Szenvedély, szerelem, aki megismeri, örökké hűséges marad hozzá. Olyan, mint a drog, elvonási tüneteket okoz, ha nem kapja meg az ember - mondják a Magyar Búvár Szakszövetség (MBSZ) oktatói, akik szerint a világon bármelyik búvárt kérdeztük volna, hasonló kijelentéseket hallanánk. Aki egyszer lemerült, állandóan visszavágyik a kékségbe - teszik hozzá.

Magyarországon a néhány hónapja elhunyt Rádai Ödönnel, az első magyar békaemberrel kezdődött minden. A geográfus 1953-ban, egy olasz képeslapban a sisakos búvárok addig ismert felszerelésétől egészen különböző eszközöket látott: maszkot és uszonyt. Elkészítette a látottakat, majd a Római-fürdő természetes forrásmedencéjében ki is próbálta - ez volt az első magyar, könnyűbúvár- felszerelésben végrehajtott merülés. Rádai Ödön 1957-ben tartotta meg az első ismeretterjesztő előadását a könnyűbúvár-technikáról, a barlangkutatásról és a víz alatti élővilágról. Ma becslések szerint 250-300 búvároktató tevékenykedik Magyarországon, és 20-30 ezer ember hódol - többé-kevésbé rendszeresen - a merülésnek. A világ több mint 250 oktatási módszere közül itthon 6-8 közül válogathatnak a tanulni vágyók.

A MBSZ a CMAS, az UEF és a NASE oktatási rendszerekben igazolványt szerzett búvárokat tömöríti. Nem tagjai viszont a szövetségnek azok, akik a PADI rendszert részesítik előnyben, annak ellenére, hogy ide sorolható a világ búvártársadalmának 65 százaléka. Arra a kérdésünkre, hogy a többiek miért nem tagozódtak be, Roith György, az MBSZ alelnöke egyszerűen annyit mondott: semmi sem kötelezi erre őket, mert hiányosak a jogszabályok.

A szövetség jelenlegi 118 CMAS, 35 UEF és ugyanennyi NASE oktatót tart nyilván. Összességében azonban 250-300 mester is működhet az országban. Mint Roith György mondja, az egyes rendszerek közötti különbségek a belső szabályokban, például az engedékenység határaiban jelentkeznek.

Az új sporttörvény hozhat némi változást, 2005. január elsejétől ugyanis annak, aki tanítani akar, meg kell szereznie az államilag elismert sportoktatói képesítést. Roith György kiemelte: a búvárkodás esetében az MBSZ állítja ki a bizonyítványokat, így elvileg az összes magyarországi oktatóval kapcsolatba kerül. Igaz, eddig mindössze 89-en végezték el a képesítéshez szükséges tanfolyamot, és vették át a bizonyítványt. A törvény hiányosságának tartja az alelnök, hogy nem fogalmaz meg szankciókat azokkal szemben, akik nem vesznek részt a - 132 órából álló, hét tantárgyat tartalmazó, 100-150 ezer forintba kerülő - képzésen.

Ahhoz, hogy valaki elkezdhesse búvároktatói pályáját, a CMAS rendszerben - hasonlóan a többi szervezet gyakorlatához -, előbb el kell végeznie az 1, 2 és 3 csillagos igazolványt biztosító búvártanfolyamokat, egyenként 50-60 ezer forintért. Emellett legalább fél-egymillió forintot el kell költenie a szükséges felszerelésre - a felső határ a csillagos ég. A továbblépés sem olcsó mulatság. A CMAS rendszerben oktatóképző oktatók vannak, akiket a nemzeti szakszövetség kér fel a tanfolyamok megtartására. Az oktatói tanfolyamok ára már 200 ezer forintnál kezdődik, amihez ebben az esetben is hozzáadódik a tankönyvek ára. Az egycsillagos oktató, egycsillagos búvárokat képezhet, a kétcsillagos búvároktató már képezhet 1-3 csillagos minősítésű búvárokat, és oktathatja a leendő oktatókat is.

A háromcsillagos oktatói címet tanfolyamon nem lehet megszerezni, azt elismerésként adományozza az MBSZ. Magyarországon jelenleg 12 ilyen minősítéssel rendelkező búvár van. A fejlődés azonban még itt sem ér véget, hiszen az oktatók legalább 10-12 szaktanfolyamot végezhetnek el, ide tartozik például a legújabb irányvonal, a gyerekbúvár oktatás is. A megszerzett oktatói jogosítványok öt évig érvényesek, aztán meg kell újítani őket. A búvárkodáshoz szükséges orvosi vizsgálatok eredményei 18 éves kor alatt hat hónapig, ezután egy évig érvényesek.

A világ nagy búvárszervezeteinél általános törekvés a szabványosítás, az oktatási anyagok egységesítése, a minőségbiztosítás bevezetése. Több helyen nem csak a diákokat, hanem az oktatókat is osztályozzák, az egyre fejlettebb technika, a modern eszközök, és a tanulók "felhígulása" ugyanis a biztonság növelésére kényszerítenek.

