Az első találkozás a DIR-rendszerrel
A búvárkodásrólA magyar búvárok közül is egyre többen érdeklődnek a technikai merülések után. Ennek az igazán különleges világnak saját szabályrendszere van, különböző irányzatokat követve lehet megtenni az első uszonycsapásokat.
![](/pic/buvar/dir03.jpg)
A felszínen aztán elkezdtünk beszélgetni a német oktatóval. Szó esett arról, mi is a DIR, ami a Doing It Right (Jól csinálni) szavak rövidítése, hol találták ki, és miért. Mint megtudtam, az Amerikában a hetvenes-nyolcvanas években egyre népszerűbbé váló barlangi búvárkodásban elterjedt az, hogy a búvárok "a biztonság kedvéért" egyre több és több felszerelést vittek magukkal a víz alá, ám ennek ellenére növekedett a búvárbalesetek száma. Ekkor döntöttek úgy néhányan, hogy teljesen áttekintik az addig használt felszerelés-konfigurációt, leegyszerűsítettek mindent amennyire csak lehetett, és minden helyzetre kiterjedő szabályrendszert dolgoztak ki. Ezek a meglehetősen szigorú szabályok pedig a valóságban is használhatónak bizonyultak, és váltak egyre inkább elterjedtté a technikai búvárok között. Manapság már igen sok víz alatti felfedező híve a DIR-nek, a GUE pedig azért jött létre, hogy a DIR-képzést tanfolyamok keretén belül valósítsa meg.
Megnézhettem a parton a DIR-rendszerű felszerelés konfigurációt. Az acél háttámlás, hátlebegtetős BCD, a hosszú tömlős reduktor már ismerősek voltak a képekről, Achim pedig gyorsan meg is válaszolta felmerülő kérdéseimet, hiszen ez az egész dolog egy rendszer, filozófia, amelynek elemei összefüggenek. Állítása szerint annak ellenére, hogy a barlangi búvárkodásban rejlenek a DIR gyökerei, akár a legátlagosabb kedvtelési merülések is élvezetesebbek a nagyobb képzettség birtokában, vagy DIR-rendszerű felszereléssel. A Fundamentals tanfolyam azt az alapozást szolgálja, ami a legtöbb tanfolyamból kimarad.
![](/pic/buvar/dir04.jpg)
Természetesen Achimmal beszélgettünk a technikai búvárkodásról is. Elmondta, szerinte ezt már egyáltalán nem kell mindenkinek űznie. A tanfolyam előtt, ha csak lehet, személyesen beszélget a jelentkezőkkel, és jelentős részüknek már ekkor búcsút int. A tanfolyamokon egyáltalán nem biztos az, hogy sikeresen végeznek a búvárok, sokan mennek vissza egy kis pótlásra, de a kártya sem tesz senkit felkészültté. Az elv az, hogy a tanfolyam végeztével nem befejeződik, hanem elkezdődik a technikai búvárrá válás, hiszen a pár nap alatt csak arra tud rámutatni az oktató igazán, hol kell még fejlődni. Nem céljuk, hogy mindenki DIR-búvár legyen, de hisznek a merülési módszereik biztonságos voltában. A szigorú szabályok miatt pedig élvezhetik annak előnyét, hogy két, a világ bármelyik sarkából érkezett búvár ismerni fogja a másik felszerelését és merüléstervezési módszereit egy közös merülés során. Bizonyos elemeit a rendszernek még azok is átveszik, akik egyébként nem hívei a DIR-nek. A fizikai felkészültséggel kapcsolatban is vannak DIR-előírások, ehhez annyit fűzött hozzá Achim, hogy még egy egyszerű sportbúvár is kerülhet olyan helyzetbe például áramlásban, hogy valóban szüksége lenne az erőnlétre, ezért indokolt odafigyelni rá. A technikai búvárkodásban pedig mire lehet számítani attól a búvártól, aki még a saját felszerelését sem bírja el, vetette fel.
![](/pic/buvar/dir02.jpg)
Számomra nyilván kevés volt ez a délután ahhoz, hogy belelássak abba, mi igazán jó vagy rossz a DIR-ben. Viszont az kiderült, ez is egy út -bár nem a legkönnyebb, de az egyik legelismertebb- a technikai búvárrá váláshoz. Kedvtelési búvárként pedig számomra az a nagy tanulság, hogy mindig van lehetőség a tanulásra, fejlődésre. Én ez alatt az egy délután is láttam pár új dolgot - azt hiszem, ha legközelebb uszodába megyek, kipróbálom a hátrafelé úszást...
GR
Kapcsolódó linkek:
the-inner-space.com - Achim honlapja letölthető videókkal
Global Underwater Explorers