már itt végzett tanfolyamot. Két éve volt az első olyan nyaralásunk, amikor úgy tudtunk elmenni Görögországba, hogy búvárkodjunk is. Szóval kimaradt egy ideig az életünkben, most meg búvárkodhatnánk, de van egy kis gyerek, akit még nem vihetünk a víz alá, szóval a nagyszülőkkel kell együtt utazni. Ráadásul építékezésbe fogtunk, és annak is komolyak a következményei.
Legutóbb hol búvárkodtatok?
Nyáron az Adrián - ha jól emlékszem, Murteren. A bázisnak volt egy elhivatott vezetője, egy csodálatos ember, akitől rengeteg lehet tanulni, és akkora aurája van, hogy az egész hajón nem fér el. Nem csak oktat, hanem körbevisz a hajóval, főz, olyan hangulatot teremt, hogy az emberek visszatérjenek. Nem miatta, hanem a dolgok miatt, amit mutat.Az Adria tehát még mindig sokat jelent a számodra?
Ez szerintem már így is marad. Annak idején mi az összes szigetet bejártuk, minden helyet ismerek. Persze az is biztos, hogy az emlékek miatt is ilyen szép a számomra. A nyugalom volt a csodás, hiszen egy hónapig voltunk a tengeren, nem izgultunk a harmadik napon, hogy már a felénél vagyunk a nyaralásnak. Egyszerűen az ember elfelejti, hanyadika van, vagy milyen nap, nem foglalkoztunk azzal, mikor indulunk, mikor érkezünk. Sokat horgásztunk, kagylót gyűjtöttünk. Minden gyerek szeretne egy kicsit Robinson lenni, és mi ezt a lehetőséget megkaptuk a szüleinktől. Szerintem nekem ezért jelent egészen mást Horvátország, mint egy egyszerű turistának. Azt, hogy egy lakatlan szigeten a gyerek úszkálás közben kis dolgokat talál, mint egy labda vagy egy baba, maga a kincskeresés. Találtunk egy palackot is, amit a világ másik feléről indítottak útnak egy kis üzenettel, amit el kellett küldeni egy adott címre. És persze mindenki szép, fiatal, egészséges volt, és sütött a nap, hazautazás előtt még egyszer megmártóztam, és nem mosakodtam egy hétig, hogy még érezzem magamon a sót. Azt hiszem, sokkal jobban jártunk ezzel, mint ha két hétre befizettek volna akármilyen luxushotelbe. Megtanultuk, milyen sziklák vannak, mert mindegyiken napoztunk már, mit jelentenek az éjszakai hangok, és néztük a csillagokat az égen a hajón fekve, közben ringatott a víz...
Ehhez képest megváltozott az Adria a számodra is? A legutóbbi utad mennyire volt más, mint a korábbiak?
Nem lehet összehasonlítani, amikor egy országot az ember tenger felől közelít meg, vagy a szárazföld felől, ezt már Görögországban is átéltem. Aki valaha élt vitorláson, tudja, hogy ég és föld a különbség. A legcsodálatosabb az lenne, ha vitorlásról lehetne búvárkodni... Mindig arról álmodoztam, hogy valaki felkér majd egy adriai túra vezetésére, és majd én mutatom meg, mi a jó hely, hova érdemes elmenni.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4.5) átlagos nehézségű 
Budapest