A MBSZ országszerte hat búváriskolát ismer el, ám ezek mellett megszámlálhatatlanul sok működik, köztük számos olyan, ahol a diákok gyorséttermekben sajátítják el a tananyagot, felszerelést pedig csak képen látnak. Kóklerek oktatási rendszertől függetlenül mindenütt vannak - mondta Rimóczi László, a búvárszövetség főtitkára. Az MBSZ nagyjából tízezer búvárigazolványt adott ki eddig, ám az országban 20-30 ezren is lehetnek, akik már elvégeztek valamilyen szintű tanfolyamot. Általános tapasztalat, hogy egyre nehezebb diákokat találni, azok ugyanis, akiket érdekel a búvárkodás, már megszerezték a szükséges papírokat. Ma sokan csak azért fognak bele a tanulásba, mert divat merülni. Igaz, hogy nincs idejük elsajátítani a tananyagot, nem érnek rá gyakorolni, és fizikailag sem alkalmasak, de az igazolvány megléte nagyon "menő" dolog.

A MBSZ egyetlen oktatója sem főállású búvár, ahhoz - mint mondják - túl kicsi a piac. Egy diák 50-60 ezer forintos tandíjából a különböző befizetések, bérleti díjak és az adózás után nagyjából ötezer forint marad - mondják, majd gyorsan hozzáteszik: ez csak akkor igaz, ha valaki tisztességes. Nem mindenki az, sokan ott spórolnak, ahol tudnak - mondta Rimóczi László.

Roith György szerint nem is szabad a búvároktatásból élni, ha ugyanis valaki főállásban végzi ezt a munkát, még többet spórol. Régen minimum 15-en ültek a tanfolyamokon, ma 2-3 fős kurzusok is indulnak - emlékeznek vissza. A terem és az uszoda bérleti díját pedig egy ember után is ki kell fizetni. Még akkor is, ha egyre többen megteszik, hogy nem mennek el a gyakorlati órákra, de előtte még csak nem is szólnak.

Változott a helyzet, a magyarok ma már nem Horvátországban búvárkodhatnak a legolcsóbban, a vezetést átvette Egyiptom és a Vörös-tenger, ahol egy hét tartózkodás, a repülőúttal együtt kevesebb pénzből jön ki, mint ugyanennyi idő Horvátországban. Több a látnivaló a felszín alatt is, a turistáknak pedig lesik minden gondolatát. Ráadásul, Horvátországban az utóbbi években megduplázódtak az árak, illetve kizárólag búvárbázisról lehet merülni, amelyek viszont folyamatosan teltházasak. A búvártanfolyamok "végzősei" egyre gyakrabban teszik le a gyakorlati vizsgát külföldön. Magyarországon ugyanis 6-8 merülő hely van, amelyekben a látótávolság 2-4 méter között ingadozik. A hazai vizek ezért inkább csak a technika begyakorlására biztosítanak megfelelő terepet, az élvezetekért már tengerhez kell utazni.

Megnéztem Cousteau kapitány, A Csend világa című természetfilmjét, és elvesztem. Ez 1957-ben volt, és hamarosan tettek is követték, hiszen 1960 óta aktívan búvárkodom - mondta Szabó Dezső az Újpesti Búvár és Szabadidő SE elnöke. Azóta a világ tengereiben több mint ötezerszer merült alá. Sopronyi Richárd a Magyar Búvár Szakszövetség CMAS oktatói kollégiumának alelnöke teljesen más úton jutott a búvárkodáshoz, ő hároméves korától kezdve versenyszerűen úszott, majd később éppen Szabó Dezsőnél kezdett uszonyos és búvárúszóként versenyezni. Az országos versenyeken nagyon jó helyezéseket ért el, volt, hogy ő állt a dobogó felső fokára. Szokásos kérdés, mégis érdekelt, hogy a több mint harminc, illetve tíz éve oktató búvároknak mi volt a legszebb élményük. Szabó Dezső rögtön mondja: amikor életében először belenézett a Vörös-tengerbe, és azt látta, amit várt. Sopronyi Richárd válasza is a látványnyal függ össze, számára az a legemlékezetesebb, amikor először kijutott Horvátországba, és végre "tiszta" vízben merülhetett.

- Régi szerelmem a víz alatti fotózás - mondja Szabó Dezső. Most jutottam el odáig, hogy szabadon csinálhatom, mert végre nem nekem kell figyelnem valakire, hanem rám vigyáznak mások. Sopronyi Richárd, aki az MBSZ által elismert hat búváriskola egyikét működteti, szintén nem sok olyan helyzetre emlékszik, amikor nem voltak mellette tanítványok, és önfeledten búvárkodhatott. Mégis azt mondják, a búvároktatás stresszes szakma, sokesélyes minden merülés, de amikor egy emberrel megszerettetik a búvárkodást, aki esetleg komolyabban elkezd foglalkozni a sportággal, az nagyon nagy siker.

A halálos búvárbalesetek 95 százaléka személyi hibából, a szabályok be nem tartásából ered a nemzetközi statisztika szerint. Az orvos szakértő mindössze az esetek 1,5 százalékában állapít meg valamely, addig rejtve maradt szervi bajt. A technikai, műszaki hibák, (amikor például valaki nem ápolja eszközét, és elromlik) ugyancsak 1,5 százalékkal részesednek a halálos balesetekből. Az előre nem látható események (például vihar, villámcsapás) szintén 1,5 százalékos arányt képviselnek.

Szabó Brigitta

[ Népszabadság Online ]